A Baptista Központi Énekkar 2026. április 11-én, a feltámadás ünnepét követő szombaton Szigetszentmiklósra látogatott. A kórus szolgálatának célja az énekekben megszólaló igei üzeneten túl a helyi gyermekmisszió támogatása volt. A megjelenteket a gyülekezet lelkipásztora, Paróczi Zsolt testvér köszöntötte a zsoltár szavaival: Dicsérjétek az Urat! Majd közösen elénekeltük a Baptista gyülekezeti énekeskönyv 54. énekét: Fel, lelkem, az Urat dicsérni! Oláh Gábor karnagy testvér vezetésével és Tóka Ágoston orgonaművész testvér közreműködésével csendültek fel a dicséretek. Négyrészes volt az este az elhangzott énekek üzenete alapján.
Az első rész témája érkezés az Úr házába, Lisznyay Gábor Szent érzelem és Ráduly Emil Üdvözlet című szerzeménye támogatott bennünket a megérkezésben. Az utóbbi ének a jelenlévőket a vasárnapi iskolára emlékeztette, ahol minden alkalommal igeverseket tanultunk aranymondásként. Ráduly Emil zeneszerző testvérünk egy ilyen aranymondást zenésített meg: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róm 15,13)
A második részben a húsvéti ünnepkör egy-egy eseményét élhettük át újra. Először az utolsó vacsorára emlékeztünk Govenor Égi asztal kórusművével, majd a főpap udvarában szemléltük Péter apostolt, aki fogadkozása ellenére megtagadta az Úr Jézus Krisztust, és amikor a kakas megszólalt, találkozott a tekintetük. Ezt a pillanatot Gárdonyi Zoltán Szelíd szemed, Úr Jézus énekével élhettük át. J. S. Bach János-passiójának két korálja a keresztfához vezetett bennünket, ahol Jézus Krisztus haláltusája közepette gondoskodott édesanyjáról – 56. korál (Gondot visel). A 68. zárókorál arra emlékeztette a hallgatóságot, amit a gazdag ember és a szegény Lázár példázatában olvasunk. Nincs átjárás a mennyek országa és a pokol között, vagy angyalszárnyon vitetünk az Isten országába, vagy az örökké emésztő lángokban ébredünk rá megmásíthatatlan állapotunkra. Megváltásunk végbement a Golgotán. Erre gyakran rácsodálkozik az ember – tényleg értem is meghalt? Velem is foglalkozik az Isten? Ezt a kérdést fogalmazta meg Gebhardt Mondjátok, tényleg meghalt? című műve. Jób bizonyosságával mondhatja a hívő szív: utoljára porom felett megáll. A második énekes rész végén a mennyek országába tekinthettünk be, ahol a feltámadt és megdicsőült Jézus Krisztus az Atya jobbján ül. Egy csodálatos himnusz támogatta a gyülekezetet a betekintésben, amit közösen énekelt az énekkar és a hallgatóság – Lisznyay: Feltámadt Hős.
Fotó: Cseriné Puskás Henrietta
Igei üzenettel Kulcsár Ferenc lelkipásztor szolgált. Nehémiás könyve 12. fejezetének 44–47. tartó szakasza alapján az Isten házában történő istentiszteletről szólt az igehirdetés, amelynek ősi alapja a rend, a tisztaság és az éneklés. A régmúltat Dávid és Salamon királyok rendelkezései alapján idéztük fel – 1Krón 16,4; 2Krón 8,14. Az éneklés fontosságára és gyakorlatára az utolsó vacsora zárása: „Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére” (Mt 26,30), majd Pál és Szilász a filippi börtönben történő dicsőítése: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket” (ApCsel 16,25) hívta fel a figyelmünket. A Jelenések könyve 15. fejezete 2–4. versei a jövőbe engedtek betekintést, a győztesek éneke csendül fel a mennyország dicsőségében. A múlt és a jövő után a jelennel kapcsolatos kérdéseket, teendőket fogalmazott meg az igehirdető. Itt és most – tudjuk-e, értjük-e, ami történik, amit cselekszünk? És azt, hogy miért tesszük mindezeket? Például az est énekeinek és liturgiájának sorrendje a karmester testvérünk keze alatt formálódott imádságos keretek között. A mindent magában foglaló valóság pedig Isten rendje, ami a teremtéstől a világ végezetéig tart – illeszkedünk-e hozzá? Isten emberei, próféták, papok, királyok, apostolok tettek bizonyságot Isten üdvözítő tervéről és annak rendjéről. Fontos, megválaszolandó kérdés: mi az én feladatom, küldetésem ma, a jelenben? A válasz egyszerűen megfogalmazható: Emlékezz, cselekedj! Az Úr Jézus Krisztus az utolsó vacsora alkalmával mondta tanítványainak: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Küldetésünk tehát formálódni a Mester keze alatt, míg kiábrázolódik bennünk, rajtunk Krisztus!
Az igehirdetést követte a harmadik énekes rész, amely a hívő emberek hétköznapjait tárta elénk, ami nem mindig volt – és gyakran ma sem – fényes. A rabszolgák énekei a spirituálék, ezek közül szólaltatta meg az énekkar Az Úr irgalma végtelen kezdetűt. A közösségek és nemzetek sokszínűsége is megjelent az elhangzott művekben. Például egy ír gyermekdal feldolgozása csendült fel – Courtney: Én nem tudom, amelyet A világ Üdvözítője címmel is ismerünk. A békéért szállt énekben imádság a menny felé – Dvořák: Égi, szent béke, jöjj. Ezt követően biztatást kaptak a kórus szolgálatán keresztül azok is, akik érzik gyengeségüket Helvey Megváltóm szól nekem műve által. Ki ne várt volna már közülünk az Úr érkezésére? Bárdos Lajos feldolgozásában szólalt meg Az Úr érkezése, nagy költőnk, Ady Endre verse. Végül a gyülekezet és az énekkar közös, örömteli, Istent dicsőítő éneklésére került sor – Tóka Szabolcs: Szívből köszönöm, Uram. Hálaadással álltunk az Úr elé Winkler György régi énekkaros testvérünk imádsága által, megköszönve az est áldásait, a kórusban való éneklés örömét és az énekek lelkeket megelevenítő üzenetét. Az est negyedik része közös éneklés volt, Lisznyay Zengd Jézus nevét című feldolgozását énekelte a kórus és a gyülekezet nagy lelkesedéssel. Paróczi Zsolt lelkipásztor testvér mondott záróáldást, majd Tóka Szent az Isten kezdetű énekével zárult az istentisztelet. Hálás szívvel, a közös éneklés örömével és az énekkar szolgálata által nyert áldásokkal meggazdagodva térhettünk otthonainkban ezen az estén a jótékonysági hangverseny után.
Mindenért egyedül Istené a dicsőség!
A teljes alkalom itt tekinthető meg:
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
