fbpx
Kezdőlap Blog Oldal 46

Túl az ötszázon

Túl az 500-on… Az Alföldön maga a Himalája lenne, míg a Kárpátok tövében alig egy dombocska… Egy rövidtávfutónak már talán a teljesítőképessége végét jelenti, míg egy maratonfutónak még csak az első lépéseket… Einstein előtt már Dosztojevszkij is ekképpen gondolkodott: „Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…”

Egy esztendővel vagyunk túl a reformáció ötszázadik évfordulóján, de pontosan hol? Mind a vertikális, mind a horizontális képet megérthetjük: a világ tetején állva szemlélhetem az alattam elnyúló tájat (hiszen reformált, protestáns keresztény vagyok…), vagy így is óriási kihívásokat rejtő hegybércekre kell még felmásznom? A százméteres sprint vélt győzteseként már a díjkiosztón is túl vagyok, vagy még előttem áll 41.694 méter a magam mögött tudható 501-gyel szemben, és teljes meggyőződéssel éneklem: „Lelkem kíván téged, Ó, Jézus, segíts meg, Hogy mindhalálomig Híven kövesselek! Csak téged, csakis téged, Jézus, csakis téged…!”? – Solus Christus.

Meggyőződésem, hogy a helyreállás emlékének ünneplése csak akkor lehet őszinte és igaz, ha közben én sem hagytam el azt a helyemet, ahová helyreállíttattam. Habakuk próféta így ír: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám… És felele nékem az Úr, és mondá… az igaz pedig az ő hite által él.” – Sola fide.

A reformáció kegyelem. Nem Luther, nem Kálvin és még csak nem is az anabaptisták érdeme. A Teremtés könyvében így olvassuk a Szentírást: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” A teremtő Isten a formáló, már alaktalanságunkban is lát ő valamit, erről tesz bizonyságot Dávid a 139. zsoltárban. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy megformált életünket saját erőnkből, bűneink miatt csak deformálni tudjuk, s az eredmény nem jó – nem úgy, mint ahogy arról Isten nyilatkozik a teremtéskor –, hanem torzó. Isten egyedül az, aki – a teremtői jogán – az alakrontásomat újraformázhatja. – Sola gratia.

A reformátorok kezükbe vették a Bibliát, és mint útjuk megvilágítóját kezdték tanulmányozni. Elhagytak sok megszokást, bevett gyakorlatot, hagyományt, és az új zsinórmérték adott nekik új hozományt. Jézus ígérte, hogy bárki, aki bármit is elhagy őérte, a többszörösét kapja vissza őbenne. Reformált, baptizált hívőkként nekünk éppúgy megvannak a magunk megszokásai, bevett gyakorlatai, hagyományai, mint mindenki másnak, de mindezek előtt meg kell lennie annak a Szentíráshoz való ragaszkodásunknak is, hogy mindent (régi hagyományt és új rítust) Isten szent szaván teszünk próbára. Sok problémától óvnánk meg magunkat, ha mindent a Biblián tennénk próbára, és nem az egyéni vagy gyülekezeti életünkben. – Sola scriptura.

Vajon minden relatív és minden formaság lenne? Túl az ötszázon is igaz, hogy a reformáció napja a ma. A ma nem relatív, és az Isten által helyreállított forma nem csak formaság. Aki holnapra akarja halasztani a helyreállíttatását, az csak még egy napot ad a deformálásnak. Mindazoknak szól Isten szava, akik minden napon reformációra vágynak:

„Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15)

Baptista ifjúsági magazin

0
2018. október 28. Duna TV
Baptista ifjúsági magazin – felvétel a Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió (MABIM) egyik jelentős szolgálati ágáról, a Budapestifiről #nemvagyegyedul #bpifi #baptist #mabim

Menedék Alapítvány

Az 1986-ban alapult Menedék Alapítvány 2018-tól átadta szociális és gyermekvédelmi intézményeinek fenntartását a Baptista Menedék Szolgálat egyházi jogi személy számára. Kereteink újak, azonban céljaink, alapelveink, valamint munkatársi csapatunk változatlan, elkötelezetten folytatjuk a Menedék szociális és missziós tevékenységét.

