25 év kegyelem, 25 év hűség, 25 év Isten kezében

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sám 7,12b)

Az Új Remény Baptista Gyülekezet fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte. A több mint két évtizedes múltról Tóth Sándor lelkipásztorral beszélgettem, aki interjúnk során személyes bizonyságokon keresztül engedett betekintést a gyülekezet történetébe. Szó esett a hitet próbára tevő nehézségekről, a könnyebb és küzdelmesebb időszakokról, valamint olyan megtapasztalásokról, melyek az elmúlt időszakban formálták és erősítették a közösséget.

– Megtérésem előtt DJ-ként dolgoztam és számos szórakozóhelyen léptem fel. A Debreceni Baptista Gyülekezetben kaptam segítséget, hogy Jézus Krisztust megismerhessem. Neki adhattam át az életemet 1992-ben. Ebben Krisztus eszköze volt Kovács Géza „bácsi” lelkipásztor, valamint többek között az akkori ifjúság egyik vezetője, Vass Lajos és családja. Házasságkötésünket követően, 1995-ben feleségemmel, Mónikával kaptunk kijelentést az Úrtól arra nézve, hogy gyülekezetek alapításában legyünk munkatársai azokon a helyeken, ahol korábban discókat szerveztem. Így 1996-ban több drága testvérrel összefogva vehettünk részt a pocsaji és esztári gyülekezet plántálásában, valamint a kismarjai gyülekezet megújulásában. Ezen szolgálatokat lelkipásztorom, Kovács Géza megbízásából én vezethettem. Mindebben aktívan támogatott bennünket a debreceni gyülekezet mellett a derecskei körzet akkori lelkipásztora, Vágó István és a derecskei gyülekezetből több odaszánt életű testvér. Hozzájuk kapcsolódott még az akkoriban aktívan működő FAMISZ egyik alapítója, Rácz Lajos és az evangelizációs mozgalom szolgálói, melynek tagja és később egyik vezetője is lettem. Ezt követően 2001-ben indult el a debreceni Új Remény Gyülekezet alapítása.

– Hogyan gondolsz vissza a kezdetekre, voltak segítőitek, támogatóitok?

– Igen, voltak lelkipásztorok, vezetők, akik örültek, hogy elhívást kaptunk az Úrtól. A plántálásra az Úr készített fel bennünket Mónikával. A debreceni gyülekezetben, a falumissziós szolgálatokban és az evangelizációs összejöveteleken folyamatosan részt vettünk, így alkalom adódott arra, hogy a Debrecen környéki kisebb településeken is tapasztalatokat szerezzünk és az embereknek segítsünk új életet találni Krisztusban. Az 1990-es évek derekán Magyarországon eleven misszió folyt a baptista közösségben is.

– Az Új Remény Baptista Gyülekezet mikor és hogyan jött létre?

– Szolgálatra történő felavatásom 1996. május 26-án, pünkösd vasárnapján történt, amit a Debreceni Baptista Gyülekezet és a Derecskei Baptista Körzet együttesen támogatott. Ezt követően nem sokkal a missziós tevékenységek mellett Debrecenben az ifjúsági lelkipásztori szolgálati feladatokat is átvettem, melyre a gyülekezet vezetősége két ízben is felkért, hogy főállású lelkészként folytassam a lelki munkát, de imádság közben világos kijelentést kaptam elhívó Uramtól, hogy ne fogadjam el ezt az egyébként megtisztelő megkeresést. Hozzátenném, hogy nem volt egyszerű ez az időszak… Feleségem, Mónika, az Úrnak hála, mindvégig támogatott és imádkozott értem. Böjtölve imádkoztam, igét tanulmányoztam kérve Isten további vezetését, aki világossá tette, hogy az ő akarata egy új gyülekezet születése Debrecenben. Ezt követően a debreceni gyülekezet lelkipásztorával, Bereczki Lajos testvérrel, majd a közösség avatott szolgálóival és vezetőségének tagjaival egyetértésben, a gyülekezeti támogató szavazást követően, 2001. szeptember 23-án került sor a Debreceni Baptista Gyülekezetben az új gyülekezetalapításra való kirendelésre. Mindez Isten csodája és kegyelmi munkája volt amellett, hogy többen is együttműködtek, együttműködtünk vele ebben. Így 2001. év őszétől a saját lakásunkban indulhatott el az Új Remény Baptista Gyülekezet.

– Az Istenbe vetett hit és bizalom hogyan mutatkozott meg az új közösségben?

