A baptista alkotóhét ebben az évben újra Pécsett került megrendezésre, a Zsolnay-negyedben. A város ezen része egyszerre szépséges és nyomasztó.
Az alkotóhéttel kapcsolatban a legtöbbször azt a kérdést kapom meg, hogy mi történik ott. Reggelente egy rövid előadással indítunk, amit Mikes Balázs tart. Ő a Festményprédikációk ötletgazdája és megvalósítója. A hét témájával kapcsolatban mutat be festményeket és műalkotásokat. Ilyenkor van kicsit több időnk szemügyre venni ezeket a műtárgyakat és igyekszünk megérteni a művész szándékát, ami az alkotáshoz vezették. Keressük az üzenetet, amit a festménnyel át akart adni. Ezekhez az előadásokhoz lehetőség van hozzászólni és megosztani gondolatainkat és benyomásainkat. Ezeken a reggeli alkalmakon néha elhangzik egy rövidebb igei buzdítás és imádkozunk a nap és a hét áldásaiért. Ezután mindenki elvonul alkotni. A festők festenek és az írók írnak. Esténként közösen megbeszéljük a napi alkotómunkánk eredményeit. Aki szeretné bemutathatja a már elkészült műveit a többieknek. Végül pénteken mindenki közzéteszi azokat az alkotásait, amelyeket már meg lehet mutatni a nagyobb nyilvánosságnak. Mindig vannak apró változások a programban, de ez a gerince a hétnek. Idén volt néhány helyi vendégünk, akik kíváncsiak voltak erre az eseményre. Közösen részt vettünk egy kiállításon is.
A hét témája a KAPU volt. A hét igéje pedig az 1Móz 28, 16-17: „Amikor Jákob fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam. Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.”
Mikes Balázs elmondta, hogy azért választotta ezt a témát, mert dédapját Pannonhalmi Béla lelkipásztort a vámospércsi vasútállomáson éppen egy temetésre igyekezve érte a hazahívó szó és ott halt meg. A teljesen átlagos magyar vasútállomás így vált a menny kapujává. A dédapa számára konkrétan, neki átvitt értelemben. Ezért örökítette meg fotókon ezt a helyet a maga számára. Ez is mutatja számunkra, hogy a világon minden hely válhat akár a menny kapujává is. Erről nem mindig vagyunk hajlandóak tudomást venni. A művészet egyik feladata ez is. Rámutatni arra, amiről igyekszünk megfelejtkezni.
A hét központi gondolata Jákob álma volt. Az, hogy miképpen ábrázolták a művészek, az éppen álmot látó Jákobot. Miképpen jelenítették meg a lajtorját, létrát, ami a mennybe vezet és ez hogyan változott az idők folyamán. Miképpen festették meg az angyalokat, akik fel- és lejártak az ég és föld között. Miképpen mutatták be az ígérettel Jákobot megszólító Urat. Miképpen lehet egyáltalán ábrázolni az ember és Isten találkozását? Ami az emberi élet legfontosabb eseménye és a művészeket álandóan foglalkoztató és megihlető pillanat. Ez a hívő ember legalapvetőbb élménye, amit tudnia kell helyes módon megfogalmazni és bemutatni.
A Biblia arra tanít, hogy Istennek kell megnyitnia ezt a kaput az ember felé, hogy megláthassa az Úr dicsőségét. János így fogalmazza ezt meg: „Ezek után láttam, hogy íme nyitva van egy ajtó a mennyben.” Jel 4, 1. Ezeket a kapukat és ajtókat Istennek kell megnyitnia az életünkben. A művészeknek is ilyen kapun keresztül kell eljutnia az Úrhoz. Az ehhez hasonló kapukról szóltak az előadások. A küszöbről, ami az ajtó előtt áll, amin át szeretnénk vagy át kell lépnünk. Az olyan kapukról, amiken keresztül kommunikálni tudunk a másik emberrel vagy akár az élő Istennel. A kapun, amin át kell haladnunk, miután meghallottuk az Úr elhívő és kiküldő szavát.
Az alkotóhéten nem kötelező kapcsolódni a heti témához, lehet más témákkal is foglalkozni. A cél az alkotói folyamat elindítása és folytatása, és az, hogy kapcsolódjon eközben a keresztény hitünkhöz. A tábor hangulata épp ezért más, mint egy hasonló világi művésztelepé. Nem elsődleges célunk megmutatni a saját képességeinket és ezzel lenyűgözni a többieket. Nem a művészi karrierünket akarjuk tovább- és felépíteni ilyenkor. Ezt bátorításul írom azoknak, akik fejében megfordult az esetleges részvétel. Az alkotóhét célja, hogy megteremtse azt a közeget, amikor nyugodtan tudunk az alkotással törődni, kicsit kiszakadva a hétköznapokból.
Számomra egy nagyon zaklatott időszak után jött el ez a hét. Sok írni valóm gyűlt már össze ekkorra, amit sikerült kicsit csökkentenem. Nagyon szeretem Pécset, ezért sokszor kellett magamban mondanom: „Azért vagy itt, hogy írj.” Ennek a lehetőségnek megteremtéséért nagyon hálásak vagyunk Murányi-Kovács Anitának és férjének Robinak. Illetve Antal Sacinak és Nagy Hanna Violának a hét lebonyolításában való segítségükért. Köszönjük az egyház támogatását. A hét témájával kapcsolatban készült egy podcast adás is, ami megtalálható a baptist.hu-n a Biblia és Bölcsészet felvételei között, aminek meghallgatását ajánlom: https://biblia-es-bolcseszet.transistor.fm/45 .
Vas Ferenc
Fotó: Nagy Hanna Viola
Az alkotók egyéni bejegyzései hamarosan…
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
