Azon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával a táborhoz! Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz, és rá mersz támadni a táborra. Lement tehát legényével, Purával egészen a tábori előőrsökig. Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint a sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se száma: annyian voltak, mint tenger partján a homok. Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának. Ezt mondta: Azt álmodtam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, nekiütközött, úgyhogy az ledőlt; felfordította, a sátor pedig összedőlt. A társa így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.
Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát! A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott meg egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. Majd ezt mondta nekik: Figyeljetek engem, és ugyanazt tegyétek; amikor elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit majd én teszek! Ha megfújom a kürtöt én, meg mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket a tábor körül mindenütt, és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!

Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején – mert éppen akkor állították fel az őröket –, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben levő cserépfazekakat. Ekkor mind a három csapat megfújta a kürtöket, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, amelyekkel kürtöltek, és így kiáltoztak: Fegyverbe, az Úrért és Gedeonért! Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, és ordítozva menekült. Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az Úr egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerédá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött.

Gondolatok az igéről

Éjszaka van. Sötétség vesz körül. A napi gondok miatt forgolódom. Egyre jobban felkavarodnak az érzelmek, a félelem, az aggódás, megoldhatatlannak látom a helyzetemet. Minden elbizonytalanít. Hogyan tovább? Merjek menni azon az úton, amelyen elindultam? Mi vár rám? És mit mondjak azoknak, akik tőlem várnak reményt, megoldást, támaszt, segítséget? Miközben én magamat is kicsinek érzem és látom. Gedeonnal beszélt az Úr éjnek idején. Velem is beszélne, ha megkérdezném? Adna tanácsot? Hogy is mondja? Veled leszek, előtted járok... Vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell. S nemcsak hogy veled vagyok és leszek, hanem adok melléd társakat, segítőket, akik részt vesznek az oldaladon a harcodban. Azonban figyelj rám, ez a legfontosabb! Először is, ne félj! Én vezetlek, fogom kezed, melletted vagyok. Ne azon csodálkozz, hogy más eszköztárat kínálok fel, mint a megszokott! Az én utam magasabb, mint az emberi értelem útja. „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55,9) Merd használni, amit a kezedbe adtam, bízz bennem, s indulj!