Lk 22,31–38
Néhány évvel ezelőtt amikor a maratont futottam, valahol a 32. kilométer környékén szörnyen elfáradtam. Jött egy „frissítőpont”, ahol a padkán láttam egy férfit, aki éppen feladja. Jöttek a mentők hozzá, és próbáltak neki segíteni. Azon gondolkodtam, hogy ő jár-e jobban, vagy én, ha folytatom. Mivel az egész gyülekezet tudta, hogy hol vagyok, kaptam is a bátorító üzeneteket reggel. Ahogyan továbbindultam, mindenem fájt. Bevallom, egy idő után már sétáltam. Ekkor...