Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek – és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak, nem kelhetek fel, hogy adjak neked. Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.
Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

Gondolatok az igéről

Bajban vagyok, szükségem van segítségre, megyek a barátomhoz, biztosan segíteni fog nekem. Ahogy én szeretem és gondoskodok a gyermekemről, majd ugyanúgy számíthatok a barátomra, testvéremre?
Pár évvel ezelőtt találkoztam egy amerikai lelkipásztorral, akinek akkora gyülekezete volt, mint nekünk: 150+ taglétszámmal. Nagyon kíváncsi voltam, hogy náluk hogy működik egy ilyen gyülekezet. Elmesélte, hány munkatársuk van: családi pásztor, ifilelkész, zenei vezető, gyermekmunkás, adminisztráció. Csak kapkodtam a levegőt, hogy ilyen kis létszámmal ennyi embert tudnak alkalmazni, még ha többségük részidős is volt. Természetesen van látás, stratégia, missziós terv, ezekhez anyagi források stb. Ez az! Mindenki erre vágyik, ezért küzd!
Rögtön megkérdeztem, van-e valamilyen nehézség, kihívás, amivel küzdenie kell. Nem gondolkodott egy másodpercig sem, rögtön rávágta: Az emberek! Hoppá!?
Ez nekem azt mutatja, hogy akár háromezer évvel ezelőtt vagy most, akár szegényebb vagy gazdagabb társadalmi, kulturális szinten él valaki: az ember ugyanolyan gyarló, ugyanúgy küzd az életben. És nagy valószínűséggel a bajban és nyomorúságban derül ki, hogy kikre számíthatunk.