Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

Gondolatok az igéről

Vannak tevékenységek, amelyekbe őszintén bele lehet feledkezni. Amikor ebben van benne valaki, akkor mintha megszűnne körülötte minden, mintha eltűnnének a fizikai határok és szükségletek. Gyerekek tudnak így belemerülni a játékba, ugyanakkor felnőtteknél is előfordul ez, ha valami olyat tesznek, ami számukra igazán kedves, vagy amit mindennél előbbre valónak tartanak.
Jézus teljesen hozzánk hasonlóvá lett, jól ismerte az emberi lét minden fizikai szükségletét. Volt éhes, fáradt, ahogyan nem maradt ismeretlen számára a fájdalom és a szenvedés sem. Az emberré lett Isten Fiának igazán fontos az volt, hogy betöltse azt, amiért „jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lk 19,10). Amikor a samáriai kútnál az asszonnyal találkozott és beszélgetett, mintha nem is lett volna a megtett út fáradtsága, a test éhsége...
A te életedben mi az, amibe úgy bele tudsz feledkezni, hogy valósággal elfeledkezel a fizikai szükségleteidről? Ott van-e a listádon az Istenért végzett szolgálatod? Mennyire fontos számodra, hogy az Istentől kapott elhívásodat betöltsd?