Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

Gondolatok az igéről

Mire használja Jézus a kimondott szavait? Tegnap láthattuk a célját: arra, hogy bemutatkozzon. Ő az, aki képes a kegyelem igéit meghirdetni (22. v.) és valóban véghez is vinni.
Egész héten megfigyelhetjük, mint ahogy a próféta Isten adta módon előre láthatott valamit, az Úr Jézus pontosan előre látta, sőt előre meghatározta, mit fog tenni, mi fog történni: mert célja volt. De hatalma is, hogy megtegye. Figyeljük meg tehát először a történet kimenetelét: Jézus szándéka volt, hogy egy kapernaumi zsidó imaházban a gyülekezetben téma legyen: micsoda ereje van az igének! És feltegyék a gyülekezeti tagok a kérdést: honnan származik ez? Hiszen látjuk eredményét: egy tisztátalan lélektől megszállott ember megszabadult!
Miért csodálkoznak ma is az emberek? Miért meglepő, ha valaki romlott életéből valóban megszabadul? Miért akarják ma is megkérdőjelezni a szabadulás tényét? Mert egy ember életében bekövetkezett szabadulás meghívás minden más ember számára is: miért nem élsz vele?
Jézus előre megmondta: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem... hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak...” (18. v.)
Jézus ezért ment gyülekezetbe, ezért tanított, ezért találkozott ott az emberekkel.