Az iszlám modernizmus törekvései

2204

Dr. Tüske László professzor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója tartott Az iszlám modernizmus törekvései címmel előadást a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Vallásközi és Dialógus Bizottsága meghívására a MEÖT-székházban.

A MEÖT Vallásközi és Dialógus Bizottsága nyílt ülésén sztereotípiákkal szembemenő előadáson vehettek részt a jelenlévők. Tüske László orientalista, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, kilépve a megszokott klisékből, a Korán és a hagyomány felől közelítette meg a kérdéseket. Az orientalista előadásában rávilágított arra, hogy szükségszerű megkülönböztetni a radikális nézetet vallókat és az iszlám modernizmus törekvéseit. A ma szinte megszokottá vált összemosással szemben Tüske László kiemelte, hogy a mai iszlám törekvései – a Koránon túl – három alappillérre vezethetőek vissza: a rítusra, a Korán értelmezésének vitájára és a vallásjogra.

Zarándoklat

 Dr. Tüske László professzor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója
Dr. Tüske László professzor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója

A rítus üzenetközvetítő elemei közül Tüske László a zarándoklat hitet és életet meghatározó erejét hangsúlyozta. „A zarándoklatnak olyan összetett a szerkezete, hogy lehetőséget ad minden muzulmán ember számára a teljes alapító eseménysorozat átélésére és mindennapi tapasztalattá tételére. Ilyen értelemben a zarándoklat minden muzulmán számára lehetőséget ad arra, hogy muszlim mivoltát fizikailag – tapasztalati szinten – és spirituálisan is megélje” – fogalmazott az orientalista. A zarándoklat számos szimbóluma közül Tüske László a bűnbocsánat fontosságát emelte ki. Ezt az iszlám Ádám és Éva történetén keresztül értelmezi. A kiűzetés után Ádám bűnbánatot tartott, és megkapta a bűnbocsánatot. Ebből ered, hogy az ember az egész világot megkapja, hogy abban kibontakozzon. Ennek mai rituális formája a zarándoklat csúcspontja, egy megtisztulási folyamat.

Áteredő bűn

Az előadó hangsúlyozta, hogy az iszlám hitfelfogás szerint az ember történetében volt egy korai szakasz, amikor az ember Istent elismerte, és ezt eredendően hordozza.

„A hagyomány szerint a születés után bár lehet, hogy más valláshoz tartozó lesz valaki, akkor is ott van ez az eredendő, Istennel kötött szerződés, amelyikben az ember elismerte az Isten fennhatóságát. Következésképpen mindenfajta missziónak és hittérítő tevékenységnek az a célja, hogy ezt a fajta tudást felébressze az emberben. Akinél ez megtörtént, annak tudatosan vállalnia kell ezt az eredeti szerződésben vállaltakat és az iszlám törvényei szerint kell élnie ezt követően. Aki ezt nem vállalja, az – az iszlám értelmezése szerint – a hitet tagadja meg. A hit ilyen szempontból az iszlámban tudás, és nem kapott kegyelem vagy készség” – mondta Tüske.

A Korán értelmezése

Tüske László előadásában kiemelte, hogy a Korán keletkezése, annak szent könyvként való tisztelete körül számos irányzat különböztethető meg. Míg az ortodox iszlám nem teremtett, hanem öröktől létezőnek tekinti a Koránt, addig más irányzat teremtettként tekint rá, azaz megengedi a módosítást. A kiegyenlített irányzat képviselői lelki beszédként tekintenek rá, ennek megvalósulása hangok útján történik meg. „Napjainkban újra napirendre kerültek a Korán természete körüli viták” – emelte ki Tüske, aki kitért arra, hogy van olyan megközelítés, mely a kommunikációelmélet oldaláról kívánja a szigorú írásértelmezést feloldani. A Korán értelmezésének fontos pontja a hagyomány, melynek a rögzített, változatlannak tekintett formája a 11. század végére lezárult. A 19. század számít olyan fordulópontnak, amikor Egyiptomban elindult az az irányzat, miszerint a kor kérdéseinek megválaszolásához fel kell oldani a hagyomány lezárását. A Korán értelmezéséhez a nem vallástudós muszlim értelmiség által is kibontakozott egy irányzat, melynek értelmezési különlegessége abban rejlik, hogy nem a hagyomány felől közelíti meg a Koránt.

Vallásjog

A vallásjog célja a védelem az élet öt alapterületén: vallás, élet, család, racionalitás és vagyon. Ennek megvalósításához minden muzulmánnak az iszlám fenségterületén kell élnie, hiszen ott tudja életét teljesen megélni. Ez a felfogás a 20. századig volt igaz. A mai megközelítés színes, hiszen vannak, akik ezt továbbra is fenntartják, de a mérsékelt irányzat új megközelítést követ. Ennek háttere, hogy a 20. század elején a muzulmán területen kívül élő – főleg Európában és Amerikában – első generáció még vissza kívánt menni hazájába. A második generáció már nem muzulmán földön született, így új jogszabályokra volt szüksége, melyek válaszolnak többek között a temetés, a szavazás és más gyakorlati kérdésekre. Így jött létre az az új felfogás, miszerint ma az iszlám missziója zajlik, így a korábban meglévő helyhez kötés megszűnt. „Ennek a folyamatnak a propagálása a 90-es évek közepén kezdődött el” – fogalmazott Tüske László. Az orientalista elmondta, hogy a muzulmán kisebbségek alapjogáról megszületett a megállapodás, melyet a muzulmán világ elfogadott.

A dr. Szentpétery Péter bizottsági elnök vezette nyílt ülésen kérdésekre is sor kerülhetett. Az iszlámból való áttérés lehetőségéről Tüske László elmondta, hogy ezt az iszlám nem engedi meg, hiszen azt vallják, hogy minden ember az iszlámhoz kell hogy tartozzon. A vallási és társadalmi jog összeegyeztethetősége vonatkozásában az előadó kiemelte, hogy a muzulmánok sokkal jobban hisznek a megállapodásban, a károk rendezésében, mint a peres ügyekben, így az Európában akár példa is lehet.

Forrás: http://www.evangelikus.hu/az-iszlam-modernizmus-torekvesei