45 megtekintés Az élő közvetítés 2026. április 2. Bohus András igehirdetése a Máté 26:17-19; 47-50 igeversek alapján. Békési Baptista Gyülekezet
„17A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 18Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. 19A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát…. 47Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! 49És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt. 50Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták.” (Máté 26:17-19; 47-50)
Egyházunk idén 14. alkalommal szervezte meg az év egyik kiemelt konferenciáját március 28-án, amely Generációk együtt mottóval került megrendezésre a Wesselényi Utcai Baptista Imaházban.
A konferencia előadásai egységes ív mentén vizsgálták a generációk együttélésének kérdését: egyszerre jelent meg a digitális kultúra kihívása, a teológiai reflexió, valamint a személyes és közösségi kapcsolatok újragondolása. Papp János egyházelnök igei gondolatokkal kezdte meg a felszólalók sorát.
A nyitóblokk egyik meghatározó gondolati tengelyét a figyelemgazdaság kérdése adta. Dr. habil. Guld Ádám előadása rámutatott, hogy a figyelem a digitális korszak kulcserőforrásává vált, amelyért intenzív verseny zajlik. Ennek hatása azonban nem homogén: a különböző generációk eltérő módon reagálnak az algoritmusok, platformok és tartalomtípusok által formált környezetre. A figyelemért folytatott küzdelem így nemcsak gazdasági, hanem kulturális és pszichológiai törésvonalakat is kijelöl.
Ehhez kapcsolódva dr. Steiner József előadása teológiai perspektívából közelített: a generációk közötti különbségek nem akadályként, hanem értelmezési keretként jelennek meg. A missziológia feladataként azt hangsúlyozta, hogy felismerjük, miként reagálnak különböző korosztályok ugyanarra az evangéliumi üzenetre, és hogyan lehet azt adaptívan, mégis hitelesen közvetíteni. A szociológiai tudás ebben a megközelítésben fontos eszközzé válik.
A kerekasztal-beszélgetés a nyelvhasználat és az AI korának kérdéseit helyezte fókuszba. A résztvevők azt vizsgálták, hogyan változott az olvasás, a fordítás és a jelentésalkotás a technológiai környezet hatására. A „sok a szöveg” problémája mögött a befogadás és értelmezés átalakulása rajzolódott ki, amely új kihívás elé állítja a kultúraközvetítő szakmákat. A beszélgetés pozitív zárását az a tapasztalat adta, hogy az olvasáskultúra továbbra is élő: a könyvtárak látogatottak, az irodalmi események pedig széles közönséget mozgatnak meg.
A második blokk előadásai a kapcsolati dimenziókat mélyítették el. Mike Sámuel a generációk közötti tiszteletet teológiai alapokra helyezte, hangsúlyozva, hogy a kölcsönös elfogadás nemcsak egyéni, hanem közösségi és társadalmi áldásokat is hordoz. Bereczki Enikő ezt a gondolatot szociológiai síkon folytatta: rámutatott, hogy a generációs különbségek mögött eltérő történeti tapasztalatok állnak, amelyek gyakran előítéletekhez vezetnek.
A személyes élethelyzetek felé fordulva Reimer Márta a házasság intézményét vizsgálta generációs nézőpontból. Elemzése szerint a társadalmi és gazdasági változások jelentősen hozzájárultak a kapcsolatok törékenységéhez, ugyanakkor léteznek olyan biblikus támogatási és megújulási lehetőségek, amelyek a keresztény házasságok számára kiutat jelenthetnek.
Mészárosné dr. Seres Leila előadása belső perspektívát nyitott: nemcsak a társadalomban, hanem az egyénen belül is „generációk” működnek. A gyermeki, szülői és felnőtt énrészek dinamikája meghatározza a reakciókat és kapcsolatokat. Ennek tudatosítása lehetőséget ad a gyógyulásra és az egészségesebb kapcsolódásra – nemcsak másokhoz, hanem Istenhez is.
