Amikor megkérdezik Lászlótól, hogy szabad-e megsimogatni Frappét, akkor leülteti és megengedi. Úgy érzi, hogy ezzel jót tesz, hiszen mind a ketten átadják a szeretetüket. Hajdúböszörményben látogattuk meg Göncző Lászlót és személyi segítőkutyáját, Frappét.
Göncző Lászlónak és Frappénak a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió ad otthont Hajdúböszörményben. A személyi segítőkutyát a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány képezte. A páros barátságban osztozik lakótársaival a tágas ház közösségi terein, László elégedett azzal, hogy mindenkinek van saját szobája, ahol nyugodtan pihenhet, kikapcsolódhat. Ottjártunkkor találkoztunk a kerekesszékkel közlekedő Lászlóval és a rangidős Józseffel. Az aktív nyugdíjast Papinak becézi, mert olyan Lászlónak, mint egy jóságos apa, igyekszik mindenben a keze alá dolgozni a középkorú mozgáskorlátozott társaknak. Az otthon lakói önállóan látják el a feladatokat a házon belül, ez a szeretetmisszió egyik fontos kérése. A szoros együttműködés eredménye, hogy rendezetten és jó hangulatban telnek a napjaik. Úgy láttuk, ez hatással van arra, hogy az egész életüket igyekeznek egyben tartani.
László helyzetét könnyebbé teszi, hogy van egy négylábú szövetségese is. Elmondta nekünk, hogy személyi segítőkutyája sokoldalú társ, még a mosást is könnyebbé teszi, mert kiveszi a nedves ruhát a gépből, és a kezébe adja. László két bottal jár, lassan és óvatosan, mivel a lábai erre teszik képessé, másrészt minden egyes lépésére oda kell figyelnie. Félő kockáztatnia egy elesést, ugyanis a földről nem tud felállni segítség nélkül. Frappé erre a helyzetre is fel van készítve, vagy megy mástól segítséget kérni, vagy egy kötéllel felszerelt széket odahúz házon belül, amire a gazdája rá tud kapaszkodni. Szerencsére eddig erre nem volt szükség. László elmondta, hogy amíg csak el tudja kerülni, nem szeretne kerekesszékbe ülni.
A gyönyörű labrador szuka most békésen pihen, de a rezdüléseiből érezni, hogy azonnal készen fog állni, ha szükséges. László nem tud lehajolni, Frappé hatásköre emiatt igen széles. Talán szokatlanul hangzik, de a talajtól számítva egy méterig mindenben lehet számítani rá. Lelkesen feladja a leesett kulcsot, pénzérmét, az eldőlt járóbotot és bármi mást, amire megkéri a gazdája.
„A személyi segítő és a vakvezető kutyákat azért képzi ki az alapítvány akár a mozgáskorlátozottaknak, akár a látássérülteknek, hogy a mi életminőségünkön javítson. Ebben rengeteg munka és időbefektetés van. Lényeges, hogy mindenki olyan kutyát kap, ami az igényeinek és a személyiségének megfelelő. Az pedig külön érdem, hogy nekünk nem kell fizetnünk értük” – mondta László, aki egy budapesti cégnek egyeztet telefonon üzleti megbeszéléseket, de egy ilyen speciális tudású kutya árát egyáltalán nem tudná kigazdálkodni. Elmondta, hogy Frappé sokat segít abban, hogy új ismerősökre tegyen szert, és ha van alkalma, elmondja, milyen fontos a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványnak az adó 1%-felajánlás.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy egy segítőkutyát meg lehessen érinteni, amikor nem dolgozik. Lényeges, hogy ezekre a kutyákra jó legyen ránézni. Ennek érdekében gyakran fésülöm, ápolom a szőrét. A kutyám kiképzője, Emese pontosan erre hangol minden gazdát, és Frappé valóban szép. Amikor megkérdezik tőlem, hogy szabad-e megsimogatni, akkor természetesen megállunk, leültetem és megengedem. Közben váltunk pár szót. Úgy érzem, hogy ezzel jót teszek, hiszen mind a ketten átadjuk a szeretetünket. Régen, amikor még tehettem, többet segítettem az embereknek. Ha egy defektes autót láttam, megálltam. Azóta megváltozott a helyzet, ezt el kell fogadnom, no de nem szabad lemondanom arról, hogy tudok segíteni, és hiszek abban, hogy egyszer majd visszakapom az égiektől.”
Az interjút követően elindultak bevásárolni, mi pedig elkísértük őket egy darabon. Akkor már meglepően gyors tempóban haladtak, mert beült a mopedjébe, Frappé pedig pórázon kísérte. Azzal kezdtek, hogy a kutya szabadon mozgott egy kiadósat, utána Hajdúböszörmény főterén át jutottak el az üzletbe.
László két éve költözött Hajdúböszörménybe egy komoly magánéleti hullámvölgy után, amiből sikerült felállnia, és bízik abban, hogy itt nyugalomra lel: „Amint megérkezünk, és meglátom a szépen karbantartott régi épületeket, ezt a gyönyörű tiszta várost, ahol kedvesek velem az emberek, erősebben megdobban a szívem.”
Kutyák küldetéssel
Húsz évvel ezelőtt kezdte meg működését a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány. Két évtized alatt több mint kétszáz vakvezető kutyát adtak át látássérült igénylőknek, emellett az utóbbi években személyi segítő, mozgássérült-segítő és terápiás kutyák képzésével is foglalkoznak.
A két évtized legfontosabb eredménye, hogy minden esetben térítésmentesen adják át a vakvezető kutyákat a látássérült igénylőknek. Részt vesznek a párosok életében, amikor segítik biztonságos közlekedésüket, állják a kutyák nagyobb összegű egészségügyi költségeit, gondoskodunk a szép nyugdíjas évekről.
A vakvezető kutyák képzéséhez szükséges hátteret magánszemélyek és cégek adományai, illetve a személyi jövedelemadó 1%-át felajánló támogatók biztosítják.
Mennyi vakvezető kutyára van szükség?
Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak hű társra az alapítványnál. A várólistán jelenleg 47 fő van. A terveik szerint tenyésztői programjukban évente 30 kölyök születik, akikből a következő évben vakvezető kutya válhat.
Mennyibe kerül egy vakvezető kutya?
Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több mint 6 millió forint.
A kutyák munkával töltött ideje körülbelül tíz év, amelynek összes költsége: tenyészkutyák, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés (ennek 2 millió Ft a munkadíja), gazdi képzése; átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás tíz éven át, felszerelés pótlása, öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat stb.
Így lesz a tíz év összes költsége több mint 6 millió forint.
