Különleges örömünnep Kecskeméten

1962
Mike Sámuel lelkipásztor a bemerítkezőkkel

Igazi, az Úrtól való örömünnepben volt része a Kecskeméti Baptista Gyülekezetnek június 16-án. A vasárnap délutáni istentisztelet keretében a népes testvériség és a városból érkezett nagyszámú érdeklődő előtt tizenkét fehér ruhás hittestvérünk tett bizonyságot…

Az esemény különlegessége volt, hogy a bemerítettek között köszönthettünk egy anya-lány, egy nővér-húg testvérpárt, valamint két házaspárt, melyek közül az egyik, kifejezetten a bemerítési ünnepély miatt, az észak-angliai Manchester mellől utazott haza Kecskemétre. Az ünnepi istentiszteleten az igét Mike Sámuel, helyi lelkipásztor hirdette, a bemerítettek részére szóló személyes bibliaverseket Papp Géza, a gyülekezet vezetője olvasta fel.

Dr. Koszó Tivadar (58) hívő családból származik, gyermekkorát 10 éves koráig egy „színtiszta” katolikus faluban töltötte, ahol jószerivel azt sem tudta, hogy egyáltalán léteznek még más felekezetek is a római katolikus egyházon kívül. A Bibliai Újszövetség akkor még nem volt több számára, mint érdekes történetek füzére. Aztán Kecskemétre költözött, de egészen másfél évvel ezelőtti ébredéséig testvérünk nem rendelkezett élő hittel. Az akkor átélt krízishelyzet azonban alaposan átformálta Tivadar gondolkodását, és arra késztette őt, hogy kilépjen jól megszokott és kényelmes komfortzónájából. Nyilvánvaló, hogy próbatételén keresztül Jézus szólította meg őt, onnantól kezdve egyszeriben egy teljesen új értékrend szerint kezdett élni – minden világi hiábavalóság, ami addig érdekelte közömbössé vált számára. Régi barátjának meghívására bekapcsolódott közösségünk egyik kiscsoportjába, majd elkezdte rendszeresen látogatni gyülekezeti alkalmainkat is. Tivadar nagy kedvvel fogott neki a Biblia tanulmányozásának, a megváltással kapcsolatos addigi kérdőjeleit a feleségével és a lelkipásztorral történt meghitt beszélgetések egyenesítették ki. „Kicsoda nekem Jézus Krisztus?” – tette fel bizonyságtétele végén Tivadar magának a kérdést. „Legjobban azt szeretném, ha példaképem lehetne, még akkor is, ha személyes Megváltóm tökéletességéhez soha nem érhetek fel. De legalább megpróbálom és igyekszem, hogy mindenben, amiben csak lehetséges, hasonlatos legyek Hozzá – adta meg a választ azon nyomban testvérünk.

Dr. Koszóné Simonka Magdolna (55) hívő családban nőtt fel, 14 éves korában konfirmált, de akkor ez a lépés még nem bizonyult elegendőnek a megtéréséhez. Az iskolai tanulmányai elszólították otthonról, a rákövetkező évtizedek pedig – testvérnőnk szavaival éve – „mindenféle hiábavalósággal” teltek el. Magdolna a lelki szükségleteit ekkor a legkülönfélébb „pótszerekkel” igyekezett betölteni, – a jóga, az agykontroll, a természetgyógyászati praktikák élete mindennapjainak részeivé váltak. Szíve legmélyén mindig is érzett valamiféle vágyat Isten iránt, élő hitben járó édesanyja soha nem mulasztotta el őt figyelmeztetni az üdvösség fontosságáról, és a hitből fakadó ingyen kegyelem csodálatos jelentőségéről. Testvérnőnk most már azzal a meggyőződéssel szállhatott a bemerítő medencébe, hogy életének korábbi próbái és nehéz kihívásai csak az előkészítő szakaszai voltak annak a megtérési folyamatnak, amely most, az alámerítkezésével érkezett el a csúcspontjára. Magdolnának az a hatalmas öröm is megadatott, hogy másfél évvel ezelőtt megtért férjével egy napon merítkezhetett be.

