Búcsú Billy Grahamtől

4568

Február 21., szerda délután éppen alkotmányügyi megbeszélésen voltam, s közben telefonon, majd interneten kaptam a hírt: Billy Graham meghalt. Utánanéztünk, sajnos igaz. A hivatalos források is megerősítik. Imádkoztunk, emlékeztünk, kezdtünk tervezni.

Megszületett az elnökségi nyilatkozat, az angol nyelvű együttérző levél, majd tájékoztatást küldtünk a magyar kormány felé, akiknél már aláírás előtt van a felterjesztésünk, mely Billy Graham kormánykitüntetését irányozta elő életének 100. évében. Másnap az országos szociális konferencia alatt hívtak Észak-Karolinából: szoros kapcsolatunkra való tekintettel szívesen látnak a meghívásos temetésen országunk képviseletében. Beindítjuk az előkészületeket: repülőjegyek, hivatalos levelek, idő felszabadítása és programok áttervezése. Mindezek után 2018. március 1-én reggel elindulhattam az észak-karolinai Charlotte városába. Az út viszontagságos volt az időjárási problémák miatt, de péntek délelőttre a helyszínre érkezhettem.

Egyházunkat és egy kicsit a magyar nemzetet is képviselve részt vehettem – 50 országból 2300 meghívott vendéggel együtt – Billy Graham testvér temetésén. Felemelő, bátorító és sok szempontból különleges, egyedi volt ez az alkalom. Először is a személy miatt, akitől búcsúztunk. 100 évvel ezelőtt teljesen más volt az a fizikai környezet, de az egész világ, ahová érkezett Billy Graham. Senki nem gondolta volna akkor még, hogy ki lesz ebből a fiúból. Amikor elment, akkor pedig országok vezetői, világegyházak és helyi közösségek képviselői, a helyszínen 2300-an, de a tv és az internet segítségével milliók búcsúztak tőle. Egy emberből mit hozhat ki az Isten!

Nekünk, magyaroknak is sok köszönnivalónk van. Hálásak vagyunk Istennek Billy Grahamért, hazánkba történő négyszeri látogatásáért. Az igehirdetéseiért, a könyveiben leírt üzeneteiért, a hitükben megújultak és megtértek sokaságáért, azokért az impulzusokért, melyek nemcsak egyházunkat, de az egész nemzetet lendítették tovább. Ilyen volt a rendszerváltás hajnalán történő evangelizáció 1989-ben, de ilyen volt a 77-es látogatás és a Szent István koronájának visszajuttatásával kapcsolatos közbenjárása is.

Különleges volt ez a temetés a hangsúlyai miatt is. Bár az elválás fájdalma ott volt a levegőben, ezt magasan felülírta az Isten iránti hála, a dicséret és leginkább az evangélium. Graham testvér egész életét az evangélium hirdetésének szentelte. Éppen ezért a temetés is jelentős mértékben evangelizáció is lett. A jelen levő rengeteg tévés társaság, akik közvetítették az eseményt USA- és világszerte, valamint az élő internetközvetítés lehetőséget teremtett arra, hogy Franklin Graham azt mondhassa: Mikor, ha nem most, Billy Graham temetésén add át szívedet Krisztusnak! Egyben a világszerte élő hívőkhöz fordulva elhangzott: a munka nincs elvégezve! Hol vannak a jelen és a jövő evangélistái? Gyertek, álljatok elő, szolgáljátok az Urat hasonló elkötelezettséggel!

Különleges és egyedi volt a temetés a nyilvánossága és a résztvevői miatt is. Billy Grahamnek számunkra nehezen elképzelhető tisztelete van hazájában és sokfelé a világon. A temetés előtti napokban eljöttek tiszteletüket tenni a korábbi amerikai elnökök, a temetésen pedig a jelenlegi amerikai elnök és alelnök is részt vett. (Éppen ezért olyan biztonsági körülmények voltak, melyeket még soha nem láttam…) A tv-társaságok kamerái, riporterei, munkatársai (több százan lehettek) folyamatosan dolgoztak. Amikor buszokkal vittek kifelé bennünket a helyszínre, az utak mellett a családi házakon és a céges épületeken sokfelé búcsúüzenetek, emlékező gondolatok voltak nagy molinókra fölírva, kirakva. A rádiócsatornák újra és újra bemondták a temetéssel kapcsolatos híreket. Már Charlotte repülőterén fényreklámban látható volt az esemény és Billy Graham rövid üzenete. Egyszóval óriási volt a figyelem. A tisztelet, a hála a hosszú, hiteles és hűséges élet miatt. Örülök, hogy ott lehettem. Ott kellett lennünk. Ott volt a helyünk. A végén kifejezhettem Billy Graham testvér gyermekeinek a baptisták és a magyarok köszönetét, együttérzését.
A temetés kapcsán volt lehetőségem sokakkal találkozni.

Beszélgethettem a BGEA-stáb sok ismerős tagjával, a 2012-es Reménység fesztivál amerikai munkatársaival. Együtt vacsorázhattam dr. Elijah Brown új baptista világszövetségi főtitkárral és David Coffey korábbi elnökkel. Szombat reggel beszélgethettem Viktor Hamm BGEA-alelnökkel, régi barátunkkal, aki a Graham-társaság fesztiválokért és nemzetközi alkalmakért felelős alelnöke. Találkoztam és beszélgettem a térségből jött ismerős képviselőkkel, akik Lengyelországból, Romániából, Szerbiából, Oroszországból érkeztek. Jó volt ez a testvéri kapcsolatápolás is.

Négy nap alatt 20 000 km-t repültem 30 repült órával. Hosszú volt, de nem kérdés, hogy ott kellett lennünk a hatalmas sátor alatt. Hisz sátorban kezdődött el Graham testvér szolgálata, és sátorban ért véget. Ő így mondaná:

Ne felejtsétek, a Biblia mondja: »Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.«

Papp János egyházelnök


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Rendelkezzünk a baptisták javára!

Kérjük, rendelkezzen adója 1%-áról a Magyarországi Baptista Egyház javára! Köszönjük támogatását! Technikai szám: 0286