„Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.” (RÚF)

„És mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!” (Ézs 53,4; Károli)

Hogy juthattunk ide, ahol tartunk a koronavírus-járvány okozta állapotban? Hogy történhetett meg? Hol szabadultak el a vírusok? Kik nem figyeltek eléggé? Miért voltunk ennyire felkészületlenek a járvánnyal szemben? Milyen társadalmi berendezkedés vezetett szükségszerűen ide? Milyen súlyos mulasztások vagy akár bűnök következménye mindez? És még számtalan kérdés forrong a fejekben, a közösségi médiában, a hírcsatornákon.

Vannak, akik a szabad mozgást, a nemzetközi üzleti utazgatást, a turizmus fékezhetetlen vonulását okolják, mivel így képtelenek voltunk elzárkózni saját országainkba, sőt keresztül-kasul terjesztettük a vírust a világban. Így lett Európában Tirol az egyik sötét folt, ahonnan a turisták vitték tovább a kórt, mint a cukrot.

Vannak, akik az élelmiszer-higiéniai hiányosságokat okolják sok-sok országban. Hiszen a vuhani húspiacon elképzelhetetlen állapotok uralkodtak.

Vannak, akik a G5-rendszert okolják, amely még nem ismert hatással lehet az emberi szervezetre.

Vannak, akik a víruslaborokat okolják, ahonnan szerintük bármikor kiszabadulhat a halál, sőt feltételezik, hogy esetleg ezt egyes szervezetek tervszerűen végzik is.

Vannak, akik az egészségügy és a járványügy állapotát okolják, hogy az emberek nincsenek felkészítve a járványok érkezésére.

Vannak, akik a gazdasági és pénzügyi vezetőket; vannak, akik a multikat; vannak, akik a nagy befektetőket okolják, akiknek szerintük az emberek nem érdekesek, csak a profit.

Vannak, akik a politikusokat okolják, akik – szerintük – jobban elkötelezettek a gazdaság mindenáron való fejlődéséért, mint az emberi életek védelméért.

Vannak, akik az emberi bűnök térhódítását okolják, elsősorban keresztény tanítók némelyike. Szerintük ezt egyértelműen bizonyítja a rossz térhódításának statisztikai emelkedése: egyre többen vannak a börtönökben, egyre több a rossz házasság, egyre több a pedofil, egyre több az emberellenes bűncselekmény, egyre több az abortusz, egyre többen korruptak stb. Tehát ez Isten csapása, amit a bűnös emberiség gonoszsága váltott ki.

Könnyű a Biblia ókori járványtörténeteire hivatkozva a mostanit is Isten jogos csapásaként magyarázni. Könnyű ezt mondani az interneten, könnyű ezt mondani a szószéken, mert „a távolból könnyű bátornak lenni” – ahogy az omaha mondás is tartja. Aki szerint az emberek konkrét bűnei a felelősek a csapásért, annak ott kell beszélni, ahol az történik: a bűnözök között, a megromlott házasok otthonában, a pedofilok, a tolvajok és a korruptok között… Hiszen hogyan hallanák meg a változás szükségét, ha nem nekik mondják. Az interneten keresztül és a szószékről igen biztonságos bátornak lenni. De a probléma, hogy az érintettek nem hallják meg.

Mindez természetesen nem csupán a vallási tanítókra áll. Azokra is, akik a szabad kereskedelemben, a turizmusban, a G5-rendszerben, a víruslaborokban, az egészségügy működési hiányosságaiban, a multikban, a gazdaságban látják a fő okokat. Aki biztos abban, hogy jól látja az okokat – hiszen újra és újra hangot is ad ennek –, ha ember, tegyen a változásért, ne pusztán beszéljen róla! Ha azt mondja, nincs abban a helyzetben, akkor hozza magát helyzetbe: tegye magát cselekvő emberré! És ha a változások cselekvő részesévé teszi magát, akkor kiderül majd, hogy helyesen látta-e a teendőket. Ez a bátorság.

Sokan voltak a történelem során, akik látták a bajokat, de nem arra vártak, hogy a szerintük felelősök majd tesznek valamit, hanem ők maguk lettek a „változás”. Mert nem csupán véleményük volt a felelősök feladatairól, hanem látták a szükséges és lehetséges lépéseket, amelyekben ők is képesek voltak a cselekvésre. És ezek az embertársaink nem mindig azok voltak, akiknek pozíciójuk volt. Amijük viszont volt, az a víziójuk, mint Albert Schweitzernek, mint Teréz anyának, mint Martin Luther Kingnek, mint…

Jézus maga is így gondolkodik. Tanítványai egyszer arról faggatják, hogy egy adott ember vakságának az oka mögött a saját bűnei vagy az ősei bűnei állnak-e. Jézus tagadja ezt a megközelítést. Azzal, hogy meggyógyítja végül a vakot, azt állítja, hogy sokkal fontosabb a bajban nyújtott segítség, mintsem hogy jól magyarázzuk-e az okokat.

Az apostolok sem a nyomort és annak okait értelmezik a júdeai éhség idején, hanem gyűjtést szerveznek a rászorultak számára. Ez már nem az ószövetségi próféták krízisértelmezése. Miért? Mert értelemszerűen már nem teokratikus társadalomban gondolkodnak, mint elődeik, hisz már nem abban élnek.

Magától értetődő, hogy a járvány végén – mert reményeink szerint lesz vége – az élet minden területén majd szembe kell néznünk a következményekkel, a hiányosságokkal, és el kell kezdenünk bátran a valódi újragondolást: hogy elkezdjünk máshogy gondolkodni, mint eddig, másképp érezni, mint eddig, és másképp élni, mint eddig. Ebben lesz dolga az állami vezetésnek, és lesz dolguk az egyházaknak, lesz dolguk a gazdaság és a pénzügy főszereplőinek, lesz dolguk az intézményeknek, de még a civileknek is. Hogy ki-ki folytathatja-e azt, amit eddig csinált, Isten és emberek előtt jó lelkiismerettel, vagy változás kell.

Most tehát ott tartunk, hogy a „Mi okból történt mindez” kérdésünk helyett a „Mi célból történt mindez?” kérdésre adjunk cselekvő választ. Nagy kísértés okokat kutatni akkor, amikor a cselekvésnek van itt az ideje. De ki találja meg a magáét? Boldog az az ember, aki megtalálja.

„Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét élvezhetik.” (Ézs 3,10)


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!