Deborah Lytton: Csend Ha nem hallod a dallamot, érezd!

0
424

Manapság emberi kapcsolataink nagy része egy rózsaszín burokkal körülvont, elvárásoktól terhelt dolog. S hogy ennek mi az oka? A saját igényeink és a tökéletesség eszményének folytonos keresése. Mégis milyen nagyszerű, hogy egyikünk sem születik hibátlannak! Kislányként – és még felnőttkorunkban sem tagadhatjuk, hogy – minden lány hercegnő szeretne lenni, de ehhez elengedhetetlen fontosságú a szőke herceg fehér lovon, ami persze nem létezik! Nem kell egy idealizált életet élnünk, hisz a mesékben is minden hercegnőnek legalább egy gonddal meg kellett küzdenie. S magát a tényt, hogy valószínűleg hiába várunk a daliás királyfira, az mégsem fog jönni, mi sem mutatja meg jobban, mint Deborah Lytton Csend című könyve.

A mű két fiatal megismerkedéséről és szerelmük kibontakozásáról szól. De mielőtt még azt hihetnénk, hogy ez egy újabb tucatkönyv a romantikusok között, megemlíteném, hogy ez sokkal többről szól: az elfogadásról, fizikai és lelki gyógyulásról, valamint megbocsátásról. Történetünk főszereplőjének, a tizenöt éves Stellának korán meg kell tanulnia, hogy milyen is az élet, amikor az nem éppen habos torta. A nehézségek ellenére hűen követi az álmához vezető utat, mígnem egy szörnyű baleset következtében minden romokban heverni látszik. Gyorsan rá kell ébrednie, hogy talán az éneklésen kívül nem is volt más értelme az életének. Hálás köszönet az írónőnek, hogy nem hagyta meg a történetet ily tragikusnak, és Stella életében felbukkan Hayden, a beszédhibával küszködő, kedves srác. Érdekes, hogy kettejük testi nehézségei miatt könnyebben megértik egymást, sőt kiegészítik a másikat! De hát nem pont így van a való életben is? A tizenhét napig tartó „csendbuborékban” töltött idő alatt a fiatalok megtanulják elfogadni másmilyenségüket, képesek lesznek együtt élni vele, és újra igazán szeretni fognak valakit.

Olvasás közben mi is rájöhetünk, hogy mennyi minden van a hallható világon kívül, és hogy a fizikai egészségen túl a lelkünk és annak épen tartása ugyan olyan fontos, ha nem fontosabb. Az írónő megmutatja számunkra, hogy a tökéletesség túlértékelt, s a legváratlanabb pillanatokban bukkanhat fel az, aki képes kitölteni az űrt az életünkben. Megtanítja, hogyan legyünk türelmesek, empatikusabbak másokkal.

Stella és Hayden a szívemhez nőttek, a náluk látott életigenlés, egymás elfogadása és még oly sok minden más, amit kaptam tőlük, ráébresztett, hogy nem baj, ha egy kicsit mások vagyunk. A szereplők lelke, érzéseik és gondolataik romlatlanok, tiszták, ennek ellenére nem rejtegetik hibáikat, ami így még emberibbé teszi őket.

Köszönöm Deborah Lyttonnak a fantasztikus utazást, melyet karaktereivel együtt tehettem, jó volt látni a két kamasz fejlődését. Egy életre a szívembe zártam őket.

Megosztás