– A kirendelő gyülekezet lelkipásztora, Bereczki Lajos, egyházunk missziói igazgatójaként a szolgálatunkat felvállaló Papp János, az Úrhoz költözéséig Kovács Géza „bácsi”, Német József misszionárius feleségével, Erzsikével és az általuk megismert argentin baptista vezetők, valamint az Esztergomi Baptista Gyülekezet és lelkipásztora, Patton Márk többekkel együtt támogattak és tanácsokkal láttak el bennünket a plántálásban. Bereczki és Papp testvérekkel a mai napig jó kapcsolatot ápolunk, vendégszolgálóként is többször kapcsolódnak be a gyülekezet életébe. Az első évben mintegy tíz fővel indultunk, a két és fél évtized alatt több mint száz tagja lett a közösségünknek. Ezen túl vannak a nálunk megtért, felnövekedett testvérek között, akik már más plántálásban, gyülekezetben vagy országban szolgálnak. Hálás vagyok a gyülekezet Urának, Jézus Krisztusnak, hogy ez idő során mindannyiunk szívébe elegendő hitet és hűséget adott, ezért nem adtuk fel, hanem kitartottunk a nekünk adatott elhívásban.

– Milyen mérföldkövekre emlékszel a két évtized alatt?

– Minden mérföldkő egy-egy bizonyságot jelent, melyekből számtalan van. Könyvet lehetne írni arról, hogy mennyi csodát láttatott velünk az Úr a huszonöt év alatt. Mikor elindult a plántálás, azt gondoltam, hogy egy év alatt megsokasodunk, de nem így történt. Bár a lakásunkat hamar kinőttük, mert folyamatosan jöttek érdeklődők, de a megtértek nem épültek be a gyülekezetbe. Ennek volt konkrét oka is. Mivel egy kis létszámú és főleg fiatalokból álló közösségként indultunk, nem volt egyszerű az egység kimunkálása. Olyanok voltunk, mint egy család, mindenki mélyebben ismerhette meg a másikat annak áldásaival és hiányosságaival együtt. Az induláshoz képest két év telt el így. Emlékszem, két testvér nagyon nem jött ki egymással, és külön-külön jöttek oda hozzám, hogy elmondják a másikkal kapcsolatos panaszukat. Megkérdeztem tőlük, hogy hajlandóak-e böjtölni és imádkozni azért, hogy a kapcsolatuk rendeződjön. Mindketten beleegyeztek. Két hét múlva a gyülekezet elvonult egy csendes hétvégére, mely azzal indult, hogy a két fél spontán és őszintén bocsánatot kért egymástól. Ez a rendezés pedig olyan örömöt szabadított fel a közösségben, hogy a következő vasárnapi istentisztelettől kezdve emberek tértek meg és épültek is be a gyülekezetbe. Még ebben az évben elsőnek hatan, majd tízen adták át az életüket Krisztusnak, amit bemerítkezéssel meg is pecsételtek. Megélhettük leánygyülekezetünk 2008-ban történt születését is Szegeden, melynek lelkipásztora Sipos Márk. Nyitottak vagyunk arra, hogy további gyülekezetek alapításában lehessünk Krisztus Urunk munkatársai.

– Évekig bérleményekben tartottátok az istentiszteleteket, könnyen tudtatok költözni egyik helyről a másikra?

– Az első bérleményünkbe 2002. januárban költöztünk, s bár szerény anyagi lehetőségeink voltak – hiszen a többségében diákokból álló plántáló csoportból két főnek volt még állandó jövedelme –, megtapasztaltuk Istenünk, Atyánk gondviselő kegyelmét, s mindig mindent, időben ki tudtunk fizetni. Azt, hogy ez miként történt, nem tudom megmondani! Mindeközben persze megtanultuk, hogy mindenünk az Úré, és már nem számoltuk, mennyit adunk oda a javainkból neki, de mégsem lettünk szegényebbek. Sőt! Igyekeztünk folyamatosan hittel hozzáállni a kihívásokhoz, bízva Atyánkban, aki elindította gyülekezetét. Sokat jelentett az is, hogy több helyi gyülekezettel szoros kapcsolatot ápoltunk és ápolunk ma is. Így előfordult, hogy más közösségektől kaptunk segítséget. Az első bérleményünkben nem voltak székek, sem egyéb bútorok, így a szükség nagy volt, de a pénzünk ehhez mérten nagyon kevés. Szólt hozzám a Szent Szellem, hogy az összes meglévő pénzünket küldjük el egy általa megnevezett szolgálónak a misszió támogatására. Bár először azt mondtam az Úrnak: „Uram, nekünk van most szükségünk támogatásra!”, de engedelmeskedtünk s megtettük, amit mondott. Egy óra sem telt el, amikor felhívott valaki, hogy az Úr szólt hozzá, ezért a gyülekezetünk szolgálatának támogatására elutalt egy összeget, amely tízszerese volt az általunk adottnak, és pontosan annyi, amennyire a bérlemény berendezéséhez még szükség volt. Ezen túl a következő két hétben székeket és bútorokat kaptunk adományként, és egy új szószéket is. Majd az Úr úgy támogatott bennünket, hogy 2023. februárban a következő Csapó utcai bérleményünket olcsóbban vehettük birtokba. Innen költöztünk 2004. szeptemberben a Füredi úti templomépületbe. Az új gyülekezetek születését csodákkal munkálja az Úr!

