Szavak, amelyek életre kelhetnek

Az újpesti imaházban a 2018-as Baptista Művészeti Napok keretében foltvarró kézimunka-kiállítás nyílt. A kézimunkák készítője Tőtős Mária, akit most, két hónap múltán meghívtunk női hitmélyítő alkalmunkra előadóként. Téma: „Szavak, amelyek életre kelhetnek – Ne másokhoz mérd magad!”

„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24)

Pappné Beharka Céleszta köszöntötte a jelenlévőket, elsősorban Tőtős Mária verőcei lelkipásztornét. „Az ő munkái itt a falakon ezek a gyönyörű alkotások. Minden kézimunka mellett van egy kis írás, ebből beleláthatunk Marcsi lelkébe is, hogy amíg ezeket készítette, milyen szép gondolatok foglalkoztatták. Nagy örömöt jelentett számunkra, hogy két hónapig itt lehetett ez a kiállítás, mert több ünnepély és rendezvény résztvevői gyönyörködhettek benne. Mindannyian azzal a vággyal jöttünk ide, hogy a szavak, Marcsi szavai a jó Isten segítsége által életre keljenek a szívünkben. Ahogy a kézimunkákat nézem, olyan sokféle formájú, különféle anyagból, színből rakta őket össze, hogy ilyen szép formák alakulhassak ki. Ahogy gyönyörködtem benne, az jutott eszembe, hogy nekünk is ilyennek kellene lennünk a gyülekezetben. Szorosan egymás mellett állva, egymást támogatva betölteni küldetésünket, hogy így alkotva egy gyönyörű képet a jó Isten gyönyörködhessen bennünk. De a világ annyi csalóka fényt ragyogtat felénk, s mind azt diktálja, hogy nekünk milyeneknek kellene lennünk. Mit mond erről Isten igéje? Most Marcsi elmondja az Ige üzenetét, hogy milyeneknek kell lennünk, mihez mérjük magunkat.” Marcsi imádságban kért bölcsességet az igaz üzenet átadásához, amely a következő volt:
„Kreatív evangelizációkon ezzel az igével szoktam kezdeni: »Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.« Szeretem körülvenni magam kreatív dolgokkal. Hétköznapi életemben is szükségem van erre, lakberendezőként dolgozom. Most a legfontosabb, hogy itt közöttetek sikerül-e megszerettetni úgy az igét, mint drága kincset, mert életünk minden kérdésére a megoldás ott van az Igében. A samáriai asszony történetét hoztam, ami vezérigénk is volt a meghívón. Én célküzdő vagyok. Küzdök azzal, hogy dolgozom, háztartást vezetek, gyermekeket nevelek, férjemet támogatom a gyülekezeti szolgálatban. Folyamatos időzavarban vagyok. Hitből és naptárból élek.

A samáriai asszony élete sem volt könnyű, ötször vált el… – A mai világban egyre többször találkozunk ezzel a problémával. Ebből adódik az apahiány a családban, nincs apaminta. De vajon anyaminta van? Bejön a családokba az a minta, hogy úgy neveljük a lányokat is, hogy legyen jó szakmájuk, hogy majd önállóan is megállják a helyüket. Ez elfogadhatóvá vált közöttünk is. Annyit változott a világ, nehéz a mai kihívások között jól dönteni. Szüleimtől én az igét kaptam, sok minden változott, de az ige megmaradt, ezért nagyon hálás vagyok. 21 éve vagyunk házasok, 18 és 15 éves gyermekeink vannak, fiunk énekel, lányunk rajzol, a beléjük helyezett ajándékot próbáljuk erősíteni.

»Mivel drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.« (Ézs 43,4) Gondoljátok el, mit érzett ez a samáriai asszony, hogy megvetett volta ellenére megszólította őt Jézus. Vajon mi el tudjuk-e hinni, hogy jók vagyunk, drágák vagyunk annyira, hogy értünk elküldte Isten Jézust? Fontos, hogy ne fogadjuk el azt, amit mások mondanak vagy gondolnak rólunk. Ne vedd figyelembe a rosszkedvű ember kritikáját. Ne legyen hatással életedre a mások rossz kedve, rossz napja vagy neveletlensége. A mi identitásunk nem függhet másoktól, mert ismerjük saját identitásunkat. Nagy előnyünk, hogy ismerjük az Úr Jézust. A samáriai asszony nem ismerte, de mert megszólította őt, a beszédéből megérezte, megtudta, hogy ő a Messiás. Úgy fogadta el őt, ahogy ott látta a kútnál. Titeket is úgy fogad el akár most is, ahogy vagytok. Ha megtértek vagytok, akkor is elfogad újra és újra. Legyen belső mércénk, hogy X évvel ezelőtt hol tartottunk, és most hol tartunk. Ne a múltból táplálkozzunk, de tudjuk helyén kezelni a dolgokat. Fejlődtünk-e a kicsiny dolgokban? A samáriai asszony így tett bizonyságot Jézusról: »Megmondott nekem mindent, amit tettem.« Nem takargatta a bűnét, elmondta, hiszen ezzel bizonyította Jézus Messiás voltát, hogy Jézus ismerte az ő egész életét. Fontos, hogy úgy tudjunk odaállni Jézus elé kíváncsian, hogy bármit mond rólam, elfogadom. Az első lépést nehéz megtenni, de utána megváltozik az életünk. Milyen jó a pici örömökre is figyelni és értékelni. Reggelenként szeretek rátekinteni egy-egy képre, és megtelik a szívem örömmel. A kicsi dolgok is növelik az önbizalmat. Aminek örülni tudtunk, azt tartsuk emlékünkben, szükségünk van a sok kicsi öröm fokozataira, amelyek végül célhoz vezetnek.

