Kérj!

Rövid időn belül másodszor került elém a 2Krón első fejezete, ahol Salamonnak megjelenik az Úr, és azt mondja a frissen felkent királynak: „Kérj valamit, én megadom neked.” Ez a mondat elgondolkodtatott azon, hogy én mit kérnék ilyen esetben. Tudom, hogy ez Salamon életének a legszebb pillanata és sorsfordító mozzanata egyben. Ekkor a legszentebb és leginkább Istent kereső az életében. Ezért tud jól kérni. Ebből a bibliai történetből tanultam meg, hogy elsősorban bölcsességet kell kérni Istentől. Így is tettem, őszinte szívvel kértem bölcsességet. Egy idő után be kellett látnom, hogy nem lettem olyan bölcs, mint szerettem volna. Mintha Isten nem hallotta volna meg az imáimat. Rájöttem, hogy az Úr a bölcsesség lelke helyett a prófétálás lelkével ajándékozott meg. Az ajándékozó nagyobb érték, mint az ajándék.

Az imádsággal kapcsolatban az a legfontosabb tudás, hogy nem mindig azt kapjuk, amit kérünk. Teológusként Őrbottyánban kaptam egy olyan kártyát, amin a következő szöveg szerepelt: „Volt-e olyan az életedben, hogy nagyon imádkoztál valamiért, és Isten nem adta meg? Hogy reagáltál rá?” Ezt a cetlit máig őrzöm a Bibliámban. Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tennem magamnak. Csalódás nélkül nem lehet felnőtt, érett keresztény imaéletet élni. Tudnunk kell a csalódást feldolgozni és imádkozni tovább.

Akkor mégis mit lehet és kell kérni Istentől, ha egyszer megszólít minket, mint Salamont? Tudom, egyáltalán nem biztos, hogy ez meg fog történni velem. Mégis mindezt érdemes végiggondolni egyfajta lelkigyakorlatként, ami feltárhatja szívünk állapotát. Mire is vágyom igazán a szent Istentől? Mit kérnék tőle? Mit kérjek tőle?

Idáig jutva gondolataimban éppen az Andrássy úton sétáltam. Ami ha nem is a legdrágább utcája Magyarországnak, de olyan luxuscikkek boltjai találhatóak meg ott, ahol az árcédulákon szereplő összegek néha riasztóan magasak. Legalább kiderült, mit nem kell kérni Istentől, gondoltam. Ez is egyfajta haladás. Kizártuk azt, amiért nem kell imádkozni. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Tárgyi világban élünk, szükségünk van rájuk. Kitől kérne a hívő ember olyan nagyobb értékű tárgyat, amire szüksége van, ha nem Istentől? Mindaz, ami számomra luxuscikknek tűnik, másoknak hétköznapi, nem túl különleges és értéktelen semmiség. Az idézett fejezetben a Krónikák leírja Salamon gazdagságának a mértékét a következő szavakkal: „A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő…” (2Krón 1,15) Isten ilyen gazdagságot is tud adni az embernek. Salamon azért kapott ekkora vagyont, hogy fel tudja építeni a templomot. Lehet Istentől tárgyakat is kérni, amit szeretnénk. Az Andrássy út környékén rengeteg színház van, ahol még a népszerűség morzsáit is vágyják és üldözik az emberek. Az Operaház önmagában a népszerűség és képesség jelképe is. Szabad a hívő embernek imádkozni népszerűségért? Könynyen mondhatjuk, hogy nem kérhetünk és vágyhatunk ilyesmire, bármennyire is ez a világunk mozgatórugója. Mégis egy hívő zenésznek, írónak, művésznek, előadónak vagy bárkinek, aki elad vagy gyárt valamit, szüksége van népszerűségre. Azért, mert így tud sikeres lenni a munkájában, és a hivatásában is érezheti, hogy eredményes, amiért dolgozik. Így tud megélni anyagilag is. Épp ezért nekik is elsősorban a kemény és tisztességes munka mellett imádkozni kell a népszerűségért. Ha Isten adja számukra a népszerűséget, akkor ő fog segíteni azt helyesen kezelni. A rosszul kezelt népszerűségből hatalmas problémái lesznek az embernek. Ezért kell ezt is az Úrtól kérni, mert ő a mi segítségünk ezen a téren is.

Két képpel szeretném befejezni ezt a cikket, ami az imádságról, a kéréseinkről szól. Szeretném, ha sokkal átgondoltabban és Isten szentségének teljes tudatában mondanánk el kéréseinket az Úrnak. Mégis sosem szabad elfeledkeznünk Jézus szavairól: „Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lk 18,17) A kisgyermek hogyan kér a szüleitől? Eléjük ugrik és csak sorolja, mit szeretne. Azért, mert tudja, hogy a szüleitől kérhet. Nem mindenkinek adatik ez meg, de épp ezért mindenki érzi, hogy milyen nagy érték, ha valakitől kérhet az életében az ember bármit. Kisgyerekként megtanuljuk a gyülekezetben, hogy Istentől bármit kérhet az ember a saját legegyszerűbb szavaival. Ezt a hozzáállást soha nem szabad elveszítenünk. Felnőtt és érett keresztényként tudnunk és éreznünk kell, hogy imáinkban a teremtő, az univerzumunkon is uralkodó és mindenható Istent szólítjuk meg. Előtte és vele nem beszélhetünk akárhogy, legszebb szavaink is elképesztően kevesek és hiányosak az ő jelenlétében. Számára a kéréseink, bármily nagyok is azok, csak apróságok, amelyekkel nem is értjük, miért foglalkozik egyáltalán. Ennek tudása szükséges, de sosem akadályozhatja meg azt, hogy imádkozzunk.

Sőt, értenünk kell, hogy néha maga Isten kéri, hogy kérjünk tőle. Az ő egyik nagy szomorúsága, mikor a gyermekei nem kérik, kérlelik. Jézus igehirdetései közül az egyik legfontosabbnak ez a fő üzenete: aki kér, kap. Szüntelenül imádkozz és kérj!

^{Image by Fabricio Macedo Fabrício from Pixabay}