Ünnepi istentisztelettel egybekötött tanévzáró diplomaosztón együtt adtak hálát Istennek az oktatók, hallgatók, hozzátartozók, egyházi vezetők és meghívott vendégek az elmúlt időszakért. Az alkalom mérföldkövet jelentett a végzős hallgatók és az intézmény életében egyaránt. A 120. tanév lezárásával egy olyan időszak ért véget, amelyet a hálaadás, a jövőbe tekintés és a vezetői generációváltás gondolata egyaránt meghatározott.

Az istentisztelet a hagyományos zászlós bevonulással vette kezdetét. A közös éneklés során az alkalmi gyülekezet együtt vallotta meg Isten hűségét és irgalmát, amely végigkísérte az elmúlt tanéve(ke)t, és reménységet ad a következő időszak feladataihoz is. László Gábor főtitkár köszöntő szavaival megnyitotta az alkalmat. Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget prof. dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, Szuhánszky Gábor, a Magyar Evangéliumi Szövetség – Aliansz elnöke és Kádár László, a WOL – Élet Szava Alapítvány elnöke is.

Krisztus maradjon a mérték

Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke végezte. Alapigéjéül a 2Korinthus 10. fejezetének részletét választotta, amelyben Pál apostol arról beszél, hogy az ember ne önmagához vagy másokhoz mérje magát, hanem ahhoz a küldetéshez és mértékhez, amelyet Isten szabott számára.

Rámutatott arra, hogy Pál apostol olyan emberként beszél a mértékről és a határokról, aki gazdag missziói tapasztalatokkal rendelkezett, mégsem saját eredményeit tekintette végső viszonyítási pontnak. A legnagyobb veszély ugyanis az, amikor az ember önmagát teszi saját mércéjévé. Ilyenkor könnyen csapdába kerül: vagy önelégültté válik, vagy folyamatos összehasonlításban él másokkal. A mérték nem mi vagyunk, nem is más ember. A Krisztustól kapott elhíváshoz kell szabnunk magunkat. Minden embernek megvan az Istentől kijelölt szolgálati területe. Ahogyan egy forgalmi sávnak is megvannak a határai, úgy a keresztény ember feladata sem az, hogy mások munkáját utánozza vagy kisajátítsa, hanem hogy hűséggel járja azt az utat, amelyre Isten elhívta. Időszerűnek nevezte ezt az üzenetet egy tanév lezárásakor, amikor természetes módon számot vetünk az elmúlt hónapok eredményeivel és kudarcaival. A visszatekintés azonban csak akkor vezet valódi hálaadáshoz, ha közben Krisztus marad a viszonyítási pont. A teológiai tanulmányok lezárása egy új küldetés kezdete. Arra bátorította a jelenlévőket, hogy életükben mindig Krisztus kijelölt útját keressék, ne pedig emberi elismerés vagy összehasonlítás alapján hozzák meg döntéseiket. A keresztény szolgálat hitelessége ugyanis nem a látható eredményekből, hanem az Istenhez való hűségből fakad.

Első látogatás baptista közösségben

Prof. dr. Trócsányi László, a KRE rektora köszöntőjében elmondta, hogy első alkalommal vesz részt baptista közösségben, és örömmel fogadta Mészáros Kálmán rektor meghívását. Személyes élményként osztotta meg, hogy az országot járva mindig jóleső érzéssel látja a baptista gyülekezetek jelenlétét, a baptista közösségek szolgálatát.

Beszédének középpontjába Martin Luther King gondolatát állította: „Az élet legtartósabb és legsürgetőbb kérdése: mit teszünk másokért?” Kiemelte, hogy ez a kérdés egyaránt iránytűje a tanárok és a végzős hallgatók szolgálatának. A diploma nem önmagáért való érték, hanem a másokért végzett szolgálat eszköze, amelynek alapja a bibliai hit és az emberek felé forduló nyitottság. Kitért korunk egyik legnagyobb kihívására, a magányosságra is. A mesterséges intelligencia ugyan számos kérdésre képes választ adni, de nem helyettesítheti az emberi szívből fakadó szeretetet és lelki odafordulást. Arra bátorította a végzősöket, hogy egész szolgálatukat az a kérdés vezesse: „Mit tehetek másokért?” Köszöntője végén gratulált a diplomázóknak, kiemelte a protestáns felsőoktatási intézmények közötti testvéri együttműködés fontosságát, és Isten áldását kérte a végzős hallgatók életére és szolgálatára.

Prof. dr. Mészáros Kálmán rektor tanévzáró beszédét az elmúlt öt évben hagyománnyá vált köszöntéssel nyitotta: „Immánuel – velünk az Isten.” Emlékeztetett arra, hogy ez a bibliai üzenet végigkísérte rektori szolgálatát, és kifejezte azt a meggyőződést, hogy az akadémia életének alapja Isten vezetése és jelenléte.

