Nyugdíjas postások a Filadelfia Idősek Otthonában

Amikor lakóink beköltöznek az intézményünkbe, a postával való kapcsolatuk jelentősen megváltozik. Az elküldött és érkező leveleket, csomagokat egy munkatársunk viszi, illetve hozza el a postáról, amit továbbítanak a lakóknak. Időseink számára a bicikliző, majd hozzájuk bekopogtató postás emléke, aki nagy postástáskájából elővette a leveleket, már a múlté.

Hogyan? Ez az emlék a múlté? De hiszen a szépkorúak, a demenciával élő idősek éppen ezekre a már régen megtörtént múltbeli eseményre tudnak a legjobban visszaemlékezni, ezért a foglalkozások tervezésénél építhetünk ezekre az élményekre!

2025 karácsonyán pedig a feltételek is adottak voltak, ugyanis a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola tanulói intézményünk közel 120 lakójának írtak karácsonyi üdvözletet. A képeslapokon csak a keresztnevek szerepeltek, így elég nagy kihívás volt megtalálni a küldemények gazdáját. Már 2024-ben is küldtek karácsonyi üdvözletet a gyerekek, akkor egyedül osztottam ki, és a végére alaposan el is fáradtam. Idén imádkozva, Istenre figyelve végeztem ezt a feladatot, ő pedig bölcsességet és jó ötleteket adott a kivitelezés megvalósításához. A szeretet találékony (ahogy a „buszmegállónk” kivitelezése kapcsán is megtanultuk – de ez egy másik jó történet, majd egyszer elmeséljük ezt is)!

Az első és legfontosabb lépés a tervezés volt, és a lakóközösség aktív bevonása a különböző részfeladatokba, amelyekből az alábbiakat szeretném kiemelni:

1. Szortírozás

A postai gyakorlathoz hasonlóan mi is első lépésként szétválogattuk a képeslapokat. Az intézményben hét különböző részleg van, amelyeket azokról a gondnokokról neveztek el, akik a szeretetház megalakulása óta szolgálatot végeztek. A folyosókon kis névtáblák is jelzik a különböző „utcákat”, mint például Pivarcsi Pál utca, Tölgyes Izsák utca stb. 2025-ben ünnepeltük az intézmény fennállásának 120 éves évfordulóját, számomra ezért is fontos volt, hogy a korábbi években hűségesen szolgáló testvéreink emlékét akár az utcanevek említésével is felelevenítsük.

Segítség volt számunkra, hogy az egyik irodai munkatársunk, Harcos Krisztina készített egy olyan táblázatot, amelyben az adott részlegen (utcában) lakó ellátottaink neve fel van tüntetve.

Egy délutáni foglalkozás keretében végeztük a szortírozást. A feladat az volt, hogy az összetolt asztalokra helyezett képeslaphalmazból (120 db) keressék meg az adott listán szereplő keresztneveket. Általában egy ember egy adott részleghez (utcához) tartozó neveket keresett, de ha valaki már készen volt a sajátjával, akkor segített a többieknek is.

Válogatás közben humoros helyzetek is adódtak, például amikor az egyik lakó azt mondta:

– Nincs valakinél egy Gizike?
– Nekem meg egy Magdika kellene!
– Hol van az Évike?
– Itt vagyok! Ja, hogy a képeslapos Évikét keresed?

A válogatás munkafolyamata során működésbe léptek, fejlődtek a különböző kognitív képességek: számolási, olvasási képesség, vizuális és hallási figyelem. Az egymással folytatott folyamatos kommunikáció, kooperáció pedig pozitívan hatott az intézményen belüli társas kapcsolatok alakulására.

2. Kézbesítés

A képeslapok sikeres szétválogatása után másnap délután sor kerülhetett a kézbesítésre. Ehhez előző nap a kiskőrösi postahivatal munkatársaitól kölcsönkértem egy postástáskát, így igazán életszerűek voltak a postásaink, akik a különböző részlegek (utcák szerint) váltották egymást. Erre a szerepkörre olyan férfi testvéreket kértem meg, akiknek fizikailag még jó az állóképességük, és elbírták a vállukon átvetett postástáskát is, amit egyébként mindig csak az adott részleg képeslapjaival terheltünk meg.

Érdekességként jegyzem meg, hogy az egyik „postásunk”, Pivarcsi Pali bácsi, annak a Pivarcsi Pálnak az unokája, aki az 1905-ben alapított szeretetházunk első gondnoka volt, és az intézményben róla is elneveztek egy „utcát”.

Pali bácsi fiatal korától egészen a nyugdíjba vonulásáig postai alkalmazottként dolgozott mint sofőr. 750.000 km-t vezetett le balesetmentesen a 40 év alatt, amiért kitüntetést is kapott. Ebben a projektben számára azok az évek elevenedhettek meg, amikor még aktívan kézbesítőként dolgozhatott.

A többieknek pedig azokat az emlékeket hozta vissza, ahogyan a postástáskából átnyújtották a várva várt leveleket vagy éppen a nyugdíjat.

Előzőleg tájékoztattam a lakókat, majd minden részlegnél jeleztem számukra, hogy megérkezett a postás, jöhetnek átvenni a küldeményeket. Miután kézhez kapták a saját képeslapjukat, ők maguk is segítettek továbbítani a gyerekek karácsonyi üdvözletét azokhoz a lakótársaikhoz, akik mozgáskorlátozottságuk miatt nem tudtak kijönni a szobából. A küldemények kézbesítése közben ellátottaink jobban megismerhették egymást, különösen azokat a lakótársaikat, akik egészségi állapotuk miatt csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak részt venni a közösségi alkalmakon.

Megható volt látni, ahogyan a képeslapokat felolvasták a címzetteknek:

„Kedves Laci Bácsi!
Boldog, békés ünnepeket kívánunk Önnek! Legyen áldott a karácsonya! Szeretettel a kiskőrösi Bem József általános iskolások nevében: Panni”

Számomra személyes üzenete is volt ennek a mozzanatnak: milyen hatékonysággal terjedne az evangélium, ha mindazok, akik már átélték Isten kegyelmét, a szeretetotthoni testvérekhez hasonló buzgósággal továbbítanák a környezetükben élő emberek felé a jó hírt.

A projekt zárásaként az intézmény lakóinak nevében írásban megköszöntem a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola tanulóinak, pedagógusainak, hogy idős lakóinknak örömet szereztek karácsonyi képeslapjaikkal. Az intézményvezetőnk, Opauszki György pedig a Magyar Posta Zrt.-nek küldött levelében köszönte meg a kiskőrösi posta dolgozóinak segítségét és a kölcsönadott postástáskát.

Hálás vagyok Istennek, hogy a mai korban, amikor már főként digitális technikával üzennek egymásnak az emberek, a Filadelfia szeretetotthon minden lakója kézzel írt személyes képeslapokat vehetett át 2025 karácsonyán, aminek kézbesítésében ők maguk is aktívan részt vehettek.

Csővári Katalin
terápiás munkatárs