Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá.

Gondolatok az igéről

A Bibliában sokszor olyan szereplők kapnak kulcsfontosságú feladatot, akikről senki sem gondolná, hogy különlegesek. Ez a szamár-csikó is látszólag egy hétköznapi állat – fiatal, tapasztalatlan, és eddig még senki sem ült rajta. De Jézus őt választja ki, hogy bevigye őt Jeruzsálembe. Egy pillanat alatt vált különlegessé. Nem azért, mert ő lenne a legerősebb vagy a legnemesebb, hanem mert Jézus használni akarja. Nem kell különlegesnek lennünk ahhoz, hogy Isten használjon bennünket! Sokszor azt gondoljuk, hogy nem vagyunk elég jók, elég okosak vagy elég erősek Isten munkájához. De nézd meg ezt a csikót! Semmi tapasztalata nem volt, és mégis ő vihette Jézust virágvasárnap. Gyakran érezzük úgy, hogy nem vagyunk elég felkészültek Isten szolgálatára. Talán azt gondoljuk, hogy mások jobban értenek hozzá, jobban beszélnek, jobban szolgálnak. De ha Jézus bennünket választ, akkor elégségesek vagyunk – mert nem a mi erőnk a lényeg, hanem az, hogy ő ott van velünk. Jézus ma is meg akar szólítani. Szolgálatra hív téged. Ha engedelmesen megnyitod a szívedet Krisztusnak, akkor az életed olyan kiváltságot nyerhet, mint annak a szamárcsikónak: Jézus jelenlétében járhatsz, és őt hordozhatod a világban.