Várdai Katalin (30) tíz évvel ezelőtt egy felekezeti kollégiumban, az ott megtartott bibliaórák során ismerte meg a keresztény hit alapjait. Kezdetben még idegenkedett a számára merőben új igazságoktól, aztán a Szentléleknek köszönhetően egyre jobban várta ezeket az alkalmakat. Katalin rádöbbent arra, hogy Isten őt is személyesen ismeri és szereti. Elkezdett gyülekezetbe járni, énekkari tag lett, de a bűneit akkor még képtelen volt letenni, sőt inkább leplezni kívánta volna ezeket, és velük együtt élve igyekezett egy „keresztény lány látszatát” fenntartani. A bűnök azonban nem maradtak feltáratlanul, ami miatt törés következett be Katalin életében – mélységesen szégyellte magát mind Isten, mind az emberek előtt. „Akkoriban az Istennel még békességgel együtt töltött éveim emlékeiből éltem. A Szentlélek azonban megerősített annyira, hogy visszamerészkedjek az Úr elé, és élvezzem drága jelenlétét.” – tekintett vissza testvérnőnk e nehéz életszakaszára. Az Úr nem sokkal később minden emberi számítást felülmúlva hozta helyre Katalin életét – angliai munkahelyet, keresztény férjet, gyermeket, és új reményt ajándékozott neki, valamint megkapta a bűnöktől való megszabadítás ígéretét.

„Bemerítkezésemmel az Úrnak szeretnék hálát adni végtelen jóságáért, mostantól Istennel szeretnék élni, szükségem van Rá, szükségem van a gyülekezetre, hiszen egyedül az Ő gyermekei között érezhetem biztonságban magamat” – zárta bizonyságtételét Katalin.

Várdai István (36) három éve él Angliában. Rövid ideig tartó első házassága alatt már megpróbálta megragadni az Úr, felé kinyújtott kezét, de testvérünk akkor még gyenge alapokra épülő hite ezt nem tette lehetővé – a világ kísértései, a Sátán csalfa szava akkor még erősebbnek bizonyult. „Az angliai egyedüllét indított el az Úr útján. Ott ismerkedtem meg mostani feleségemmel, a velem most alámerítkező Katalinnal. Ő már megtért emberként érkezett az életembe, sokat kérdezgettem őt az Úr dolgairól, türelmes és hiteles válaszaiból magam is sok bibliai igazságot ismerhettem meg. Most már közösen tanulmányozzuk a Bibliát, az Úr által ő volt, aki végérvényesen visszasegített a keskeny ösvényre. Kecskeméti gyökerekkel rendelkezem, így magától értetődő, hogy ott a távolban rendszeres látogatói vagyunk a kecskeméti gyülekezet honlapján látható élő közvetítéseknek. Felvettük a kapcsolatot a helyi lelkipásztorral, akivel eddig Skype-on tartottuk a kapcsolatot. Rendeztük „előző életünk” elvarratlan szálait, majd felvételünket kértük a kecskeméti gyülekezetbe. Hiszem, hogy elhivatottságunk van arra, hogy élő példái legyünk a hit nélkül élő embertársaink számára. Arról szeretnénk meggyőzni őket, hogy az Úr őket is szereti és türelmesen várja, hogy ők is a keskeny utat válasszák.” fejezte be tanúságtételét István.

Kisné Gressai Andrea (47) megtérése előtt hosszú éveken keresztül – elmondása szerint – szó szerint a Sátánnal cimborált – a mindennapi életben felmerülő problémákat, valamint a jövő titkait különféle jósdák hazug és talmi tanácsaiból és előrejelzéseiből próbálta megoldani, illetve kiolvasni. Andrea életében magasságok és mélységek sűrűn váltogatták egymást, minden felmerülő problémát önerőből igyekezett megoldani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aztán valami megváltozott.  Az évek múlásával egyszeriben úgy érezte, hogy üres az élete, valami nagyon hiányzik belőle. Ezt az űrt addig senki és semmi sem volt képes betölteni. Nem sokkal ezután nővére elhívta gyülekezetünkbe, ahol elsőként az őt nagy szeretettel körülvevő testvérekre csodálkozott rá, majd a lelkipásztor igehirdetésein keresztül a megváltás lényegét értette meg. „Bizonyára Jézus Krisztus kopogtat a szívem ajtaján és arra vár, hogy azt megnyissam neki” – tűnődött el testvérnőnk. Andrea kitartó imádságai meghozták az eredményt, teljes mértékben megszabadult függőségeitől és a Biblia legkedvesebb napi olvasmányává lépett elő.

