Az alacsony szobában fából készült asztal áll. Megfeketedtek már rajta az öreg olajfa évgyűrűi. A közepén gyertyacsonk. A kanóc hideg. A falak sötétek. Az ajtón retesz. Az ablakon túl csillagtalan az éj. Néma a ház s az utca. Néma talán az egész világ. Szombat van. Amilyen még sose volt a teremtés óta.
Az asztalnál egy ember gubbaszt fejét vaskos karjaival támasztva. Sötét szemében láz. A lelke ég a néma tűzben. A tanítvány Mesterére gondol. Az élő a halottra. A halandó a halhatatlanra. Gondolatok zakatolnak benne. Megtörtént. Ez nem egy rossz álom, nem egy sötét lehetőség, hanem tény, szörnyű valóság. Most történik! Tegnapelőtt ilyenkor még beszélt hozzájuk. Együtt ettek. Másnap meggyilkolták. Reszkető kezét halántékára szorítja.
Mellette angyal áll. A férfi nem érzékeli. Az ajtón halk kopogás. Az ember meg se mozdul. Az asszony az. Majd elmegy.
Az angyal türelmesen vár. Ő is emlékezik. Tegnapelőtt ilyenkor a Szeretett mellett állt a kertben. Megengedték, hogy ott legyen vele. Mert a Szentnek indulnia kellett a gyötrelembe, de rettegett az úttól. Elhagyta az ereje, sírt és könyörgött, úgy roskadt Atyja elé. Az egész menny reszketett a Fiúért látva Atyja elviselhetetlen fájdalmát is. De meg kellett történnie, a Szeretett is tudta, hogy nincs könnyebb út. Kezdettől ezért az óráért jött. Hogy megmentse őket, az elbukottakat, a kárhozatra ítélteket, mint ez az ember is itt az asztalnál. A Fiú emberbarátja. Ő is ott volt a kertben. De a Szeretettnek nem segíthetett. Aludt. Az ember gyönge.
Mindketten gondolataikba merülnek. A férfi megveti magát azért, amit tett, és a bőrét félti. A lelke összetört, az élet elsötétült, a jövő reményvesztetten haldoklik a sötét szemekben.
Az angyal a mennyei lények készülődését érzi. Tudja, még néhány óra, s fölfakad a hajnal dicsőségesen. Hiszen megmondták előre! De addig itt kell maradnia ennél az embernél. Ha néma kétségbeesésében az Atya felé fordulna, megnyílhatna a szeme, és akkor ő kész lenne erősíteni. De ha nem is lesz így, akkor is mellette marad. Ő a Fiú barátja. Vigyáznia kell rá. A bűntudat, a reményvesztettség önpusztító. De az Atyának nagy tervei vannak még a férfival. Amint erre gondol, elmosolyodik, mert lelkébe villan a kép, ahogyan néhány óra múlva szembenéz majd ezzel az emberrel. Nem ebben a szobában. Milyen döbbent lesz az arca!
Az angyal érzi a teremtettség változását. Halvány derengés kúszik a sötét szobába. Már közel a hajnal…
Photo by Zoltan Tasi on Unsplash
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