Összességében a konferencia előadásai azt a felismerést erősítették meg, hogy a generációk közötti különbségek nem pusztán kihívások, hanem értelmezési kulcsok is. A digitális kultúra, a teológiai gondolkodás és a személyes élethelyzetek metszéspontjában egy közös irány rajzolódott ki: a megértés, az adaptivitás és a kapcsolódás új formáinak keresése.
László Gábor 1939. március 14-én Hajdúnánáson született baptista család ötödik gyermekeként. Édesanyja már születésekor az Úr szolgájául ajánlotta őt. Később az édesanya éneklése lett eszköze a fia megtérésének. 16 évesen merítkezett be Hajdúböszörményben. A család később Orgoványba költözött, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, és itt kapta 20 éves korában a lelkipásztori szolgálatra szóló elhívást.
A Baptista Teológiai Szeminárium elvégzését követően, 1963-ban az orgoványi imaházban kötöttek házasságot Marton Margittal. Felesége biztos hátteret jelentett a szolgálatban, különösen a családlátogatásban és az ifjúság nevelésében. Gyermekeik, Margit és Gábor a szülők életében láthatták a sokszor embert próbálóan nehéz körülmények között is hűséges szolgálat mintáját. Megtanulhatták, hogy az Istennek tetsző élet áldozatot kívánó, örömteli életforma. Átélhették, hogy a betegségekből és torokszorító helyzetekből van, aki szabadulást hozzon, vagy ha nem, akkor van, aki erőt adjon a terhek nap nap utáni hordozásához. Mindezekből, mindezekről unokái is sokat tanulhattak tőle.
László Gábor a hosszúpályi körzetben kezdte meg a szolgálatot. 1968-tól a magyarhomorogi, majd 1974-től a nagydobosi körzet lelkipásztora volt. 1987-től nyugdíjba vonulásáig az albertirsai és a pilisi gyülekezetet pásztorolta. Nyugdíjasként öt évig volt a pestszentimrei gyülekezet ügyvezető lelkipásztora, majd ügyintézőként szolgált a szekszárdi körzetben és Monoron. Szolgálatában jelentős erőforrás volt néhai Kovács Imre és néhai Patkás Gábor testvérek személyes támogató és tanácsadó szeretete.
László Gábor igehirdetésének középpontjában a megfeszített Krisztusról szóló evangélium állt. Minden prédikációjában evangelizált. Vallotta, hogy kegyelemhirdetés nélkül nincs prédikáció. Hosszúpályiban és Nagydoboson aktívan foglalkozott az ifjúsággal. Lehetőségek szerint pengetős- és fúvószenekarokat szervezett. Számos nem hívő családból származó fiatalt is Krisztushoz vezetett. Sikeresen szervezte a gyülekezeti alkalmakon kívül is a közösségi életet. Számos gyülekezeti bonyodalom során kérték fel béketeremtésre. Személyválogatás nélküli szeretete és belátása eredményessé tette munkáját.
Szolgálatából néhány mondatát szállóigeként őrzik az őt ismerők, többek között ezeket:
„Ha egy mondatban nem tudod elmondani a prédikáció üzenetét, akkor még nem készültél fel elég jól.”
„Ha félelem nélkül indulsz a szószékre prédikálni, akkor nem érdemes hozzákezdeni.”
„A gyülekezetre vonatkozó panaszkodás előtt először a tükörbe kell nézned.”
„A lelkipásztor legfontosabb feladata a gyülekezet és a rábízottak őszinte szeretete.”
„A lelkipásztor soha ne vegye túl komolyan önmagát!”
„A generációk közötti feszültség a szeretet légkörében nem szétszakítja, hanem aktiválja a gyülekezeti életet az építés érdekében.”
László Gábor a pártállam regnálása idején többször szembekerült a hatalom helyi embereivel, akik hátrányosan megkülönböztették a gyülekezetbe járó gyermekeket, családokat. Bátran kiállt a testvérek mellett, és minden tiltás ellenére aktívan foglalkozott az ifjúsággal, és szervezte a gyülekezetek életét. Többször feljelentették, de megalkuvás nélkül viselte a családot sújtó, néha nagy terhet jelentő egzisztenciális hátrányokat és megaláztatásokat.
