Van egy álmom: mindenki énekel

0
1547

Luther Mártonról olvastam ma reggel, aki azt mondta: Amikor nem vagyok képes imádkozni, akkor énekelek. Van egy másik közmondás is, hogy aki énekel, kétszer imádkozik.

Javaslom, olyan időszakokra ezt a módszert, amikor nem vagy képes imádkozni, hogy énekelj! Az ének az megmozdítja a lelkünket, de nem tudom a titkát, nem tudom, csak teszem.

Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy miért énekelünk? Örömünkben énekelünk egyrészt, ez illik is az igéhez, ami azt mondja, hogy akinek öröme van, az énekeljen! – Aztán bánatunkban is szoktunk énekelni, ami egy kicsit a jajkiáltásokból szokott kinőni, meg a panaszokból; és ez is jogos éneklés. És még a kettő között sok átmenet is van.

Tetszik az idézet, amit Martin Luther King mondott, hogy van egy álmom… Nekem is van egy álmom: mindenki énekel. És az is álmom, hogy mindenki minden éneket énekel…

Ez lehet, hogy most még nem megy, azt hiszem, hogy amíg világ a világ, mindig lesz olyan, hogy én ezt az éneket nem tudom, én ezt nem szeretem, ez túl új, ez túl régi, és mégis az az álmom, hogy ezek az akadályok hit által leküzdhetőek. Úgy hiszem, hogy ezeket le is kell küzdeni, mert ezek a szeretet által valóban leküzdhetők. Nem tudok szebbet elképzelni, mint amikor egy idős testvér énekli a fiatalok énekét, vagy amikor egy fiatal énekli az idősek énekét. Mert ilyenkor önmegtagadást gyakorol. Mikor csak a saját énekedet szereted énekelni, akkor nem gyakorolsz önmegtagadást, és ez élvezet.  Annak is van helye, mert magadat is ki kell fejezni, és ha te egy bizonyos stílusban tudod kifejezni magadat, akkor azt gyakorold!

De a gyülekezet az mindig alkalmazkodást kíván! Egyrészt, alkalmazkodni kell a Szentlélekhez, (mert a Szentlélek egységet teremtett, és mi milyen alapon akarjuk ezt szétvágni? Csak önzés alapon. Isten azt akarja, hogy az az egység, amit ő megteremtett az meg is jelenjen az énekünkben.) Másrészt, alkalmazkodni kell a helyi gyülekezethez! – Repertoár, stílus, stb…Úgy, hogy az az álmom, hogy mindenki énekel minden éneket.

A mi kecskeméti gyülekezetünkben klasszikus és modern énekeket is énekelünk, és azon gondolkoztam, hogy van-e ennek bibliai alapja? Olvastam egy igét a Bibliából. Egy mennyei jelenetről van szó, a Jelenések könyve 15. rész 3. versében: „…énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét…”

És a Mózes éneke és a Bárány éneke a mennyben össze fog érni. Úgy is mondhatom, hogy eggyé fog válni. Akár magyarázhatnánk így is, hogy mi a régiek, akik a megszokások között élők közé tartozunk, akkor Mózes énekeként, ha pedig az újak közül valók vagyunk, akkor a Bárány énekeként, de együtt dicsőíteni kell az Istent. Ez egy olyan kötelesség, amely örömteli kötelesség! Ezért van az, hogy ha idejövünk a gyülekezetbe, és kedvetlenek vagyunk, mert esett az eső, hideg van, meg elkéstünk, meg összevesztünk otthon, ha elkezdjük dicsőíteni az Urat, tíz perc múlva elfelejtjük az egészet, és Isten átmossa a lelkünket!

Az éneklés az nem időhúzásra való, nem csak azért, hogy a perselyt közben körbehordjuk, vagy valamilyen időtöltő szerepe van csupán! Az éneklés a mennyországnak egyik állandó cselekvése! Ez az Isten dicsérete.

