Az ember a nyolcvanadik életévéhez közeledve – bőven a 90. zsoltár szerinti bibliai koron belül – hajlamos arra, hogy egy-egy ünnep előtt felidézze néhány régi élményét. Különösen így van ez a karácsonnyal kapcsolatban. Annál elevenebb az élmény, minél régebbi, különösen, ha gyerekkori, még inkább, ha kisgyerek kori.

Pár napja kaptam egy kedves levelet a Békehírnök szerkesztőjétől – hajdan volt kitűnő tanítványomtól –, amelyben arra kér, hogy írjak a karácsonyi számba egy cikket, és hogy ne legyen kibúvó, azt is megírta, hogy „lehet bizonyságtétel, történet, tanács, bármi”.

Komoly könyveket, tanulmányokat eleget írtam már. Így hát most egy meghatározhatatlan műfajú valami következik, leginkább talán mégis az illik rá, hogy „cikk” – ahogy Hajnalka kérte.

Nos, amikor megkaptam ezt a levelet, egy régi karácsonyi gyermekének jutott eszembe, és azóta sem szabadultam a gondolattól, hogy ebből kiindulva írjak. Édesanyámnak volt egy különös talentuma. Gyakran írt verseket, sőt énekeket is. Kicsi gyerekkorunkban minden karácsonykor sokszor énekeltünk egy kedves ősi dallamra általa írt és persze nekünk szánt verset. Idézem a szöveget: Mily gyönyörű vagy!

Mily gyönyörű vagy, szent karácsony éj!

Ma minden, minden
Jézusról beszél.
Mennyből jő az üzenet:
Földre szállt a szeretet
Szent karácsony éjjel.

„Krisztus született
Betlehemben ma!…”
– Zengi a szent angyaloknak kara.
Jézus Krisztus született,
Legyen béke, szeretet
Szent karácsony éjjel!

„Dicsőség legyen
mennyben Istennek,
Béke a földön
minden embernek!”
A szívedben adj helyet,
Lesz majd béke, szeretet
Szent karácsony éjjel.

(www.dralmasi.hu – Könyvek / Általam szerkesztett, kiadott könyvek / 6. Almási Mihályné: Maradj velem, 92. o.)

A karácsony gyönyörű

Csillogó fehér hó, angyaljárta szikrázó csillagos éjszaka, ajándékok, ének-zene, fenyő- meg süteményillat, csilingelő szán – nem folytatom.

Tudod-e, hogy „Ma minden, minden Jézusról beszél”?

Egyre békétlenebb világunkban talán már feltartóztathatatlanul tombol a gyilkos gyűlölet. Tudod-e, terjeszted-e a karácsonyi evangéliumot, hogy „földre szállt a szeretet”?

Mered-e hangoztatni, hogy „legyen béke, szeretet”, és hirdeted-e, hogy „lesz majd béke, szeretet”? A versben ez a néhány kurzív sor szakaszonként egy-egy, már nem is annyira gyermekénekszöveg, sokkal inkább a múltról, a jelenről és a jövőről szóló prófécia – a szó legtágabb értelmében.

Legyen gyönyörű, titokzatos, örömteli az emlékünnep, és legyen eszméltető, reménykeltő a jó hír, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus mint Békefejedelem úton van felénk, hogy megtörje a gonosz erejét. Áldott karácsonyt!

Dr. Almási Mihály

A karácsonyban, Jézus születésének történetében olykor azt hangsúlyozzuk, hogy milyen szegényes körülmények közé született a Megváltó. Nem otthon, Názáretben várta a család, a rokonság a szülést, hanem egy népszámlálás miatt Betlehembe, a nemzetség származási helyére kellett terhesen utaznia Máriának. Ott viszont sem a rokonságban, sem a vendégfogadókban nem volt már üres szálláshely. Ezért, miután megszülte fiát, a bepólyázott kisdedet az istálló jászlába volt kénytelen fektetni. Nem volt más hely. Mai életérzésünk viszolyog ilyen helyzettől. Számunkra sokszor a körülmények a döntők, ezért is igyekszünk – olykor anyagi lehetőségeink határán túl is – minél komfortosabb, kényelmesebb, akár fényűzőbb hellyel és eszközökkel várni a születendőt.

Hát Jézusnak ez nem adatott meg.

Mielőtt sajnálni kezdenénk a csecsemő Jézust, sokkal inkább azt fontoljuk meg, hogy micsoda szeretettel várták, hogy Mária milyen okos és kitartó ragaszkodással kísérte fiát egész életében korai haláláig, sőt még azon túl is.

Hiszen bármilyen szegényes és kiszámíthatatlan körülmények között várták is Jézus érkezését, a kisded igazi gazdagságba érkezett. Olyan családba, amelyben a tisztelet, a másik megbecsülése, az egymásról való gondoskodás és az Isten iránti mély bizalom, az Istenhez való végső igazodás erős és biztonságos kerettel várta az érkezőt. S mindez nem csupán a születésre volt igaz. Jézus egész gyermekkorát is ez táplálta, sőt felnőtt korában édesanyja továbbra is erős érzékenységgel, ráhangolódással állt fia mellett. Meri-e bárki azt mondani ezek után, hogy mindez szánalmas és szegényes gyermekkort eredményezett Jézusnak? Bárcsak ilyen pszichés, mentális és spirituális otthon várna minden világra jött gyermeket! Mert minden ettől függ. Minél több gyermekre áhítozó vagy születésre készülő pár megérti az otthonok igazi gazdagságának titkát, annál több béke száll meggyötört világunkra.

Ahol karácsonykor a gyermekek, a fiatalok az ajándékoktól függetlenül is örömmel vannak együtt szüleikkel, ott minden bizonnyal igazi gazdagságot tapasztalnak.

De ahol csak a maguk örömét és szórakozását keresik karácsonykor is, ott sajnos a szülők régen elvesztették az igazi gazdagság forrásait. A szülőség minőségének igazi fokmérője nem az, hogy mennyi mindent biztosít gyermekének, mennyi mindennel halmozza el, mennyi lehetőséget teremt számára, hogy képességei és tehetsége kibontakozzék, hanem az, hogy folyamatosan igazi érzékenységgel tud-e ráhangolódni gyermekére úgy, hogy azt ő egyre nagyobb biztonságként élje meg. Mert ez az utóbbi teremti meg a gyermekben azt a belső biztonságot, amely egész életében egészséges önbizalmat és mások iránti bizalmat generál benne. Abban is ez segít majd neki, hogy Isten iránti hite teljes és örömteli bizalom legyen.