– Ezek után a Délibáb Áruház épületében tartottátok az alkalmakat?

– Igen, miután 2005. decemberben a Füredi úti bérleményünket el kellett hagynunk, az Élet Gyülekezet felajánlotta, hogy tartsuk az istentiszteletünket az általuk bérelt Délibáb Áruház épületének rendezvénytermében. Mellettük a Szabadkeresztény Gyülekezet is felajánlotta segítségét. A már nős férfiak közösségével összeültünk és az imádkozást követő szavazás keretében, de igei vezetésre figyelve döntöttünk úgy, hogy az MPE Élet Gyülekezete nagylelkű felajánlását fogadjuk el. Ezt a bérleményt mintegy tíz évig használtuk közösen, majd ők 2015 végén elköltöztek a saját, felújított gyülekezeti épületükbe. Mi a Délibáb épületében 2022-ig maradhattunk.

–Hogyan és mikor kaptatok kijelentést arra, hogy Debrecenben az Epreskertben kell egy új gyülekezeti házat építeni?

– Az építkezésre való gyűjtést az Úr kijelentésének engedve 2005-ben kezdtük meg az első egymillió forintot oltárára téve. Évekig néztünk telkeket Debrecenben, de nem találtunk megfelelőt. Egy alkalommal ima- és böjtidőszakban Isten egy prófécián keresztül szólt hozzánk: „Neked adom a sötétség kincseit…” (Ézs 45,3) A város polgármestere javasolta, hogy nézzük meg a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában lévő telket, mely korábban a hazánkat megszállva tartó Szovjet Hadsereg tiszti lakásainak volt a rekreációs területe. Innentől kezdve számtalan csodát éltünk meg, sokan segítettek abban, hogy 2021-ben a gyülekezet tulajdonába kerüljön ez a telek. Az Élet Gyülekezete másodjára is befogadta a közösségünket a Bocskai téri saját Meteor Központjába, amikor is 2022-ben el kellett hagynunk korábbi bérleményünket. Hálásak vagyunk a testvéri szeretet ilyen módon való ismételt megnyilvánulásáért. Ez idő alatt anyagilag tovább tudtunk készülni az építkezésre. Vágyunk és imádságunk, hogy a teljes épületegyüttesből az imaházrész egészében adományokból valósuljon meg.

– Milyen érzések kavarogtak benned, mikor beléptél a gyülekezet épületébe?

– Az elmúlt öt év felkészülésül adatott nekünk annak megértésére, miért is kell építkeznünk. Sokat növekedtünk hitben, rengeteg tapasztalatot szereztünk a kivitelezés során, látva Istenünk csodáit és az összefogást gyülekezeten belül és az azon kívülről érkező támogatókkal. Különös volt megélni, ahogy a félelmet újra és újra felülírja az Atya Isten iránti bizalom. Izgatottan léptünk be feleségemmel, Mónikával az épületbe, mai napig alig tudjuk felfogni, hogy Isten egy ilyen hatalmas „eszközt” bízott ránk. Nem vagyunk ezzel egyedül. Gyülekezetünk elhívása a missziós szolgálat és a gyülekezetalapítások elősegítése. Továbbra is célunk, hogy ebben az épületben is lelkek meneküljenek meg, életek, sorsok változzanak meg, hogy minél többen válasszák Krisztust mint megváltójukat és urukat. Az építkezés során még sok feladat áll előttünk, hiszen a kapcsolódó intézményrész felépítése még várat magára, de az imaházépületben is vannak még hiányzó elemek. Ezzel együtt készülünk az ünnepélyes imaházmegnyitó istentiszteletre, amelyre 2026. december 5-én 15 órától kerülhet sor. Erre szeretettel várunk minden támogatónkat és a velünk együtt Istenünket ünnepelni vágyókat.

Az építkezés során az alábbi igét tartjuk szemünk előtt:

„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt 115,1)

Az eddigi adományokat és imádságot hálás szívvel köszönjük. Aki szívesen segítené az építkezést annak érdekében, hogy első üteme befejezhető legyen és folytatni tudjuk az intézményrész kivitelezésével, ezt az alábbiak szerint teheti meg. Előre is köszönjük.

Új Remény Baptista Gyülekezet Debrecen
K&H Bank Zrt. 10403428-50526767-71521004
A közlemény rovatba kérjük feltüntetni: „ÉPÜLET”
Bővebb információ: https://www.ujremeny.hu/epulet