A Timóteushoz írt második levél alapján arra buzdította a végzős hallgatókat, hogy maradjanak meg mindabban, amit tanultak, és továbbra is a Szentírást tekintsék életük és szolgálatuk alapjának. A teológiai képzés célja a megszerzett tudás mellett a Krisztus-követő szolgálatra való felkészítés, hiszen a Szentírás teszi alkalmassá az embert minden jó cselekedetre. Beszédében visszatekintett az akadémia elmúlt öt évére és a 120 éves intézmény jubileumára. Kiemelte az oktatás szakmai és lelki megújulását, az akkreditációs eredményeket, az Erasmus-program elindítását, az infrastruktúra fejlesztését, a növekvő hallgatói létszámot, valamint az új képzések és szolgálati területek – köztük a felnőttképzés, a dicsőítő zenei képzés és a cigánymissziós vezetőképzés – elindítását. Külön örömének adott hangot, hogy a lelkipásztori képzés iránt évről évre egyre nagyobb az érdeklődés.

Személyes hangon idézte fel saját, ötven éve kezdődött kapcsolatát a Baptista Teológiai Akadémiával, valamint lelkipásztori, vezetői, oktatói és rektori szolgálatának fontos állomásait. Háláját fejezte ki Istennek, az egyház vezetőinek, munkatársainak, az oktatóknak, a hallgatóknak és családjának az elmúlt évek támogatásáért. Beszéde végén Isten áldását kérte utódjára, Várady Endrére, valamint az akadémia egész közösségére, útravalóul pedig ismét Jézus missziói parancsát idézte: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!”

Ezt követően talán szimbolikusan is egy híján 120 diploma ünnepélyes átadására került sor, a hallgatók életére Paróczi Zsolt rektorhelyettes kért áldást.

Személyes történetek az elhívás mögött

A végzős hallgatók nevében Sárvári Tamás Attila mondott búcsúbeszédet. A Tituszhoz írt levél szavaival emlékeztetett arra, hogy a teológiai képzés célja a tudás és a szakmai kompetenciák megszerzése mellett az is, hogy Isten üdvözítő kegyelme józan, igazságos és kegyes életre nevelje a hallgatókat. Visszatekintve az akadémián töltött évekre hálával szólt arról, hogy az oktatók és munkatársak magas színvonalú szakmai felkészítésük mellett szeretetükkel, alázatukkal, segítőkészségükkel és evangéliumi szemléletükkel is formálták a hallgatók életét. Az intézmény közösségében sokan tudásban gyarapodtak, hitük elmélyült, és értékrendjük is a bibliai tanítások szerint formálódott. Beszéde végén köszönetet mondott az akadémia valamennyi oktatójának, vezetőjének és munkatársának, majd a BTA hármas küldetését – meghívás, felkészülés, küldetés – idézve Isten áldását kérte a végzős hallgatókra és mindazokra, akik tanulmányaikat még az intézményben folytatják.

A kórus énekét követően két rendhagyó megszólalás következett. A teológia BA szak, szociális lelkigondozói specializáción sok hallgató dolgozik a büntetés-végrehajtásban, a nevükben Varga Bernadett búcsúzott. Visszatekintett az elmúlt három év kihívásokkal teli, ugyanakkor formáló időszakára, amely során a hallgatók szakmai tudásuk mellett emberileg és lelkileg is gazdagodtak. Köszönetet mondott az oktatóknak és munkatársaknak a türelmes, támogató hozzáállásért, valamint a családtagoknak kitartó segítségükért. Kiemelte, hogy a képzés során a kezdeti bizonytalanságot fokozatosan a kölcsönös bizalom, tisztelet és elfogadás váltotta fel, így a megszerzett diploma mellett életre szóló emberi és lelki értékekkel is gazdagodtak.

A köszönetnyilvánítás után két frissen végzett hallgató osztotta meg személyes történetét, az akadémián szerzett lelki tapasztalatait rövid interjú formájában. A beszélgetéseket Nagy Bálint végzős lelkipásztor szakos hallgató vezette, aki egyben a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként is tevékenykedik.

Elsőként Holovacskó Ibolya, a társadalmi szolgálat és hitoktató szak végzőse állt a mikrofonhoz. Elmondta, hogy már gyermekkorában megszületett benne a vágy a misszió iránt. Kárpátalján, magyar kisebbségi közegben nőtt fel, ahol misszionáriusok szolgálata nyomán tapasztalta meg először Isten szeretetének kézzelfogható jelenlétét. Akkor fogalmazódott meg benne először, hogy egyszer ő maga is szeretne missziói szolgálatot végezni. Felidézte nehéz gyermekkorát és azokat a megpróbáltatásokat, amelyek évekre háttérbe szorították ezt az elhívást. Mint mondta, Isten mintegy harmincéves korában újította meg benne azt a régen elvetett „magot”, és akkor értette meg, hogy elérkezett a felkészülés ideje. A beszélgetés legszemélyesebb részében arról vallott, milyen mély változást hozott életében a BTA-n eltöltött idő. Elmondta, hogy alkoholbeteg édesapja mellett nőtt fel, ezért gyermekkorából egy szigorú, kiszámíthatatlan apakép és ennek megfelelő istenkép maradt benne. Az akadémián azonban oktatói szeretete, alázata, türelme és segítőkészsége alapvetően formálta át ezt a képet. Szavai szerint a tanárok embersége és kegyelmes hozzáállása Isten gyógyító munkájának eszközévé vált életében, és olyan változást indított el benne, amely egész szolgálatára hatással lesz.