Persze, nem csak így lehet az Istent dicsérni. Lehet Istent dicsérni, ha megvallasz egy bűnt, lehet dicsőíteni akkor, ha megtartod a nyugalomnapot, és egyáltalán, ha az Úrnak engedelmeskedünk, az is egy dicsőítő életforma. De van a dicsőítésnek egy ének-zene változata is, amit Dávid király emelt magas fokra. Dávid király idején az éneklés majdnem, hogy központi szerepet kapott, mert ő fontosnak érezte, hogy az Istennel így is közösségben legyen!

Hálás vagyok azoknak a csapatoknak az énekléséért, amik vannak a kecskeméti gyülekezetünkben, és hálás vagyok a gyülekezet énekléséért is! Persze sokszor a hibákat keressük, de arra kell törekednünk, hogy az ítéletet és a hálaadást igyekezzünk egyensúlyban tartani!

A gyülekezeti ének-zenei csoportjainak (énekkar, zenekarok) munkája nem csupán kulturális tevékenységek. A gyülekezeti énekkar nem olyan, mint a városi vagy iskolai énekkarok, hanem a célja miatt alá van rendelve az isteni fennhatóságnak, ezért van egy olyan rendtartás a gyülekezetünkben, hogy a szolgálatokat azok végzik, akik tagjai a gyülekezetnek! Ez alól az ifjúsági énekegyüttes kivétel, mert ide a törekvők, barátkozók is beállhatnak, mert ez is lehet egyfajta misszió, ha a barátkozók beállnak az éneklésbe.

„Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” – itt nem csak az Istenbe vetett hitről van szó, hanem hogy hiszed-e, hogy a szolgálatod fontos? Hiszed-e, hogy ez a szolgálat neked Istentől van?

Az énekesektől szoktam egy elkötelezést kérni. Aki oda jön énekelni, az tegyen elkötelezést, hogy legalább fél évig jön és látogatja a próbákat. Ugyanis, nem nagyon hiszek az ilyen „odacsapódok, majd eltűnök”, „kedvem van, aztán nincs kedvem” típusú szolgálatban. Ez a szolgálat nagyon nehézzé tud válni egy idő után, mert kitartóan jönni kell, és csak az vállalja, aki ezt a terhet tudja vállalni. Volt persze egy olyan eset is, hogy valaki megígérte és egy hónap után mégsem jött… Ez egy olyan szolgálat, amelynek van egy fix magja, és a szélen vannak, akik megpróbálják, de kiderül, hogy mégsem ez az ő szolgálatuk.

Megvallom, hogy én hiszek abban, hogy erre a szolgálatra szükség van. – Az énekórák keretében szoktunk áhítatokat is tartani. Addig tart ez a szolgálat, amíg tudunk imádkozni, amikor az ima le fog állni, akkor még lehet egy kis kifutás, de a szolgálatunk előbb-utóbb abbamarad. Abban is különbözik ez a szolgálat egy városi énekkartól, hogy ott nincs ima, ott nincs is erre szükség. Az imádkozó énekkar azonban alárendeli magát Istennek és a gyülekezetnek.

A zenei szolgálat nyilvános szolgálat, mindig számíthatunk arra, hogy kritikát kapunk, és mindig fennáll annak a veszélye, hogy összehasonlítgatjuk magunkat más gyülekezettel. Ez részben jogos, részben nem jogos. Azért jogos, hogy serkentsen minket arra, hogy fejlődjünk, és jobbak legyünk. Másrészt, eszembe jut Rick Warren egyik gondolata, amiben azt mondja: „Mit hasonlítgatod te magad másokhoz? Isten téged egyedinek teremtett.” Te úgy vagy jó, ahogy vagy. Téged nem a szomszéd emberhez kell hasonlítani. Ez a kapitalista jellemvonás, hogy verseny van mindenben, ez a gyülekezetbe is beszűrődik, és így jönnek létre a sztárok. Sztár zenészek, sztár igehirdetők, pedig Isten nem így nézi, ő egyedinek teremtett minket.

Végül egy igei mottót idézek a zsoltárok könyvéből:

„Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret. Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izraelt, Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.(Zsolt 147, 1-3.)

Megosztás