Egység az egy testben

Aliansz-imahét – 5. nap

Egy sokak által jól ismert viccben a test különböző részei azon vitatkoznak, hogy ki a legfontosabb. Végül az a testrész, amelyik a legjelentéktelenebbnek tűnt, bebizonyítja, hogy tulajdonképpen mindegyikőjük függ a többiektől. Bár mindegyikük betölti a saját szerepét, de ha valamelyik beteg lesz vagy nem működik, akkor annak az egész test kárát látja, és nem képes ellátni a feladatát. A Krisztus teste ugyanígy van ezzel. Az 1Kor 12,12–31-ben Pál ezt nagyon érzékletesen írja le: mindannyian különbözőek vagyunk, de mindannyian ugyanannak a testnek vagyunk a részei. Különböző személyiségbeli tulajdonságaink vannak, és különböző feladatokat látunk el, de Krisztusban egyek vagyunk.

Isten csodálatos teremtő, aki olyan különleges személyiséggel látott el minket, amit mások kiegészítenek. Ebből következik, hogy mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy Krisztus teste megfelelően tudjon működni, és hogy a terve megvalósuljon (Róm 12,3–5). Pál azt mondja, hogy szükségünk van egymásra, függetlenül attól, hogy lábak, kezek, fülek vagy szemek vagyunk. Ha valaki nagyon ügyetlen, azt szoktuk mondani rá, hogy kétbalkezes. Isten nem akarja, hogy az ő teste kétbalkezes legyen, ezért ellátja tanárokkal, művészekkel, zenészekkel, idealistákkal, pragmatistákkal stb. Minden ajándékra, minden személyiségre, minden szenvedélyre szükség van, és mindegyik a többiekkel együttműködve dolgozik a közös cél megvalósulásáért. És mindannyian úgy tudunk csak működni, hogy közvetlen összeköttetésben vagyunk a fővel, aki a Krisztus, aki egyesít és vezet bennünket (Kol 2,18; Ef 4,15–16). De az, hogy egy test vagyunk, többet jelent annál, mint hogy egyszerűen csak együtt dolgozunk: ez arra is hatással van, hogy milyen kapcsolatban kell lennünk a testvéreinkkel. Egy testet nem lehet részekre szabdalni, egy testnek gondot kell viselnie saját magára és minden egyes testrészére. Ha az egyik testrésznek fáj valami, vagy éppen örül valaminek, akkor ezt az egész test átérzi vele együtt. Tanítjuk egymást és segítjük egymást, hogy együtt tudjunk növekedni a szeretetben (Ef 4,16). A U2-t idézve:

„Egyek vagyunk, de nem ugyanazok. Egymást hordozzuk.”
(We are one, but we are not the same. We carry each other.)

Isten segítsen minket abban, hogy egyek legyünk és ünnepeljük a különbözőségeinket az ő dicsőségére.

Miriam Borham

Hálaadás:

• Köszönjük, Urunk, azt a hatalmas testet, ami kiterjed az egész világra; köszönjük a saját jellegzetességeinket és a különböző ajándékokat, amiket nekünk adtál, mert ezekkel hozzá tudunk járulni egyházad növekedéséhez és dicsőséges evangéliumod terjedéséhez.
• Öröm látni, hogy hogyan munkálkodsz a testedben és a testeden keresztül. Dicsőítünk téged és Urunkként tekintünk rád. Hálásak vagyunk azért, hogy ilyen türelmes Urunk van.

Bűnvallás:

• Oly sokszor igyekszünk úgy alakítani a dolgokat, hogy azok illeszkedjenek ahhoz, amit megértettünk a minket körülvevő világból… Most azt kérjük, Istenünk, hogy tested olyanná formálódjon, amilyennek te szeretnéd látni.

Könyörgés:

• Segíts nekünk, hogy mindegyikünk használja az ajándékait és talentumait. Add, hogy tudjuk, hogyan használjuk a különbözőségeinket arra, hogy gazdagabbá tegyük velük Krisztus testét, ahelyett, hogy rombolnánk azt.
• Add, hogy egyházad jól működjön! És hadd hozzon ez dicsőséget a főre: Krisztusra!

Megosztás