»Emeljétek fel szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra… hogy együtt örüljön a vető és az arató.« (Jn 4,35) Mikor emeltétek fel szemeteket és láttátok meg az eredményeket, azt, hogy Isten vezetésével mi történt az életetekben? Amikor Isten hagyta, hogy kikeljen életetekben a vetés – észrevettétek-e és örültetek-e, hogy Isten által vetettetek? Ez nagyon megerősíti bennetek a hitet. Isten személyes kapcsolatra vágyik velünk. A samáriai asszony vitte a hírt, hogy itt a Messiás, és jöttek az emberek Messiást látni! Azt mondták: Már nem a te beszédednek hiszünk, hanem megláttuk, hogy valóban ő az Üdvözítő. Isten arra vágyik, hogy személyesen átéljük a Jézussal való kapcsolatot, mert drágának tart bennünket. Jézus hitre juttatta az asszonyt, nem kioktatta, hanem a célt mutatta meg, ahová el kell jutnia: »Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.« (Jn 4,24) A samáriai asszony volt az első evangélista, aki elvitte Jézus hírét a faluba, örömhírt vitt, és megtértek. A szavak életre kelhetnek. Mekkora kincs a szó, a gondolatok, az értelem működése, és mekkora ajándék az értelem… Ezt anyukám Alzheimer-betegsége óta még jobban tudom értékelni, mert az igét, az énekeket mind tudja, de engem nem ismer meg… Azt írja a Biblia: bennünk Krisztus értelme van (1Kor 2,16). Ez a rész nem vész el. Megtérésünkkor megkapjuk a krisztusi értelmet, ez megmarad. Az emberi vonatkozású dolgok elvesznek, de a Krisztustól kapott örök érték.

Vajon a krisztusi értékeket használom-e, amikor döntéseket hozok? A krisztusi gondolkodás maradjon meg mindegyikünkben. Azt üzeni ma nektek Isten, hogy ismeri minden utatokat (Zsolt 139,1–5). Ennyire fontosak vagyunk Istennek, hogy mindent tudni akar rólunk. Belegondoltunk már, hogy milyen nagy csoda és kreativitás volt a teremtés, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert? Tudunk-e úgy nézni a tükörbe, hogy: Istenem, köszönöm a képmásodat…

Tudjuk-e értékelni, hogy megkülönböztetett bennünket, és jó dolgokra különböztetett meg? Isten a gyermekeinek nevez minket. »Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.« (1Jn 3,1–2) Mi nem másoknak akarunk tetszeni, elfogadjuk magunkat és egymást, mert Isten gyermekei vagyunk. Gondoskodik rólunk… Tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, ne aggodalmaskodjatok. Azt is üzeni Isten, hogy »csak én tudom, mi a tervem veletek, békességet és nem romlást tervezek« (Jer 29,11). Reményteljes jövőt tervezek, mert »örökkévaló szeretettel szeretlek, azért vontalak magamhoz hűségesen« (Jer 31,3). Ilyen a személyes kapcsolat Istennel. Most azért ha engedelmesen követtek engem, ti lesztek az én tulajdonom. »Kiálts hozzám, és válaszolok…« (Jer 33,3) Ha engedjük, hogy életünket ő vezesse, bő áldást fog adni. »Gyönyörködjél az Úrban, és megadja szíved kéréseit.« Ezt annyiszor átéltem, azt üzente ezzel: téged választottalak. Amikor olvasom az Igét, és Isten szól hozzám, olyan biztonságban érzem magam, mert Isten igéje megbátorít, örök reménységgel ajándékoz meg. Átéljük, hogy ő a vigasztalás Istene. »Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.« (Zsolt 34,19) Ne az maradjon meg bennetek, milyen sokat mutattam be, hanem azt lássátok meg, mi az a kicsi, amit Istennek oda tudtok adni – lehet, hogy ezt már régen megtettétek, de akkor frissítsétek fel, és a kis szolgálatok is nagy örömöt adnak. Átélhetitek Isten szeretetét és kegyelmét, ha újra hagyjátok az igét dolgozni életetekben.” Imádság és sok szép ének hangzott. A gyönyörűen terített asztalokon sütemények, tea, kávé fogyasztása közben boldog ismerkedés, beszélgetés vendégeinkkel. Azután kreatív munka következett. Marcsi hozott képkereteket, tapétákat és két feliratot: Isten hozott! – Édes otthon! Ehhez kapcsolódott a kreatív alkotásunk, mindannyian igyekeztünk valami különleges, szép képet alkotni. Lakásunk előterében, hallban vagy ki-ki hol látja legtöbbször, ott elhelyezve kedves emlék erről a gazdag hitmélyítő és kreatív délutánról. Hálásak vagyunk Istennek a gazdag üzenetért, köszönjük verőcei testvéreink vendégszolgálatát, imádkozunk egymásért.