Lk 18,1–8
A 7. vers kérdésére az a válaszom, hogy igen. Van, hogy várakozunk, de nem céltalanul, sosem értelmetlenül, és végképp nem vég nélkül. A jó várakozás aktív várakozás: figyelem Isten arcát, hogy mi legyen a következő lépésem. Közben nem a semmi történik, hanem valami fontos. Formálódom. Tanulgatom, hogy nem érdemes kapkodni. Azt is, hogy megbízhatok szerető Atyám bölcs időzítésében, hisz aki odaadta értem a Fiát, az jót akar nekem, ha olyat tesz is (vagy épp nem...
