Védeni kell az életet

Az élet védelmében emelek szót.
Mert védeni kell az életet.
Nem csak azért, mert értékes.
Hanem azért is, mert törékeny, sebezhető, sérülékeny.
Védeni kell az életet.

Védeni kell a szerelmet, melyben férfi és nő egymásra talál.
Védeni kell házasságukat, mely fészke lesz az eljövendő életnek.
Védeni kell az intimitást, hogy tiszta és sértetlen maradjon.
Védeni kell a fogantatást, melyben kapcsolatuk mélyebb értelmet nyer.
Védeni kell a magzatot, hogy az anyaméhben emberré válhasson.

De ekkor még korántsem vagyunk készen, ha megélte születése pillanatát.

Védeni kell az újszülött életét, mert annyira sebezhető, sérülékeny.
Védeni kell a gyermeket, hogy ne eshessen baja.
Védeni kell a fiatalt, hogy ne érje bántalmazás, kihasználás.
Védeni kell, hogy megkaphassa az őt megillető szerető közeget.
Védeni kell, hogy megtapasztalhassa az ősbizalmat, mely hű útitársa lesz.

Védeni kell testét, lelkét, szellemét.
Védeni kell az ostoba tartalmaktól.
Védeni kell a romboló gondolatoktól.
Védeni kell tanulási lehetőségeit.
Védeni kell hitében, hogy Istenre találjon.

Védeni kell bimbódzó kapcsolataiban.
Védeni kell első felnőttköri lépéseiben.
Védeni kell a középkor kihívásaiban.
Védeni kell az időskor kiszolgáltatottságában.
Védeni kell az utolsó lépésben – hogy hazaérkezzen.

Az életet mindig védeni kell.

Boros Dávid
lelkipásztor

^{Fotó: Francesco Rosati}