„De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.” (Zsolt 103,17–18)
Papa, te pont olyan magas vagy, mint a templom tornya! – mondja a kisunoka szembenézve papájával és a mögötte lévő toronnyal. Szemében mindkettő magas, hatalmas: a templomtorony és a nagypapája. Aztán jönnek az évek, és változik a nézőpont, kisebb lesz a templom, alacsonyabb a papa… De vajon hogy látja a papa a kisunokát? Édes kis apróság? Drága kicsi kincsem? Aztán jönnek az évek, ránő a fejére az unoka, változik a nézőpont?
Az életünk folyamatos változás, melyben generációk követik és formálják egymást. Dávid király bizonyára sokszor hallotta dédapja, Bóáz és Ruth történetét, majd nagyapjáét, Óbédét. Aztán előretekintett a gyermekeire, reménybeli unokáira, utódaira. Érzi a felgyorsult idő megállíthatatlanságát, és keresi a biztos, az állandó, a generációkon átívelő üzenetet. Zsoltárában megénekli ezt a mindannyiónkat érintő folyamatot, a generációk röptét.
Ma családjainkban, gyülekezeteinkben akár öt generáció is együtt élhet. Felsorolhatatlan különbözőségeinkben csak Isten iránti és a tőle jövő szeretet, valamint az ő kijelentése tud bennünket összekötni, összetartani. Akikben mindez az érték ott van, azokban működik az összetartó erő, a megértést munkáló jóság. Ahol Krisztus őszinte imádata és tisztelete jelen van, ott a generációk törekednek az őszinte megértésre, tiszteletre és szeretetre egymás iránt. Ahol ez a generációs szövet jól működik, ott van hosszú távú jövő, lehet évszázadon vagy évszázadokon keresztül építkezni, értéket továbbadni.
Korunk gyorsuló generációváltása közben ebben az évben álljunk meg egy kicsit! Ünnepeljük meg a sokgenerációs családokat, gyülekezeteket! Figyeljük meg a generációk különlegességeit, egyediségeit! Keressük meg mindegyikben az értéket, és munkáljuk azok láthatóvá tételét! Krisztustól kapott szeretetben, megértésben „csiszoljuk le” a fájó éleket, a bántóvá váló különbségeket! Tanítsuk egymást az együtt élésre, az együtt haladásra, az együtt gondolkodásra, az Isten igazságaihoz való közös ragaszkodásra! Alig-alig akad a társadalomban más olyan közösség, ahol a generációk együttes élete jól megvalósulhat. Szinte mindenütt a hasadékok, a generációk harca (lásd a híres generációkutató könyvét, annak címét) a jellemző, melyben a gyengébbek újra és újra veszítenek. Az elvetett magzatok az önző szülőktől, a bántalmazott gyermekek a zabolátlan felnőttektől, a „majomszeretettel” szerető szülők az őket ujjuk köré csavaró gyermekeiktől, a fiatalok a hatalomban levő felnőttektől, a felnőttek a tinédzserek diktatúrájától, az idősek az őket magukra hagyó gyermekeiktől… sorolhatnám. Vesztesek és veszteségek. Mindezeknek gyökere az Isten- és a közösséghiány.
Emlékszünk a zsoltáridézet első szavára? DE! A generációk Isten szerinti közössége válasz! Arra adott erős válaszüzenet, amit a bűn miatti romlás hoz létre a társadalom szövetében. Mint egy elburjánzó rákos sejt, melyet a megfelelő kezelés elpusztít, és helyreállítja a test működését. Ez a „kezelés” az együttes istenfélelem, az Istentől jövő szeretet és igazság együttes megélésének, követésének a tapasztalata.
Tehát legyen 2026 fő témája baptista közösségünkben: Generációk együtt!
Tapasztaljuk meg ebben az évben ennek az igazságát, gazdag kincseit, gyógyító és kapcsolatokat helyreállító csodáját! Tapasztaljuk meg családunkban, éljük át gyülekezeteinkben, és hassunk mindezzel a körülöttünk élőkre!
Papp János egyházelnök, hatunokás nagypapa
