Nem reménytelen! Ez volt az elnevezése a május 21-én megrendezésre került baptista nőkonferenciának.

A Baptista Női Misszió szervezésében zajlott eseményre több mint 800-an érkeztek az ország különböző pontjairól az ELTE gömb aulájába. Különleges élmény volt, hogy két év kihagyást követően ismét lehetőség adódott a személyes találkozásra.

A nap imareggelivel és 90 perces regisztrációval indult. Az egybegyűlteket Révész Szilvi, a női misszió vezetője, és Paróczi Anita köszöntötték.

A pécsi Szeretetvár Baptista Gyülekezet női szolgálócsoportjának dicsőítése után Pál Feri atya előadása következett „Nincs reménytelen! avagy Mi segít át az élet megoldhatatlan helyzetein?” címmel.

A folytatásban talkshow zajlott „Baptista nők a reménységről” témában. A beszélgetést Szilágyi Lilla vezette, beszélgetőpartnerei Reimer Márti, Ujváriné Szabó Anikó, Borosné Kübler Ágota és Csereklye Lívia voltak. A piknikebéd a campus előtti füves parkban pokrócokon, illetve az épület árnyas fedezékében történt másfél órán keresztül. Ez az idő remek alkalom volt a beszélgetésre, a régen találkozóknak az újratalálkozásra, új ismerősök szerzésére, valamint keresztény holmik, könyvek, kézműves munkák, ruhák, dísztárgyak és egyebek vásárlására.

A délutáni program szintén dicsőítéssel indult, majd rövid igei üzenetek hangzottak el, Petrikné Sáfrány Judit és Fóris Johanna osztották meg gondolataikat.

Sterczer Hilda „Magasságok és mélységek” című előadásában mesélte el élettörténetét.

A napot Pintér Béla koncertje zárta. A teljes konferencia megtekinthető a Baptista Női Misszió YouTube-csatornáján.

„Nyolcszáz nő együtt énekel, imádkozik, lélegzik az Úr jelenlétében – csodálatos élmény. Egy kis ízelítő a mennyországból, ahová készülünk, vágyunk! Nekem ezt jelentette a hétvégi országos női konferencia. Mit hoztam el magammal? Pál Feri előadásából egy gondolat: »Törődjünk mások testi, fizikai szükségleteivel! Így lehetünk a reménység emberei!« Ha meglátjuk mások szükségét, és megindulunk rajta, majd mindez cselekedetté válik, akkor az evangélium útkészítői lehetünk embertársaink életében.” (Szász Veronika, Kisújszállás)