Fotó: Nagy Hanna Viola
KAPU – Baptista Művészeti Alkotóhét 2026 – Dobó Manna (Magdolna Anna) tanár, képzőművész
Jó pár hónapba telt ennek a beszámolónak a megírása több okból is. A nyári családi összejövetelek nálunk főszerepet kapnak, a három fiam ilyenkor jön haza és össze a világ csücskeiből. A Skóciában töltött 35 évemnek ilyen életre szóló zöngéi is vannak. Idén ezenközben átléptem a síkból, festészet-grafika, a harmadik dimenzióba is, amiből szeptemberben egy kerámiakiállítás kerekedett ’Vessels for a quantum Odyssey’ (Hajók egy kvantum utazáshoz) címmel. Az agyaggal már javában dolgoztam mire a júliusi alkotóhétre került a sor.
Minden jó munkához idő kell, ahhoz meg amit az ember először csinál, kiváltképp. De igazándiból a legtöbb megemészteni, magamba fogadni való dolog nem az agyaggal és a mázzal való megbirkózásom alatt, hanem ezen a kapunyitogató héten került elém.
Ez a második alkalom, hogy öt teljes napot kaptam egy szó, idén: KAPU, teljesebb megértésére. Hogy egy kapun ki is meg be is lehet menni, hogy az menedéket és menekülést, biztonságot és szabadságra nyílást egyaránt jelent ritkán látjuk egyszerre. Én most először.
A hét folyamán kezdett felderengeni: Olyan ez, mint egy edény, amibe beletölthetünk és benne megtarthatunk valamit, de amiből meríthetünk is, mint egy kimeríthetetlen forrásból. Vagy mint egy hajó, ami ugyanakkor hoz és visz. Vagy mint Isten keze, ami tart is meg enged is és marad maga. A gondolat tulajdonképpen nem túl komplikált, de annak formába gyúrása mégis megizzasztott. Illetve kezdésnek megriasztott. És itt érek ennek a hétnek a lényegére.
Nagy örömmel, de elkötött alkotóvénával kezdtem a hetet. Mégis közösségben megélni, de legfőképp megosztani ezt a „földbegyökerezett a lábam” érzést ez az, ami a kincs, és valami csak elindult bennem. Először firka robbanások formájában, aztán elkezdtem tudatosan kifelé nézni, rajzoltam (és ezért) megláttam az orrom előtt álló kánai méretű Zsolnay kőedényeket: ezeknek mindenféle természetű formáját, belső sötétségét. Aztán a sötétből inkább mélység lett, abból meg magasság, rózsaszínű és galaktikus. Ekkora már tudtam hogyan is függ össze a már feleúton járó kerámia projektem és ez a különleges hét. Lajtorja lett, a le-föl járkáláshoz!
A napi műelemzések, hosszas beszélgetések, együtt ebédelések, esténként a napi dolgaink – előre-hátra haladásunk, néha toporgásunk- megosztása számomra életadó volt. Ez az amiért már most várom a következő alkotóhetet.
Aki még nem élte meg egy ilyen alkotóközösség csoda erejét annak bátran ajánlom a részvételt.
Dobó Manna
Fotó: Dobó Manna
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
