Lk 7,18–23
Általában senki nem szeret bizonytalannak, elveszettnek tűnni. Akkor sem, ha belülről így érez. Ilyenkor hajlamos az ember valahogy kompenzálni, valamivel eltakarni a kételkedést. Hangosan bizonygatja az igazát, mindenkit igyekezve meggyőzni arról, kikéri magának, és megsértődik. Mindeközben csak saját lelkét igyekszik megnyugtatni, annak egyensúlyát valahogy helyreállítani. Ez egy olyan magunk körül való forgást eredményez, amelyből képtelenek vagyunk kiszakadni...