Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

Gondolatok az igéről

Határidőkhöz szoktunk. Sok év arról szól az életünkben, hogy szeptemberben kezdődik az iskola, ki kell tartani az őszi, majd téli szünetig. Bár tavasszal már fáradtak vagyunk, de látjuk, itt a nyári szünet, csak addig kell kibírni. A munka világában is tudjuk ütemezni a szabadságot, és tudjuk, meddig kell kitartanunk. Hetente várjuk a péntek délutánt. Még egy napon belül is vannak kimenekülési időpontjaink.
A hívőélet nem ilyen. Jézus arra figyelmeztetett bennünket, hogy mindvégig ki kell tartanunk. Ebben az a nehéz, hogy nem tudjuk, mikor van a vég. Számunkra úgy tűnhet, késik az Úr. Péter második leveléből tudjuk, hogy nem erről van szó. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja... szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét... De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” (2Pt 3,9–13) Mi türelmetlenek vagyunk, az Úr türelme értünk van. Isten szándéka az, hogy minél több ember megmeneküljön az ítélet elől. Pontosan ezért fontos benne lennünk a szolgálatban, mert a megmentés munkáját az Úr rajtunk keresztül is végzi mások életében.
A meghosszabbodott időben Isten kegyelmét és szeretetét kell meglátnunk még akkor is, ha miszerintünk megérett a világ a pusztulásra. Nem szabad, hogy türelmetlenségünk a kedvünket, lelkesedésünket és engedelmességünket szegje.
Imádkozzunk erőért, türelemért, engedelmességért és állhatatosságért!