Pásztori munkáját Isten gazdagon megáldotta, de ő alázatban mindig vallotta: „Az én dolgom a vetés, a többi az Istené.” Az eredményeket nem tartotta számon, még a bemerítettek számát sem, pedig sokak megtérésében volt eszköz. Úgy gondolta, az nem az ő feladata.
Sem a szolgálatban, sem a szolgálaton kívül nem ismerte a dologtalanságot. Élete során mindvégig osztályrésze volt a kemény fizikai munka, amellyel családját fenn tudta tartani. Édesapjától tanulta el a kőműves szakma fortélyait. Ezt a szolgálatban is hasznosította. Öt imaház felújításában, bővítésében vállalt vezető szerepet. Az albertirsai imaház teljes átépítésében vezető szerepet vállalt a fizikai munkában. Két kezével nemcsak saját otthonát építette fel, hanem másoknak is sok segítséget nyújtott. Amikor pedig elérkezett a csendesebb életszakasz ideje, a Baptista Teológiai Akadémia portáján töltötte be, munkájával egyidejűleg, a jó szóval, meghallgatással, tanáccsal végzett lelkigondozás szolgálatát.
Édesanyjától örökölt humora végigkísérte életét, és még az időskor terhei sem koptatták el jókedvét, a nehézségek derűs leküzdésére való képességét. Igaz volt ez élete utolsó másfél évére is, amikor már a végzetes diagnózis ismeretében is ő maradt családtagjainak bátorítója, vigasztalója. Utolsó heteiben is méltósággal viselte a betegséget és a fájdalmakat. Rövid szenvedés után, szerettei körében, otthon adta vissza lelkét Teremtőjének 2026. február 28-án. Hisszük, hogy Isten gyermekeként célba ért! Mi, itt maradottak, hálával emlékezünk életére, példájára és szolgálatára!
Március 26-án Eleken rendeztük meg az „Élet az életért” Baptista Missziós Konferenciát, amelynek központi üzenetét János evangéliumának szavai adták: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,10–11) A konferencia célja az volt, hogy bemutassa a baptista közösség különböző missziós szolgálatait, valamint lehetőséget adjon a tapasztalatcserére és a közösségépítésre.
Fotók: Elek város polgármestere
A résztvevőket Elek város polgármestere, Szelezsán György; a Magyarországi Baptista Egyház képviselője, Serafin József szociális módszertani vezető; és Bódis László baptista lelkész köszöntötte. Beszédeikben hangsúlyozták a hitből fakadó szolgálat fontosságát, valamint azt, hogy a misszió sokféle formában jelenhet meg a társadalomban.
Fotók: Elek város polgármestere
Az első előadásokat Boros Lajos tapasztalati szakértő és Vatai Gyula, a Váci Fegyház és Börtön egykori vezetője tartotta „Őrizője vagyok-e az én testvéremnek?” (1Móz 4,9) címmel. Előadásuk a börtönmisszió jelentőségére, valamint az elítéltek felé irányuló lelki és emberi segítségnyújtás szükségességére hívta fel a figyelmet. Személyes tapasztalatokon keresztül mutatták be, milyen fontos szerepe lehet a hitnek a változás és a remény megtalálásában.
Ezt követően Bálint Ibolya mutatta be a „Tetten ért nők, Isten kitárt karja” című könyvét. A szerző férjével, Bálint Pál erdélyi lelkipásztorral érkezett a konferenciára. A könyvbemutató során szó esett az erdélyi, romániai baptista börtönmisszióról, valamint arról a szolgálatról, amely a fogva tartott nők felé irányul.
Az ebédszünet után a konferencia a különböző missziós területek bemutatásával folytatódott.
