Idén a Magyarországi Baptista Egyház vezetősége második alkalommal adományozott Baptista Művészeti Életműdíjat. Ezúttal Pannonhalmi Zsuzsa, Ferenczy Noémi-díjas keramikus, érdemes művész, az Újpesti Baptista Gyülekezet tagja vehette át a díjat.
A díjátadó ünnepségre november 23-án, vasárnap délután került sor a Baptista Házban. Az alkalom egyben a Baptista Művészeti Napok 2025 záróünnepsége is volt.
A méltatás teljes szövegét itt közöljük:
A Magyarországi Baptista Egyház vezetősége kimagasló képzőművészeti munkássága és a baptista közösségben végzett szolgálata elismeréséül a Baptista Művészeti Életműdíjat Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművésznek adományozta.
Pannonhalmi Zsuzsanna Újpesten született 1949-ben.
Az Újpesti Baptista Gyülekezetben a gyermekbemutatását Haraszti Sándor lelkipásztor végezte.
Összetartó, nagy család szeretetében nőtt fel.
Először a zeneművészet irányában folytatott tanulmányokat, de a gimnáziumi évek során érdeklődése a képzőművészet felé terelődött.
A családjában több felmenője rendelkezett tehetséggel a képzőművészetekben mind apai, mind anyai ágon. Apai nagyapja Pannonhalmi Béla, aki mielőtt lelkipásztor lett, a müncheni festőakadémiára járt, amit romló látása miatt kényszerült abbahagyni. Anyai nagymamájának testvérei, a Hiebl testvérek nagycsaládként épületszobrászati manufaktúrát üzemeltettek.
Édesanyja az Épületszobrászipari Vállalatnál dolgozott, ahol a középiskolai évek során sok művésszel találkozott, akik később is figyelemmel kísérték munkásságát. Itt találkozott Mattioni Eszterrel, aki épp a Rókus Kápolna oltárképén dolgozott, így megismerkedett a hímes műkővel.
A Kisképzőben esti foglalkozásokon tanult rajzolni.
A Magyar Iparművészeti Főiskolára 104 jelentkezőből harmadmagával jutott be. 1974-ben kerámia szakos hallgatóként diplomázott, mestere Csekovszky Árpád keramikus, szobrászművész volt.
A diploma után az Iparművészeti Vállalat Kerámiaüzemébe helyezték, ahol használati és építészeti tárgyakat tervezett. A zsűrizett tárgyakból havonta kettőt kellett kiállítania.
Tervei között készletek, tárgyegyüttesek, növénytartók, építészeti burkolattervek szerepeltek. Művei közterületeken is megtalálhatók. Jelenleg több mint 40 köztéri alkotása van, szobrok, domborművek, portrék és szökőkutak, napórák.
Két terület fontos számára: az építészethez kapcsolódó plasztikai munkák, önálló teret meghatározó szobrok, építmények, és a finom, nagyon könnyed porcelánok: plasztikák, használati tárgyak, érmek, portrék.
1979-ben Pécelen műtermet létesített, ami életformaváltást hozott számára.
Akkoriban az Egyházügyi Bizottság támogatásával több baptista imaház felújítása zajlott. Az építési bizottsággal közvetlen munkakapcsolatban volt, amelynek tagjai voltak: Marosi Béla, Gere József és Győri Kornél. Ennek kapcsán elindultak az imaházakkal kapcsolatos munkái, amelyeket a Képző- és Iparművészeti Lektorátuson zsűriztetett.
1982-ben Pestszentimre, Újpest és Dunaharaszti imaházainak baptisztériuma, szószéke, úrasztala mint három szakrális helynek az elkészítése egymás után következtek.
Minden felkérést úgy fogadott, hogy a megrendelők igényét szem előtt tartotta és szándéka szerint az egész helyi közösséget kívánta az alkotásaival fejleszteni.
Szívesen emlékszik Albertirsára, ahol a legnagyobb művészeti szabadságot kapta az alkotásban, és ahol a bemerítőmedence egészen az épület mennyezetéig tart, és a megfogalmazásban csak három elem, a víz, a kő és a felhő szerepel összesen 70 négyzetméteren.
Pestszentimrén az a vágya valósult meg, hogy a barna világosabb árnyalataival dolgozhasson. Ottani munkájában az úrasztalán megjelenik a porcelán is az üres és a teli kalászokban, illetve a szószék szélén az egyik őselem, a víz.
Debrecenben a fehérrel való alkotás igénye valósult meg, amely során a baptisztérium teljes plasztikája porcelánból készült.
A közelmúltban a kispesti imaházban pedig javítási munkák során újramintázta és újrarakta a baptisztériumot a hódmezővásárhelyi nemzetközi művésztelepen kifejlesztett technológia használatával.
Férjével, Gál István János mérnökkel együtt dolgozott egészen István 2023-ban bekövetkezett haláláig.
1982-ben a Művészeti Alap nívódíját vehette át, 1994-ben Gábor-díjat, 1996-ban Ferenczy Noémi-díjat kapott.
1996-ban létrehozta a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot, amely Hódmezővásárhelyen kiváló technológiai háttérrel azóta is működik.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének.
1998-ban miniszteri dicséretben részesült Ipari Formatervezési Pályaművek kiállításáért.
2000-ben Pécel Város Díszpolgárává választották.
2014-ben érdemes művész lett.
2016-ban az Év Baptista Művésze díjat kapott.
Alkotótevékenysége mellett 1995-től a szakmapolitikai feladatvállalása is jelentős. 25 éven keresztül, 2024 végéig vezette a Hódmezővásárhelyi Kerámia Központot, a Magyar Keramikusok Társaságának vezetője, és a Magyar Alkotóművészek Egyesületének iparművész alelnöke.
Vallja, hogy a művészet az emberek agyában nagyon magas szintű transzcendens élményt okoz, amellyel a művész napi szinten találkozik, és az a dolga, hogy ezt az élményt az erre való érzékenységével a művészet különböző eszközeivel közvetítse.
A díjat, ami Botos Péter üvegművész munkája, Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke adta át.
A teljes ünnepség itt tekinthető meg:
A PAX Televízió MűvészLÉT című műsora Pannonhalmi Zsuzsával készült epizódja itt tekinthető meg:
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
