Vajon Jézus mit mondana húsvétkor egy háromgyermekes anyukának?

Sokat gondolkodtam azon, hogy az idei húsvét vajon milyen üzenetet hordozhat számomra. Háromgyermekes anyukaként amikor két újszülöttről és egy majdnem óvodásról kell gondoskodnom, vajon mit mondana nekem Jézus a hétköznapok forgatagában?

Nemrég hallottam egy bizonyságtételben, hogy a Bibliában szereplő nőkhöz Isten és később Jézus is valamilyen tevékenységük közepén szólt. A nőknek, anyáknak már akkor sem volt idejük elvonulni a hegyre imádkozni, mert a házimunka, a gyereknevelés az ő feladatuk volt. Isten ma is hozzánk, nőkhöz gyakran úgy szól, hogy közben éppen mosogatunk, takarítunk, gyereket altatunk, és ő szépen csendben eszünkbe juttat egy-egy gondolatot, ráhangol minket a vele való közösségre. Így egy élethelyzetemen keresztül világított most rá Jézus, hogy ő megtette értem a következő lépést, ami egészen a golgotai kereszthez vitte őt. Jézus egy csodálatos hároméves szolgálat után utoljára tett még egy nagy lépést. Azt írja az ige Lk 19,28 versében: „Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.” Gyakran motiválom magam azzal, hogy csak „még egy lépést” tegyek meg. Olyan sok a tennivaló, hogy néha elfáradni sincs idő. Csak még egy lépést tegyek meg! Még egy pohár víz, még egy vasalatlan ruha, még egy pelenkacsere, még egy cumisüveg, még egy tányér stb. Az anyaszívet az önfeláldozó, mindent odaadó szeretet motiválja. Akkor is menni, tenni, amikor már úgy érezzük, nem vagyunk képesek megtenni a következő lépést.

Ebben a helyzetben láttam meg, hogy ha én megteszem ezt a fáradságot a gyermekeimért, Jézus ennél sokkal többet is megtett értem. Vállalta azt a plusz egy lépést, ami fizikai és lelki fájdalmat hozott neki. Miért? Mert ilyen az önfeláldozó szeretet! Jézus ilyen! Ennyire drágák, értékesek vagyunk neki. „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?” (Mt 7,11)

Jézust a szeretet mellett a megmentés is motiválta, hogy az élete árán is, de megmentsen minket a bűneink terhétől és következményétől. Régebben úgy gondoltam, van pár jellemhibám, néhány bűn, amit ha elhagyok, akkor elég jó leszek Isten szemében. De ez egy téves gondolkodás. A bűnt kerülnöm kell, a jellememen naponként dolgoznom, de tökéletes sosem leszek. Sosem lehetünk annyira tökéletesek földi életünkben, hogy ne lenne szükségünk Jézus áldozatára. Sokkal jobban kell értékelnünk, jobban kell szeretnünk őt azért, amit értünk tett!

Sohasem tudok eleget dolgozni magamon ahhoz, hogy Isten szemében elfogadott legyek. Ezt az elfogadást csak Jézus áldozata tudja megvalósítani. Amíg az én szemem Jézus áldozatán van, addig Isten Jézust látja, amikor rám néz. Elfogad mint gyermekét. Az idei húsvéton ezt erősíti bennem Jézus. Legyek hálás, hogy Jézus továbbment akkor is, mikor már nehéz volt. Megtette értem és érted is azt a következő lépést, hogy neked és nekem örök életünk legyen. Ha elfogadod, máris a tied lehet.