Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.
Gondolatok az igéről
Katonai szolgálatom után egy üzemben dolgoztam. Egy alkalommal, mikor megkaptam a fizetésem, letettem valahová, és csak otthon vettem észre, hogy nincs meg. Hiába dolgoztam egy hónapon át. Elmondtam a szüleimnek, imádkoztunk, igét olvastunk, bűnbánatot tartottam, és beletörődtem a veszteségbe. Másnap mentem a munkahelyemre, s kérdeztem a takarítónőt, hogy esetleg nem találkozott-e a pénzemmel. „Tied volt?” – kérdezte. Mondtam, hogy igen. Hiánytalanul odaadta, mondva, hogy máskor jobban vigyázzak rá.
Itt egy olyan asszonyról olvastunk, aki „csak” egynapi bérét veszítette el. De mégsem törődött bele, még ha maradt is neki még kilenc drachmája. Az Úr Jézusnak sok követője volt, van és lesz. De ő nem nyugodott meg addig, amíg engem is meg nem talált. Emlékszem, milyen nagy örömöm volt akkor, amikor az Úr Jézus engem is megtalált és karjaiba vett. S amikor eloszlik az örömöm, csak elő kell vennem az Igét mint lámpást, és a bűnbánat seprűjét, s újra átélhetem szabadításának örömét. A megváltás öröménél nincs nagyobb öröm itt a földön, de még a mennyben sem! Ugye, kedves olvasóm, te is átélted már ezt?