Fotók: Elek város polgármestere
Kereskedő Emőke előadásában a börtönben élő nők helyzetéről és lehetőségeiről beszélt, rámutatva, hogy a hit és a közösség támogatása milyen fontos szerepet játszhat az újrakezdésben.
Fotók: Elek város polgármestere
Patkás Rita a cigánymisszió szolgálatáról és azokról a kezdeményezésekről számolt be, amelyek a roma közösségek lelki és társadalmi támogatását célozzák. A külmisszióról Nemeshegyi-Horvát Anna tartott előadást. Beszámolójában a határokon túl végzett szolgálatok tapasztalatait és kihívásait osztotta meg, hangsúlyozva a nemzetközi együttműködés és az evangéliumi szolgálat fontosságát. A program későbbi részében Bódis László a kórházakban végzett lelki szolgálat jelentőségéről beszélt és egyben a konferencia zárásaként összefoglalta a nap főbb gondolatait. Tóth András kétegyházi lelkipásztor igei gondolatokkal bátorította a résztvevőket. A jelen levő lelkipásztorok hangos imát és áldást mondtak.
A rendezvény szeretetvendégséggel zárult, amely kötetlen beszélgetésekre és kapcsolatépítésre adott lehetőséget. Ez idő alatt a jelen levő lelkészek, előadók egy kerekasztal-beszélgetés keretében megbeszélték a nap eseményeit. Ez is áhítatos, imádságos légkörben történt.
Fotók: Elek város polgármestere
A konferencia ideje alatt a kétegyházi szociális intézmény ellátottainak munkáiból – Isztin Krisztina egységvezető és Fekete Gabriella nyugalmazott tanár rendezésében – megnyílt kiállítás is megtekinthető volt. Az ének-zenei szolgálatot a kétegyházi lelkipásztor közreműködésével Hajgató Zoltán (Újkígyósról), Kondor Sándor (Erdélyből) és Sallai András technikus (Gyuláról) végezte. A rendezvény alkalmat adott arra, hogy a résztvevők mélyebben megismerjék a baptista misszió sokszínűségét, és megerősödjenek abban az elhívásban, hogy a hit és a szeretet szolgálatával mások életét is gazdagíthatják. A szervezésben a Kétegyházi Baptista Gyülekezet segített, akiknek köszönettel tartozunk az értékes és hiánypótló kezdeményezésért. A konferencia fontos és aktuális kérdéseket érintett: a hitélet mindennapi megélését, a szociális kihívásokat, a bűnmegelőzés és reintegráció lehetőségeit, valamint a közösségek szerepét társadalmunk erősítésében.
Hisszük, hogy az ilyen alkalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy egymást erősítve, közösen keressük a válaszokat korunk kihívásaira.
Mindenekelőtt hálával tartozunk gondviselő Istenünknek. Köszönjük az otthonos fogadtatást a Reibel Mihály Városi Művelődési Ház vezetőjének, Haász Tünde Erikának és munkatársainak. Köszönjük a szervezők munkáját és minden résztvevő jelenlétét!
Kereskedő Emőke
VISSZHANG ELEKRŐL
Minden eseménynek egy faluban visszhangja van. Elek kis határ menti város, már nem falu, törekvő sokszínűségében tündöklik és van perspektívája. De nekünk, baptistáknak is van perspektívánk a településen. Szeretnénk „só” és „világosság” lenni jelenlétünkkel. „Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza.” (Lk 10,5–6) Ezt én átéltem a múlt évben, amikor a városházán találkozhattam a város első számú vezetőjével, Szelezsán György polgármesterrel, és arról győződtem meg, hogy ő a „békesség fia”, és otthont ad az evangéliumnak is. Segíti kis imaközösségünket, hogy naggyá nőjön, mint a mustármag, hogy imádkozzunk a városért és jólétéért. Több mint egy éve él ez a kapcsolat, amióta első nyilvános rendezvényünk volt a művelődési házban: az „Élet az életért” képzőművészeti keresztény kiállítás. Így jöhetett létre missziós konferenciánk is, amelynek jó visszhangja van a településen és a környéken.