Bányai Jenő-emlékest

Ünnepi hangverseny Bányai Jenő, a Baptista Központi Énekkar alapító karnagya születésének 100. évfordulója alkalmából 2018. október 27-én, szombaton 17 órakor az Újpesti Baptista Imaházban.

BUBBA-RACSABI közös est

Ugye benned is felmerül, kedves olvasó, hogy mi az a RACSABI, illetve BUBBA? Elárulom. Két budapesti gyülekezet ificsoportjainak rövidítése. Az egyik az Alsóhegyi (Budai) Baptista, a másik pedig a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet ifjúsága.

Csabán az utóbbi időben erős törekvésünk van arra, hogy ifijeink ismerkedjenek más gyülekezetek fiataljaival az évközi ifikonfik és nyári táborok alkalmain kívül is.

Jó más gyülekezetek ificsoportjait megismerni, bizonyságot tenni egymásnak Isten életünkben elvégzett munkájáról, együtt dicsőíteni az Urat, megosztani missziós tapasztalatainkat, játszani, nevetni, jól érezni magunkat. Továbbá az ilyen alkalmak tudnak hosszú távú ismeretségeket is kialakítani, ami a mai rohanó világban igazán értékes és sajnos sokszor „hiánycikk” az emberek életében.

Egy-egy ilyen alkalom megszervezése remek lehetőség arra is, hogy az ifin belül mindenki kivehesse a részét valamilyen feladatban. A közös munka a csapatot még összébb kovácsolja.

Körülbelül egy évvel ezelőtt gyülekezetünk ifije vendégeskedhetett a Budai Baptista Gyülekezet fiataljainál. Az alkalom igazán áldott volt, már akkor eldöntöttük, hogy mindenképp szeretnénk viszonozni a budaiak vendégszeretetét, így október 12-én, péntek este Csabán lehettünk együtt gyülekezetünk közösségi házában. Alkalmunk központi témája a hálaadás volt, melyet megalapoztunk egy modern hálaoltárral is.

Csoportbeszélgetéseink őszinte légkörében bizonyságot tehettünk, elmondhattuk egymásnak hálaokainkat, esetleges negatív élethelyzeteinket, melyek abban a pillanatban nem tudtak hálaokok lenni, majd azt, hogy Isten hogyan mutatta meg jelenlétét, támogatását a próbában is. Alkalmunkat aztán könnyed játékkal folytattuk, a végén pedig egy késői közös étkezésre is lehetőségünk volt.

Külön örömünkre szolgált, hogy Kotán Béla testvérnek is lehetősége volt csatlakozni alkalmunkhoz.

Már alig várjuk a következő alkalmakat, ahol újabb gyülekezetek ificsoportjait ismerhetjük majd meg, és lehetünk együtt Isten dicsőségére.

Protestáns gálaest az Urániában

A Szentendrei Református Gimnázium csapata (szerb népzene) Fotó: Varga Gábor Vargosz

Az október 21-én megtartott gálaestünk ünnepi programjainak élére Pál apostol szavait tűztük:

„a reménység pedig nem szégyenít meg” (Róm 5,5).

Soltvadkert Város Díszpolgára posztumusz kitüntetés dr. Haraszti Sándornak

A Soltvadkert Város Díszpolgára posztumusz kitüntető címet adományozta a város önkormányzata dr. Haraszti Sándor részére a világ számos országában hivatástudattal végzett orvosmisszionáriusi munkásságáért, önzetlen és áldozatos közösségi vállalásaiért, nemzetközi szervezetekben és egyházi közösségekben az ország érdekében kifejtett kiemelkedő és tiszteletre méltó tevékenységéért. Aktív közreműködést vállalt a Szent Korona hazahozatalában.

A „látó ember”

Látni – magyarul. Aki nem magyar nyelvű, nem érti pontosan ezt a kérdést: „Látod, milyen vagy?!” Arra gondolhat, hogy belenézek a tükörbe, látom, milyen vagyok. Pedig itt nem a szemmel való látás fontos, hanem az értelemnek a „belelátása”, önvizsgálati jelleggel. Megvizsgálom magam, és felismerem valamely nyilvánvaló hibámat.

