Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, Efezusba érkezett. Ott néhány tanítványra talált, és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor milyen keresztséget kaptatok? János keresztségét – válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.

Gondolatok az igéről

Pál apostol a harmadik missziói útja során visszatér Efezusba. Több szempontból is nagyon érdekes ez a látogatás. A város nemcsak Kis-Ázsia, hanem az egész ismert világ jelentős városa volt. Az akkori világra kiterjedő kereskedelme mellett a pogány vallások centruma is volt egyben. Nevezetessé tette az óriási méretű és ragyogó szépségű Artemisz-templom. Mindazok a bűnözők, akik menekülésük során eljutottak a templomba, menedéket kaptak. A nagyjából kétszázezres város nevének egyik jelentése: mulatóhely. Ezek után feltehetnénk azt a kérdést, hogy miért missziózott három évig Pál apostol egy ilyen városban. Mondhatnánk azt is: az ilyeneket magukra kellene hagyni a bűneikben! Jézus Krisztus életét és szolgálatát látva ott kell világítani, ahol igazán nagy a sötétség. Sok szörnyűséget és sötétséget látunk ma is körülöttünk. Ebben a szellemi vakságban valakinek meg kell mutatnia a megváltáshoz vezető utat. Erre csak a Krisztusban hívők képesek, mert nálunk van az élet forrása. Nincsenek reménytelen sorsok, kárhozatra ítélt bűnösök. Ne mondjunk le olyan emberekről, akiket a sátán már eltemetett! Bátorság is szükséges ehhez a misszióhoz, de ami még ennél is fontosabb, mennyei vezetés.