A város polgármestere megnyitotta az alkalmat, és a következő üzenetet írta a rendezvény visszhangjaként:
„Örömmel nyitottam meg ma Eleken az »Élet az életért« Keresztény Missziós Konferenciát, amelynek a Reibel Mihály Városi Művelődési Ház adott otthont. A rendezvényt a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ szervezte, akiknek ezúton is köszönöm az értékes és hiánypótló kezdeményezést.”
Mindennek van visszhangja, ami körülöttünk történik. A legértékesebb Isten hangja: ő hogyan lát bennünket?
Értékeljük Isten kegyelmét és az ő bölcs kezdeményezését! Álljunk a jó dolgok mellé, mert küldetésünk van!
Két tanítvány ballag hazafelé Jeruzsálemből Emmausba. Vitatkoznak, tele vannak megválaszolatlan kérdésekkel, csalódással. Bíztak Jézusban, követték őt, reménykedtek abban, hogy leváltja a fennálló hatalmat, elhozza azt a királyságot, amelyben igazságosság és béke uralkodik. De legyőzték őt, csúfos véget ért az a több mint hároméves történet, mely felforgatta egész Izraelt. Megölték a Messiást, a kereszten ők is elveszni látták boldogságukat. Oly szép volt, amiről Jézus tanított, olyan csodálatos volt az ő közelében lenni. Minden nap egy új kaland, egy új csoda. De vége mindennek, minden marad a régiben, becsapták magukat, naivak voltak: a világban ugyanúgy a hatalmaskodók uralkodnak, visszaélnek a hatalmukkal, akik kihasználják és elnyomják a szegényeket, és ezért még tiszteletet is követelnek. Mindenütt önzés, képmutatás, érdek, hazugság, még a vallásos világban is. A szeretet, a szépség csak illúzió. Bele kell törődni, ez a valóság!
Valószínűleg sokakban megfogalmazódtak már hasonló gondolatok:
„Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt.” (Lk 24,21)
Van-e értelme a hitnek? Létezik érdek nélküli, valódi, őszinte szeretet a világban? József Attila írja elkeseredetten egyik versében: „Hittél a könnyü szóknak, / fizetett pártfogóknak / s lásd, soha, soha senki / nem mondta, hogy te jó vagy. // Megcsaltak, úgy szerettek, / csaltál s igy nem szerethetsz. / Most hát a töltött fegyvert / szoritsd üres szivedhez.” (József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat) Szörnyű, sötét lelki mélység, sötétség, van-e innen kiút?
Hirtelen egy különös útitárs szegődik a két tanítvány mellé. Beszélgetésbe bocsátkozik, érdeklődik, figyelmesen hallgat. Kiöntik rá összes fájdalmukat, csalódásukat, életük minden nyomorát, elmesélik neki az egész történetet nagypéntektől kezdve egészen a húsvétvasárnapig. Beszélnek az asszonyokról, a tanítványokról, akik üresen találták a sírt, de ők ezt nem tudják elhinni. Az ismeretlen pedig csak hallgat. Legalább valaki meghallgatja őket, már ez is valami, de nem várnak semmit tőle.
Egyszer csak megszólal az idegen, igét hirdet. Van idő, hosszú az út Emmausba. Kezd hevülni a szívük, érthetetlen módon kezd enyhülni szorongásuk, a helyzetüket már nem látják annyira sötéten, mint azelőtt.
Megérkeznek, behívják útitársukat a házukba, ott pedig Jézus leleplezi önmagát: megtöri a kenyeret, és megnyílik a szemük. Egy pillanat alatt értelmet nyer minden: a szenvedés, az igazságtalanság, minden. Jézus valóban megváltoztat mindent, de nem úgy, ahogyan ők szerették volna, vagy ahogyan gondolták. A világban továbbra is önzés, gyűlölködés, harc, hazugság, képmutatás, elnyomás, de egy új ország is épül, mennyei reménységgel, egy menedék, egy biztos hely az örökkévalóságra.
