Mt 23,16–28
János így írja Jézusról, hogy „nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben” (Jn 2,25). Őt nem lehetett megtéveszteni a külsőlátszattal, nem vezették félre nyájas mondatok vagy hízelgőszavak. Nem vezette félre egy logikusnak hangzó érvelés, ahogyan azt is pontosan tudta, hogy egy-egy tett mögött milyen szándék vagy indulat van.
Már-már félelmetes az az egyenesség, ahogyan leleplezte a hamisat, a...