Egy másik! „Na, nézzenek oda!” Itt is átvitt értelme van a szónak. Nem azt kérem, hogy jól nézz meg valamit, hanem felhívom a figyelmedet, hogy mit teszel egy bizonyos ügyben vagy területen. Én nem helyeslem a dolgot, azért mondom a figyelmeztetést.

Lát. Néz. Lám! Meglát. Lenéz. Fölnézek rád. Elnézem a hibáidat. Megszemlélem a festményt. Belátom a bűnömet. Kilátás: reményteljes jövő. Kilátó: magaslat, hogy többet lássak magam körül. Átlátok rajtad, vagyis tudom, miben spekulálsz. Ellátom szeretteimet élelemmel. Előrelátó vagyok: gondosan kiszámítom a következő lépést, tennivalót, költséget. Állnak az álnokok az ülnökök vizsgáztató tekintete előtt. Az elnök igazságot hirdet ez ügyben. Belátásra jutnak az elítéltek. Így több kilátásuk van a jövőt illetően. Ellátták a bajukat, van mitől félniük. – Nézegetem e sorokat, és arra sikerült felfigyelnem, hogy igen színes nyelv a mi nyelvünk.

Bibliai látások

A Biblia első mondatainak egyike ez: „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” Úgy értem: Isten konstatálta, összefoglalva megállapította, hogy tökéletes, sikeres műről van szó.

Van a lát igének egy jövő felé forduló jelentéstartalma is. Látás, látomás, elmélyült szemlélet arról, ami lesz, ami bekövetkezik vagy bekövetkezhet. Nem véletlen, hogy a bibliai próféták „látó emberek”. Szemlélik a jövőt, elmondják látásukat, felkészítenek arra, ami lesz vagy lehet. A „lehet” arra vonatkozik, hogy ha a látás negatív tartalmú, akkor őszinte belátással és életváltozással van módja a hívő embernek a változtatásra. A jövő ugyanis előfeltételekhez köti magát.

Bűnben élek, s láthatom majd, hogy büntetés következik. Ez a bűn zsoldja. De ha látok, belátom bűnömet, és megváltozik az életem. A jövőm is változik, mivel Isten a szeretet Istene. Megbocsát, elhárítja a veszedelmet, változtat a jövőmön. A jövőbeli büntetés ugyanis a jelenben megtörténhető felismerés függvénye. Ha keményszívű maradok, akkor áll elém a kérdés: „Látod, milyen vagy?!” Ha a látást belátás követi, akkor biztos lehetek benne, hogy meg fogom látni Isten gyönyörű szeretetét, irgalmát, atyaságát.

A látó embernek előzetesen meg kell ismernie bizonyos törvényeket, szabályokat, a törvényadó Isten személyiségét, az ő terveit az emberrel és az emberiséggel. Egyúttal a bűn törvénykönyvében olvasható és tapasztalható lényeg, hogy amit megláttam, egyrészt megszabadulok attól, ha bűn, illetve gyakorolom azt, ami isteni tanítás, rendelet, törvény, akarat, elvárás és előbb-utóbb gyönyörűség is.

Az első nagy lépés nem egyéb, mint a kis Sámuel határozott válasza az őt megszólító Isten felé: „Szólj, mert hallja a te szolgád!” Olyan felülről jövő üzenetet kap az ifjú templomszolga, melyet egyelőre még meg sem tud érteni ez a fiatalember. De ez a „látás”, vagyis Isten terve a jövő szempontjából nagy, súlyos teherként nehezedik Sámuel vállára. Látás, látomás, jövendőmondás – ez az új út, melyen őt Isten vezetni kívánja.

Olvastam egy pásztorfiúról, akire hatalmas juhnyájat bízott a gazdája. Egyik oldalon a szinte beláthatatlan puszta, másik oldalon pedig egy tölgyerdő. „Őrizd ezeket az értékes négylábúakat! Van itt három betanított kutya, ez meg itt egy kipróbált pásztorbot. Csak akkor használd, ha egyik-másik bajba kerül. A bot végén erős fémkampó. Az engedetlen birka lábát ezzel elkapod, és szépen megmagyarázod neki, hogy kell viselkedni.