Imádkozom, hogy Jézus közöttünk is megjelenjen ezen az ünnepen, és nyissa fel a mi szemeinket is, hogy lássunk, hogy értsük önmagunkat, világunkat, küldetésünket, jövőnket! Tudjuk azt is, kiben bízhatunk, reménykedhetünk, ki mellett kell kampányolnunk! Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!
Péntek van. Jézus imádkozik. Péter alszik. Júdás árulkodik. De vasárnap következik.
Péntek van. Pilátus kínlódik. A nagytanács ármánykodik. A tömeg erőszakoskodik. Nem sejtik, hogy vasárnap következik.
Péntek van. A tanítványok elfutnak, mint pásztor nélkül a nyáj. Mária sír, Péter tagad. Nem tudják, hogy vasárnap következik.
Péntek van. A rómaiak megverik az én Jézusomat. Vörös köpenybe öltöztetik, tövissel koronázzák. De nem tudják, hogy vasárnap következik.
Péntek van. Látni Jézust, amint halad a Golgota felé. Folyik a vére, botlik a teste, és terhelt a lelke. De látod? Még csak péntek van. Vasárnap következik.
Péntek van. A világ győzedelmeskedik, az emberek vétkeznek, a gonosz vigyorog.
Péntek van. A katonák odaszegezik a kereszthez az én Megváltóm kezeit. Odaszegezik a kereszthez az én Megváltóm lábait. Aztán két lator közé emelik.
Péntek van. De hadd mondjak neked valamit: vasárnap következik!
Péntek van. A tanítványok kérdezgetik, a Királyukkal mi történik. A farizeusok megünneplik, hogy cselszövésük teljesedik. De nem tudják, hogy még csak péntek. Vasárnap következik.
Péntek van. Ott függ a kereszten. Atyjától elhagyottan, magányosan, haldoklóan. Senki meg nem mentheti? Ooooh, hiszen péntek van. De vasárnap következik.
Péntek van. A föld remeg. Az ég sötétedik. Az én Királyom lelkét leteszi.
Péntek van. Odalett a remény, győztes lett a halál. Diadalt aratott a bűn, és csak nevet a sátán.
Péntek van. Jézus eltemetve. A katona őrzi. És a kő elfedi. De péntek van. Még csak péntek.
57 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. márc. 29. Sipos Márk lelkipásztor igehirdetése a 2 Sámuel 6, 1 Sámuel 4:3-7 igevesek alapján. Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet
„1Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert.2Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan az Isten ládáját, amelyet a rajta levő kerúbokon trónoló Seregek Uráról neveztek el.3Az Isten ládáját egy új szekéren szállították, és elvitték Abínádáb házából, amely a dombon állt. Abínádáb fiai, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret. 4Elvitték az Isten ládáját Abínádáb házából, amely a dombon állt. Ahjó ment a láda előtt. 5Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével.6Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. 7Ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá az Isten meggondolatlanságáért, és meghalt ott, az Isten ládája mellett. 8Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. 9Akkor félni kezdett Dávid az Úrtól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája? 10Nem akarta hát Dávid magához vitetni az Úr ládáját Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.11Három hónapig volt az Úr ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háza népét.12Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.13Amikor hat lépést tettek azok, akik az Úr ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 14Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid.15Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 16De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr ládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt, ezért szívből megvetette őt.17Az Úr ládáját bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az Úr színe előtt.18Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet a Seregek Urának nevében. 19Majd az egész népnek, Izráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt, préselt datolyát és aszú szőlőt. Azután az egész nép hazament.20Dávid is hazatért, hogy megáldja háza népét. De Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát az udvari emberek szolgálóleányai előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 21Dávid ezt felelte Míkalnak: Az Úr színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az Úr színe előtt!22És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek is a magam szemében, akkor is tisztelni fognak a szolgálóleányok, akiket te emlegetsz. 23Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.” (2Sámuel 6:1-23)
„3A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az Úr szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! 4Ekkor a nép követeket küldött Sílóba, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló Seregek Urának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával. 5Amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. 6Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba.7Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –, mert ilyen még nem volt sohasem!” (1Sám 4:3-7)
Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet
Cím:
