Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.

Gondolatok az igéről

Az Újszövetségben élve sokkal jobban érthető Jézus Krisztus földi jelenléte. Ézsaiás próféta több mint hétszáz évvel Jézus születése előtt beszél a Messiás eljöveteléről és munkásságáról: „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában.” (Ézs 9,6) Talán nem véletlen, hogy a zsidóság miért gondolta a Messiás eljövetelére az izraeli királyság helyreállását. Rosszul értelmezték a próféciákat? Így utólag látva Jézus életét ki lehet jelenteni, hogy igen. Ismerjük azt a közmondást: „Utólag könnyű okosnak lenni!” Tegyük fel őszintén magunknak a kérdést: vajon mi – az életünkben és a hitünkben – még soha nem futottunk vakvágányra? Talán még nem hoztunk úgy hibás döntéseket, hogy teljesen meg voltunk győződve arról, hogy nálunk van az igazság? A királyokra az uralkodás mellett az is jellemző, hogy ítéletet hirdetnek és kegyelmet adnak. Az adventi várakozásunkban gondoljunk erre a jelenetre is! Eljön az a pillanat, és egyre közelebb van, amikor nekünk is meg kell állnunk a király trónja előtt. Ez a pillanat fogja rögzíteni azt az állapotot, amit Jézus Krisztusra nézve elértünk a földi életünkben. Ma még lehet változni. Ma még a jó útra térhetünk. Ma még van kegyelem.