A puszta felől kiéhezett kóbor kutyákra lehet számítani, az erdőben pedig a vadőr farkast észlelt. Légy éber és bátor! Számíthatsz a béredre és a jutalomra is.”

Azzal kezdte a bátor legény, hogy a legelő legmagasabb pontján egy hosszú póznát ásott le szilárdan, tetején egy szurkos szalmabálával. Ha bármi súlyos probléma adódnék, azt meggyújtja, és a füstjel majd értesíti a gazdát a bajról.

Másrészt kiválasztott egy különálló, magas tölgyet. Az lesz majd a „látófa”! Egy bizonyos magasságban lenyeste a lombos gallyakat, hogy jó legyen a kilátás. Kényelmes helyet is készített magának. Ott fog majd vigyázni a „látó ember”, vagyis ő maga. És ha majd jönnek az éhes fenevadak, észreveszi, és bottal a kezében, a kutyákkal maga körül – így várja és veri vissza a támadást.

Nagyon tetszik nekem ez az elnevezés, hogy „látó ember”. Arra gondolok, hogy egy lelkipásztornak a legtalálóbb megjelölése lehet: látó ember.

Amikor elhívott az Úr, és rám bízta a lélekmentő szolgálatot, súlyos és kemény feladat nehezedett a vállamra. Évente megemlékeztem attól kezdve a bemerítkezésem napjáról.

Szívesen visszatekintek az embert próbáló szolgálat kemény esztendeire. Felidézem mindig a régebbi ígéreteimet, fogadkozásaimat, és átgondolom, miben mulasztottam, miben kell magasabb fordulatra kapcsolnom látó és imádkozó „motoromat”.

Előretekintés

Idézem az isteni ígéreteket, melyek azoknak adattak, akik hűek és engedelmesek akarnak lenni, és – talán – azok is maradnak. Egyre inkább meg akarom érteni a jeleket, melyek a jövendő gyors érkeztére figyelmeztetnek. „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!”

Szolgálati időm évtizedeiben én is találkoztam hamis ál-Krisztusokkal. Háború (világháború) dúlt, amikor fiatalon már eldőlt a szívemben, hogy követem és szolgálom Jézust.

Nemzet nemzet ellen támadt. A forradalom évében avattak fel egyházi elöljáróim a lelkipásztori szolgálatra. Mindinkább tapasztaltam, hogy megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. Nem kellett kimennem a világba, hogy mindezekkel találkozzam, a valóságot megtapasztaljam, mert a sátán a gyülekezetek belső szeretetrendjét is igyekezett megzavarni, s volt úgy, hogy fáztam a kihűlt szívű atyafiak között.

Azt is át kellett élnem, hogy a gyermek az apja-anyja ellen támad, mert értelmetlennek gondolja a mi életfelfogásunkat, döntéseinket és a tékozló fiakat hazaváró naiv optimizmusunkat.

Nemcsak távolról szemléltük az igei összefoglaló szerinti állapotot, hanem egyre gyakrabban hallom magamtól is, hogy az utolsó időket éljük, éli közösségünk, éli a világ kereszténysége. Mint „látó ember” nem tehetek egyebet, csupán azt, hogy látom, megrendülök, borzongó hittel szemlélnem kell, hogy a nyájat körülvették a kártevők. Botot nem akarunk használni, a szeretetünk viszont mintha elégtelen lenne, hogy győzelmesebb imaharcot vívhatnánk a ránk éhezett sátáni, vad erőkkel szemben.

„Látó emberekké” avatott szolgatársaim! Emlékezzünk közösen a több ezer évvel előttünk szóló látótársunkra, Ezékiásra! Látomást kapott. Megrendült a fájdalomtól és a gyásztól, amikor letette őt a Szentlélek egy csontokkal borított, hatalmas völgy kellős közepébe. Felső parancsra körbe kellett járnia az egész csontmezőt… Meghökkent az égi Úr kérdésére: Életre kelhetnek ezek a csontok? – Csupán ennyi az ő könnyes válasza: Ó, Uram! Uram! Te tudod!

