Örömünnep Békésen

1069

2015.szeptember 13.-án délelőtt már a kezdés előtt a fúvósok kíséretével együtt énekelt az ünneplő gyülekezet azzal a két fehérruhással, akik újjászületésükről és új életükről a bemerítés cselekedetével is vallást tettek.

Az örömüzenetet Kulcsár Tibor, Alsóhegy utca Baptista Gyülekezet (Budapest) lelkipásztora hirdette az 1 Pt.3:13-21 alapján. Az ige üzenete,az énekkar felemelő énekei, a fehér ruhások bizonyságtétele énekben és szóban sokakat megérintett. A bemerítést Péter István helybeli lelkipásztor végezte. A bemerítkezők Szentlélekkel teljes életéért Kulcsár Tibor és Péter István lelkipásztorok imádkoztak.   Gyülekezetünk új tagjait szolgálati csoportok köszöntötték. A köszöntések folytatódtak a délutáni istentiszteleten, ahol a Kulcsár család személyes bizonyságtétele és éneke bátorított az Úr szolgálatára. Az alkalom kiemelkedő eseménye az Úrvacsorai közösség volt.

Mészáros Benjámin, a gyülekezetben nőtt fel. Isten igéje már gyermekkorában hatással volt rá. Egy ifjúsági konferencián adta át életét az Úr Jézusnak. Az első gyülekezeti alkalmán örömmel tett bizonyságot új életéről és aktívan vett részt a törekvők, a fiúk, az ifjúság alkalmain. Bemerítkezési igéje a 1 Kor.3:12 ,,Senki meg ne vessen ifjú korod miatt,hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben,szeretetben, hitben, tisztaságban.”

Somlyai Gábor személyes bizonyságtétele:

Ige:”Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged, Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó! (Prédikátor Könyve 11; 9-10)

Zűrös családi körülmények között nőttünk fel húgom és én. Megboldogult édesapám alkoholizmusa rányomta bélyegét az egész családra /- később az én életmódom tett tönkre sok mindent a családon belül./ Szeretném hangsúlyozni, hogy nem kárhoztatom édesapámat, beteg volt, szenvedélyének rabja. Gyermekkoromban állandóak voltak a veszekedések, verekedések a szüleim között.

Akkor még nem tudtam mi hiányzik az életemből, ma már tudom. A szeretet. Az általános iskola után, szakközépiskolában egy zenekarban énekeltem, ahol a bőgős révén –először kíváncsiságból- megkóstoltam a mák teát. Elöntött egy érzés, amit korábban nem éreztem. Meleg, simogató, boldogságot, biztonságot, örömöt. Milyen hamis érzések voltak ezek! Megtaláltam –azt hittem- a szeretetet. Persze ez nem volt tudatos csak kitöltött bennem egy űrt. Nem akarok prevenciót tartani, mert soha nem lenne vége a bizonyságtételemnek, a mák tea később heroin lett. Intravénás heroin függő lettem, de közben végig jártam a szamárlétrát, mindenbe belekóstoltam.

A függőségnek hatalmas ára volt. Nem csak személyesen, testi-lelki értelemben, hanem társadalmilag is. 16 évesen utcára kerültem, de ekkor már nem is akartam otthon maradni.

Bűnözővé lettem. Mindenkit becsaptam, megloptam, én voltam az a kutya, ami megmarja a kezet, ami enni ad. Megloptam a családom, és nagyon sok embert. Többek között egy helyi lelkipásztort is(mégis mikor összeomolva segítségre volt szükségem, ő volt az első, aki segítet 1000 Ft-al, megjegyezvén, hogy mi már ismerjük egymást-mosolygott). Több túladagolás után, eljutottam arra a pontra, ahol a drog már nem ad semmit, csak szenvedést. 2004-ben elmentem a zsibriki KIMMTA-ba. (Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió, Támogató Alapítvány) 9 hónapos terápia után leszoktam. Ott találkoztam először Istennel. Megérintett –egy hasonlattal élve: meg akarta fogni a kezem, de én csak egy pacsit adtam, hogy köszönöm, jól vagyok, majd én megoldom. Teltek az évek, csúszkáltam, botladoztam, de talpra nem tudtam állni. Ideig-óráig jól éltem, de mindig elbuktam. Volt lakásom, mégis hajléktalan lettem Pécsen. /Az ország sok városában éltem, hol jobban, hol rosszabbul/ Dolgoztam külföldön is többször. Ezeket az éveket is végig kísérték a könnyű drogok.

56202a600f2ee0e185257feb33218d65Tavaly nyáron meghalt édesapám, én pont úton voltam Angliába. Rabszolga lettem. A beígért jólét helyett szállásért és élelemért dolgoztam. December elején haza jöttem, haza menekültem hagyatékot intézni és rám tört a gyász. December közepén az apukám ágyán feküdve (teljesen józan voltam) fordult meg az életem. Egy szemmel látható alak megérintett, „mintha belém feküdt volna. Teljesen összezavarodtam, napokig nem is emlékszem mi történt. Teljesen összezavarodtam, igazából napokig nem is emlékszem mi történt velem, bennem. Fájdalmat éreztem a lelkemben, mint még soha. Gyötrődtem mint még soha. Nem volt más választásom, templomba kellett mennem. Elkezdtem megismerni az igét, Jézus Krisztust. Egyre csak nőtt bennem a fájdalom –akkor még mindig nem tudtam hogy miért, és hogy mi ez. Megismerkedtem István testvérrel, aki a szárnyai alá vett. Sokat beszélgettünk, Isten igéjével, és egyéb világi dolgokkal támogatott. (pl. élelmiszer)

Elkezdtem felismerni bűneimet, a gyötrelmem egyre csak nőtt. Február 16-án este megérett bennem a gondolat, hogy meg kell vallanom a bűneimet. Február 17-én reggel a Református áhítat után elmentem a Baptista lelkipásztorhoz, István testvérhez, becsengettem. Sírtam. Rengeteget sírtam december óta, ahogy nőtt a belső fájdalom. István testvér meg akart hívni reggelizni, de nem voltam képes felmenni a lakásába, kértem, hogy segítsen, mert szeretném  megvallani bűneim. Elmondhatatlanul rosszul voltam, hatalmas fájdalmat éreztem. Imádkoztunk és általam addig még nem tapasztalt zokogással szakadt ki belőlem a mocsok.  Ahogy felsoroltam és letettem bűneim, Urunk, Jézus Krisztus elé, a gyötrelem és, fájdalom, bűneim súlya eltűnt.

Öröm és boldogság, megkönnyebbülés vette át a helyét. Éreztem, érzem – tudom, hogy megbocsátást kaptam. Hatalmas változás történt azóta az életemben az Úr kegyelme által. Ezt mások is észrevették, látják. Van erőm, mert velem van az Úr. Átadtam neki a teljes szívem, életem. Még mindig az Ő kegyelméből élek, de már nem félek. Sokszor megingok, sokat harcolok a kísértővel/gonosszal, de veszem az akadályokat és győzök. Mert velem van az Úr. Van még min dolgoznom magamon, nem lettem tökéletes, nem is leszek, de igyekszem, harcolok és hálás vagyok minden napért, hogy tanulok minden nap valami újat. Egy pár embert megérintett rajtam keresztül az Úr, imádkozok értük, hogy ők is rá tudjanak lépni a jó útra. Köszönöm és hálás vagyok a gyülekezetért, hogy befogadtatok, és nem tudok elég hálás lenni azért a sok támogatásért, jó szóért, mindenért, amit tőletek és az Úrtól kapok. Megmentettétek az életem.