Ezt követően Koncsárd Balázs, a lelkipásztor szak végzőse osztotta meg bizonyságtételét. Elmondta, hogy elhívását tizenöt éves korában élte át, amikor középiskola-választás előtt állva elolvasta egy misszionárius élettörténetét. Újra és újra ugyanaz az igei üzenet ragadta meg: „Emberhalászokká teszlek titeket.” Bár kezdetben úgy gondolta, ez minden keresztény közös küldetése, idővel egyre világosabbá vált számára, hogy Isten teljes idejű lelkipásztori szolgálatra hívja. Arra a kérdésre, hogy miben segítette leginkább az akadémia, nem elsősorban a megszerzett ismereteket emelte ki, hanem azt a tanítványi közösséget, amely a lelkipásztor-hallgatók között formálódott. Felidézte a rendszeres közös ebédeket, a félévenkénti elvonulásokat és azokat a beszélgetéseket, amelyek során megtanulta, hogy a különböző teológiai hangsúlyokkal rendelkező szolgálótársakat ne előítéletek, hanem személyes megismerés alapján értékelje. Mint mondta, ezek a kapcsolatok a jövőbeli szolgálatában is meghatározóak lesznek. Balázs azt is elárulta, hogy diplomája megszerzését követően a Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezetben, valamint a VIK Baptista Középiskolában folytatja szolgálatát.

Köszönet a leköszönő rektornak

Az ünnepség egyik meghatározó pillanata a leköszönő rektor, prof. dr. Mészáros Kálmán köszöntése volt. A szolgálat lezárásának alkalmából Papp János egyházelnök és Paróczi Zsolt rektorhelyettes mondott köszönetet az elmúlt öt év vezetői munkájáért. Papp János felidézte, hogy Mészáros Kálmán örömök és nehézségek között egyaránt hűséggel végezte szolgálatát. Az 1Thesszalonika 2. fejezetéből idézve kiemelte: atyai szívvel bátorította a hallgatókat, az oktatókat és munkatársait, miközben következetesen Isten országának szolgálatát tartotta szem előtt. Köszönetet mondott kitartásáért, példamutatásáért és azért a lelki vezetésért, amellyel az akadémia közösségét szolgálta. Bár rektori megbízatása lezárult, az ünnepségen is láthatóvá vált, hogy kapcsolata az intézménnyel nem ér véget: oktatóként és az alumni közösség vezetőjeként továbbra is részt vesz a BTA életében.

Elismerések a kiemelkedő teljesítményekért

Az ünnepség méltó lezárásaként került sor a hagyományos díjak és jutalmak átadására. Prof. dr. Mészáros Kálmán utolsó rektori feladatai egyikeként adta át a Páth Géza-díjat, amelyet a Baptista Teológiai Akadémia szenátusa azoknak a hallgatóknak ítél oda, akik kiemelkedő tanulmányi eredményeik mellett példamutató keresztény életükkel, közösségi szolgálatukkal és gyakorlati helytállásukkal is kitűnnek. Az idei kitüntetést Nagy Bálint, valamint István András Sámuel vehette át.

Hári Tibor gazdasági főigazgató ezt követően adta át a kiváló diplomáért járó elismeréseket, valamint a Tudományos Diákköri Konferencia helyezettjeinek díjait. Jutalmat kapott Halász Győző Mihály, Jóföldi Péter Bence és Rácz Katalin, akik tanulmányaik mellett szervező munkájukkal, önkéntes tevékenységükkel kiemelkedő szerepet vállaltak az akadémia hallgatói közösségének építésében. Sor került a nyertes ének-zenei pályázók díjainak átadására is, a pályázatokat dr. Garai Zsolt értékelte.

Az ünnepi alkalmon a magas színvonalú zenei szolgálatban közreműködött a BTA kórusa, Kónyáné Puskás Laura mesteroktató, karnagy és dr. Garai Zsolt orgonaművész, a kántor szak vezetője.

A Baptista Teológiai Akadémia küldetése nem ér véget a diploma átvételével vagy egy vezetői ciklus lezárásával: a megszerzett tudás és a hitben megerősödött élet új helyszíneken, új közösségekben folytatódik Isten országának építésére.