Megvallom drága mennyei Atyám előtt, hogy én is csak ennyit mondhatok…

Abban a vonatkozásban azonban szent bizonyosság van a szívemben, hogy Jézus Krisztus ígérete olyan fundamentuma a jövőnknek, melyre az ő megváltottai száz százalékra biztosan ráállhatunk. Ezt mondta, ezt ígérte, így lesz bizonyosan:

„Íme! Én veletek vagyok a világ végezetéig!”

Válaszígéretem nekem is ugyanez: Veled maradok, Krisztusom, világom, életem végezetéig! – Ámen!

Hol vannak, akik bizonyítékai Isten országának?

0

Hol van Isten országa, a szeretet országa?

Hol és kikben uralkodik az ő szeretete?

Hol élnek azok az emberek, akik szeretete megtalálja az élet bajaira a megoldást?

Hol vannak vagy hol bujkálnak, akik által Isten újjáteremti a mindennapokat a mennyország képére?

Mindent természetesen a szeretet sem old meg. De olyan teret alkot, amelyben megtaláljuk a megoldást. Ezért tartjuk a szeretetet mégis teremtő hatalomnak. Ahol a szeretetet hívő és szeretettel teli emberek élnek: ott a mennyek országa.

Hol vannak, akik tagadják, hogy a többiek nélkül önző módon is megvalósítható az igazi jólét, az erősödő jóllét?

Hol vannak azok, akik ellenállnak ennek a mindenkiben ott búvó önző késztetésnek?

Hol vannak, akik azt akarják, hogy ne csupán a saját és szűk körük élete, hanem együtt legyen mindenkinek jobb?

Hol vannak, akik hiszik, hogy mindenkire (rájuk és a többiekre is) szükség van, mindenki fontos minden közösség fejlődése számára?

Hol vannak, akik hiszik, hogy Isten eleve úgy rendezi el minden közösségnek a tagjait, ahogy azok a napról napra, a helyzetről helyzetre való fejlődésükhöz szükségesek?

Hol vannak, akik biztosak abban, hogy a többiek nélkül nem tudnak ők sem valóságosan fejlődni?

Hol vannak azok, akik hiszik és tudják, hogy a mennyország nem pusztán valami túlvilági ismeretlen lehetőség, hanem már itt megélhető valóság?

Hol vannak, aki hiszik, hogy Isten Jézus Krisztus halála és feltámadása után, pünkösdtől ébreszti bennünk ezt a hitet?

Hol vannak azok, akiket nem győznek meg sem az akadályok, sem a kudarcok afelől, hogy lehetetlenre vállalkoztak, megvalósulhatatlanért küzdenek?

Hol vannak azok, akik nem elitista csoportba, Isten szűk körű kedvencei közé akarnak kerülni, hanem mindenkivel együtt akarnak üdvösséges életet élni?

Hol vannak azok, akik tudják, hogy Isten mindenkié és mindenki Istené?

Hol vannak azok, akik elhitték, hogy Isten az ő országát nekünk adta?

Hol vannak azok, akik értik, hogy az új szövetség nem egy új normarendszer, nem egy új törvénykezés, nem egy új struktúra, hanem új emberek teremtése, új nép alapítása?

Hol vannak azok, akik új emberekként már nem bezárkózni akarnak, mint a pünkösd előtti tanítványok, hanem mindenkivel megosztani, mindenkinek szétosztani az Ország titkát?

Hol vannak azok, akik nem mesének, hanem megvalósuló álomnak tartják a régiek látomását:

„A farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.” „Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken.”

Hol vannak, akik magukévá teszik Istennek ezt az álmát?

Hol vannak azok, akik nem nyugszanak addig, amíg valósággá nem válik Isten álma: a mennyország valósága?

Nagy Ádám János a Euroskills 2018 bajnoka

0

A Euroskills a szakmák olimpiája, más néven a szakmák európai bajnoksága. X. versenyének európai bajnoka a 25 éves Nagy Ádám János lett (a fotó bal oldalán), a Budaörsi Kőszikla Gyülekezet tagja. A kétévente megrendezésre kerülő versenyen 37 szakma, 28 ország, 525 versenyző, 110 ezer látogató volt jelen a Hungexpo területén szeptember 26. és 28. között. Ádám az épületasztalos kategóriában indult és nyerte meg a bajnokságot.