Híd ember és Isten között

A Galilea dicsőítő csapat három és fél éve alakult Magyarországon. Az együttes vezetőjével, Bögös Leventével és feleségével, Bögös-Tóth Grétával, a csoport egyik énekesével az Új Remény Baptista Gyülekezetben találkoztam, ahol többek között a szolgálatuk fontosságáról, a zenekar jelenlegi helyzetéről és jövőbeli terveikről beszélgettünk.

Levente: A csapat 2022 novemberében alakult. A kerületi ifitáborokban rendszeresen szolgáltunk és azt vettük észre, hogy nagyon jó a közösségünk. Mivel a találkozók előtt kevés időnk volt próbálni, elhatároztuk, hogy év közben többször összegyűlünk. Azóta folyamatosan fejlődik az együttesünk, és általában az Észak-magyarországi Baptista Missziókerület gyülekezeteinek evangelizációs alkalmain vagyunk hallhatóak és láthatóak. Szeretnénk Jézus szeretetét, a Szentlélek átformáló erejét bemutatni az énekeken keresztül embertársainknak, megtartva a dicsőítés bibliai alapjait. Vágyunk részt venni a kerület missziós tevékenységeiben, ahol célunk azoknak az embereknek az elérése, akik még nem ismerik Istent. Mindemellett segíteni akarunk olyan fiataloknak, akik elhívást éreznek a dicsőítésben való szolgálatra.

Hogyan lett a dicsőítőcsapat neve Galilea?

Gréta: A zenekar egyik tagja ajánlotta a nevet, aztán még több lehetőség közül választhattunk, végül egy sorsolás döntötte el az elnevezést. Jézus földi szolgálatának jelentős része Galileához kötődött, abból az északi régióból, ahol mi is szolgálunk Magyarországon.

Mit tudhatunk a zenekar jelenlegi felállásáról?

Gréta: A dicsőítőcsapat tagjai a missziókerület gyülekezeteiből származnak, Újfehértóról, Kisújszállásról, Nagyvarsányról és Debrecenből. Öt énekesünk van, egy basszus, elektromos és akusztikus gitárosunk, valamint van egy dobosunk, zongoristánk és ütőhangszeresünk is.

Az elmúlt években milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok a szolgálatotok során?

Levente: A legelső szolgálatunk egy kerületi ifinapon volt, majd egyre több ünnepi istentiszteletre hívtak el bennünket a gyülekezetek vezetői. Az utóbbi időszakban már nemcsak a kerületben keresnek meg bennünket, hanem szolgálhattunk az országos női konferencián, a budapesti ifiben és a Protestáns Sokadalomban is. Az elmúlt egy évben többször láthatóak vagyunk az utcai evangelizációk alkalmain, aminek örülünk, hiszen az elhívásunk része, hogy a zenéinkkel megszólítsuk a még nem hívő embereket.

A fellépéseitek során mit tapasztaltok, mennyire nyitott az emberek szíve az evangélium befogadására?

Gréta: Amikor meghívnak bennünket szolgálni egy gyülekezetbe, akkor dicsőítő alkalomra, utcai evangelizációra vagy koncertre kell készülnünk. Teljesen más-más felépítésűek ezek az alkalmak, mert az egyik nyitottabb, hiszen egy téren, szabad levegőn lépünk fel, ahol az emberek vagy végighallgatnak bennünket, vagy elmennek. A gyülekezeti alkalmak pedig inkább zárt épületben valósulnak meg, ahol az emberek többsége ülve vagy állva hallgatja végig a szolgálatainkat. Igyekszünk minőségi előadásokkal készülni, ahol többször elhangzik Isten igéje, és olyan dalokat választunk ki a közönségnek, melyeknek a szövegei bemutatják, hogy Jézus mit tett az elveszett világért, ezáltal hallgatóink az Atyához közelebb kerülhetnek és megélhetik a valódi imádatot, az Úr dicsőítését, nevének felmagasztalását. Kiemelném, hogy számunkra a dicsőítés nem az énekelgetésről és koncertélményről szól, hanem egy elhívás, szolgálat Isten felé.

Milyen dalokat válogattok ki egy-egy fellépésre, vannak saját szerzemények?

Levente: Többségében keresztény himnuszok, régebbi gospeldalok és feldolgozások csendülnek fel az alkalmainkon.

Gréta: Eddig ismert, gyülekezeti énekeket dolgoztunk át, de vannak saját fordításaink is. Nyáron szeretnénk elkészíteni az első albumunkat, melyen főként saját szerzemények szerepelnek majd. Előfordul, hogy régebbi, konzervatívabb énekekkel készülünk, ezzel igyekszünk változatosak maradni.

Mikor tudtok próbálni?  

Levente: Az elmúlt időszakban sok minden történt mindannyiónk életében, esküvők, költözések, babavárás, tanulás, dolgozás, így sokszor szervezést igényelt egy-egy próba összehozása. Mostanában a próbáinkat egész napra szervezzük, és van időnk átbeszélni a dallistát.

Miért tartjátok fontosnak Isten imádatát megmutatni az embereknek a dicsőítésen keresztül?

Gréta: Meggyőződésem, hogy a mennyben a dicsőítésnek központi helye lesz. A Bibliában is olvasható, hogy a léviták mentek elöl, akik vezették a dicsőítést, hatalmas felelősség volt rajtuk. Hiszem, hogy az imádatnak ereje van, megnyitja az emberek szívét, békességet hoz, reményt ad és Istenre irányítja a figyelmet.   

Az Új Remény Baptista Gyülekezetben dicsőítő vezetők vagytok. Hogyan élitek meg a hétköznapokban ezt a szolgálatot?

Levente: Hatéves koromban kezdtem el zeneiskolába járni és dobolni. Hála Istennek, a munka mellett mindig van időm a dicsőítéssel foglalkozni, mivel rugalmas a beosztásom. Számomra egy fellépés nem előadás, hanem meghívás az Úr jelenlétébe. A szolgálatnak nem arról kell szólnia, hogy a közönség a dicsőítőket csodálja, hanem arról, hogy az emberek figyelme Isten felé forduljon, akár egy dalon keresztül. Ezért lehet a dicsőítés híd Isten és emberek között.

Gréta: Gyermekkorom óta a dicsőítés része az életemnek, nem tudom elképzelni, hogy ne foglalkozzak ezzel az elhívásommal. Egy vasárnapi alkalom, egy koncert mögött rengeteg munka áll, sokszor elfáradunk. A mindennapok során rengeteg dicsőítést hallgatok, főleg külföldi előadóktól. Engem ez feltölt, és folyamatosan kapok kijelentéseket Istentől a dicsőítés által. Tudom, hogy ezt a talentumot az Úrtól kaptam, és próbálok az ő dicsőségére szolgálni.