Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!

Gondolatok az igéről

Ha az aranymondásunkat – „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” – arra akarjuk használni, hogy vele értelmezzünk vagy kérdőjelezzünk meg minden történést és környezeti állapotot, akkor nem értjük a kijelentés célját. Az állítás csak azoknak válik értelmező erővé, akik a maguk Urának tartják őt, és akik a maguk életét akarják megérteni.
Isten akarata a világ működésében kicsiben és nagyban egyaránt titokzatos, nehezen kibogozható. Bár a hívő lélek számára egy pillanatig nem kérdéses az, hogy akaratán kívül semmi nem történik. De ez nem elegendő ahhoz, hogy a tőlünk független kérdéseket, a világ alakulásának történéseit mindet megértsük. De ha mi Úrnak ismerjük el őt teljes életünkben, akkor egyre világosabban fogjuk látni az évek múlásával, hogy nincs egy pillanat sem, egy mozzanat sem, melyet ne ő határozott volna meg bennünk és körülöttünk. Nebukadneccarnak nagyon kemény iskolát kellett kijárnia, hogy megismerje ezt az igazságot (Dán 4,29).
Aki végül így él, az tökéletesen tapasztalja sorsában, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van”. Ez az a teszt, amely megpróbálja, hogy nekünk valóban egyedüli Urunk-e Jézus Krisztus.