6721 Szeged, Madách u. 19.
Lelkipásztor:
Sipos Márk György
Állandó alkalmak:
Állandó alkalmak: Vasárnap 9:00 Felfedezőcsoport Vasárnap 10:00 Istentisztelet Csütörtök esténként Új Remény Csoport-os alkalmak házaknál
Tegyük szóvá! A Magyarországi Baptista Egyház közéleti műsora. A beszélgetést vezeti Boros Dávid lelkipásztor, az egyház kommunikációs szaktitkára. Vendége Varga György, a Centrál Gyülekezet lelkipásztora.
Téma: Evangélium, istenismeret, önismeret – Milyen az önképed, milyen az istenképed?
„…akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1Kor 13,12)
173 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. márc. 29. Dr. Nyári Rudolf igehirdetése a Lukács 19, 28–40 igeversek alapján. Gyulai Baptista Gyülekezet
„28Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. 29Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! 31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. 32Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? 34Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. 35Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. 36Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! 39A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! 40De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,28–40)
vasárnap 9.00 áhítat; 10.00 és 17.00 istentiszteletek kedd 18.00 bibliaklub Istent keresők és a Biblia iránt érdeklődők számáraszerda 18.00 bibliaóra szombat 17.30 ifjúsági óra
„…akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1Kor 13,12)
Észrevetted már, mennyiféleképpen beszélünk Istenről? Ha csak a kereszténységet vagy azon belül a neoprotestáns-evangéliumi közösséget veszed számításba, rengeteg nézőpont, megközelítés, hangsúly kerül elő. Ez így lehet akár az egy gyülekezetbe járó hívők között is – hát még ha figyelemmel vagy a különböző generációkra: mindegyiküknek van egyfajta „hangulata”, megélése a Mindenhatóval kapcsolatban. Sőt, tovább megyek: ha csak a magad életére, hitfejlődésére vagy az adott nap különböző helyzeteire gondolsz, ugye, mennyire másképp tudsz tekinteni Istenre!
Ami a reménysugarunk e sokszor zűrzavarosnak tűnő összképben, hogy ő is nagyon sokféleképp beszél önmagáról. Mindig ahhoz igazítja általános kijelentését az Igében, de a Lélek halk, személyes kísérő szavát is az életedben, hogy éppen hol tartasz, milyen testi-lelki-szellemi helyzetben vagy, mire van szükséged ahhoz, hogy növekedni tudj imádatában, követésében.
Ezért nem csupán egy vallás Jézus követése. Mert nem csak egy kotta, amit bárki bárhol lejátszhat, megcselekedve különböző elvárt gyakorlatokat. Sokkal inkább egy kapcsolat, mely érző, mindig nyitott és kereső jelenlétedet kívánja. Hogy helyzetenként megismerjed őt és feltámadása erejét (Fil 3,10), mindig úgy, ahogyan éppen ki szeretné jelenteni magát neked!
És ahogy haladsz az ő megismerésében, úgy ismered meg közben nemcsak a világot, de magadat is. A Szentlélek által ismered fel, hogy a kegyelemmel és igazsággal teljes Jézus Krisztus (Jn 1,14) ma mit tesz érted, és mit üzen neked!
A hónap gyakorlata
Figyeld meg, akár jegyezd is fel, sőt, oszd meg másokkal a hónap során, hogyan mutatkozik be neked Isten, mit ismersz fel végtelen tulajdonságai közül, hogyan hat rád és formál mindezek által téged!
A hónap imája
Köszönöm, hogy szólsz hozzám, és foglalkozol velem! Hogy tudod, ki vagyok, hol tartok, mire van szükségem, hogy növekedjek kegyelmedben és igazságodban. Kész vagyok meghallani hangodat, és megcselekedni azt, követni téged!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
