Bizony boldog az az ember,
akit Isten megfedd!
A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
Mert ő megsebez, de be is kötöz,
összezúz, de keze meg is gyógyít.
Hatszor is megment a nyomorúságból,
hetedszer sem ér veszedelem.
Éhínségben megment a haláltól,
háborúban a fegyveres kéztől.
Nyelvek ostorától rejtve leszel,
nem kell félned,
hogy pusztulás szakad rád.
Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen,
nem kell félned a vadállatoktól,
mert a mező kövei is szövetségeseid,
és a mezei vadakkal is békében élsz.
Megéred, hogy békesség lesz sátradban,
otthonodat vizsgálva
semmiben sem lelsz hiányt.
Megéred, hogy sok utódod lesz,
és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
Érett korban térsz a sírba,
ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
Ezt kutattuk ki, így van ez!
Hallgass rá, és jól jegyezd meg!

Gondolatok az igéről

Heti sorozatunk a szőlészet képéből indult és több nap során ugyanebben mozgott – újabb és újabb szempontok szerint. Első olvasatra talán nem ide illeszkedik a mai témánk, ám ha a szőlőkötözés műveletére gondolunk, mégsem távoleső ez. Jóllehet, a kora nyári szőlőkötözést nem a sérülések orvoslása indokolja, hanem a célközpontú rögzítés. Annyiban azonban közös ennek a helyzetnek a képe a mai igénkben felmerülővel, hogy a (seb)kötözés ugyanúgy a rögzítést szolgálja a helyreállás és gyógyulás érdekében – végső soron a mind hatékonyabb gyümölcstermés céljából. Ha egy utunk során eltévedünk és észleljük, hogy már csak célvesztetten bolyongunk, érdemes visszamennünk az utolsó biztos pontra, és újrakezdeni a szakaszt. Látszólag ez veszteség és visszacsúszás, de megéri a cél elérése érdekében. Ha égi Gazdánk lemetsz valamit az életünkben, úgy tűnik, hiábavaló toporgással telik a gyógyulás/helyreállás ideje, mégsem haszontalan ez, mert utána újult erővel és sokkal hatékonyabban haladhatunk tovább. Nincs értelme rossz irányba továbbvánszorogni. Végső célunk a gyümölcstermés. Vállald ennek érdekében a pillanatnyilag kellemetlen metszegetést is, ha szükséges!