„Nap, mint nap tapasztalom, hogy a lélek gyümölcsei megjelennek egész személyiségemen” – fejezte be bizonyságtételét testvérnőnk és lépett szeretett lánya után a bemerítő medencébe.

Kis Loretta (19) gyermekkori hitéletét a kötelező hittanórák és a karácsonyi templomlátogatások merítették ki. Loretta felületes hitét az utóbbi években súlyos pszichiátriai eredetű problémák – pánikbetegségek, depresszió, kényszerképzetek – tették próbára. Az addigi rendkívül sikeres tanulmányi eredményei, valamint a lovassportban elért országra szóló sikerei egyszeriben zárójelbe kerültek, barátai eleinte elmaradoztak, később teljesen elfordultak tőle. Testvérnőnk a világban próbált segítséget keresni, de a különféle nyugtató hatású gyógykészítmények, a tanárokkal, majd később a pszichológusokkal folytatott beszélgetések mind eredménytelennek bizonyultak. „Mit keresek én itt?” – tette fel Loretta magának a kérdést egy alkalommal a sürgősségi pszichiátria egyik betegágyán fekve, gyógyszerektől eltompított állapotban. Nem sokkal később egy testvérnőnk javaslatára kereste fel a kecskeméti baptista lelkipásztort, aki megismertette őt Jézus Krisztus világunkra vonatkozó tervével. Ezek a beszélgetések sarkallták Lorettát arra, hogy a barátkozók óráin megismerje közösségünk hitvallását, és teljességgel magáévá tegye a bemerítkezés fontosságát. „Bennem van az életed értelme!” – üzente neki Jézus Krisztus. „Egyedül Jézus Krisztus nem mondott le rólam, az Ő számára még én is értékes vagyok. Soha sem szabad feladni, mindig van kiút. Hiszem és vallom, hogy Ő a válasz minden problémámra és kételyemre. Jézus kísért végig a gyógyulásom útján, Nélküle én semmi vagyok. Amióta megismertem Őt, életem új értelmet nyert és új célokkal gazdagodott. Édesanyámmal most együtt merítkezem be, mellyel azt a vágyamat szeretném kinyilvánítani, hogy egyedül Krisztust, az én személyes Megváltómat szeretném szolgálni és szeretni” – vallotta meg a gyülekezet nyilvánossága előtt testvérnőnk.

Trungelné Kovács Éva (33) két gyermek édesanyja, katolikus családban nőtt fel, de fiatalabb éveiben eltávolodott Istentől, életét a különféle ezoterikus tévtanítások térítették zsákutcába. Ebben az időszakokban még arra is képtelen volt, hogy mások szeretetét elfogadja, megbecsülje, illetve viszonozza. Éva ma már tudja, hogy egyedül Isten képes mindazokat a csalódásokat és fájdalmakat meggyógyítani, amelyeket átélt. Igen nehéz időszakot jelentett testvérnőnk számára, hogy rövid időn belül számos, hozzá igen közel álló embert veszített el. Mind közül legnehezebb azt volt, amikor édesanyját szólította magához az Úr. Depressziós állapotából a Szentlélek vigasztaló kegyelme gyógyította ki, erre az időre tehető, amikor elkezdett gyülekezetünk barátkozók csoportjába járni. Éva megragadta Isten kinyújtott kezét, és elindult a keskeny úton. „Most már tudom, hogy csak abban az esetben lehetek békességben magammal és családommal, ha Isten útját választom, megbízom ígéreteiben és mindig Isten akaratát tartom az első helyen. Hiszem, hogy az Ő szeretete és kegyelme örökkévaló” – zárta bizonyságtételét Éva.

Tóthné Tálosi Rita (38) gyermekkorában nem részesült hívő neveltetésben. Isten keresése helyett, a boldogság féktelen hajszolása során, számos világi „csodamódszert” próbált ki, melyek közül nem hiányzott az agykontroll sem. Rita nem találta a helyét a világban, érezte, hogy valami hiányzik életéből.  Keresztény gyülekezetbe első alkalommal egy munkatársnője hívta el, az istentiszteleteken elhangzottak nagy hatást gyakoroltak gondolkodására. Ekkor döbbent rá arra, hogy Isten őt is szereti, és gyönyörködik benne. Addig teljességgel értéktelennek tartott élete ezután nyert új értelmet, és lett tele reménységgel. „Hiszem, hogy újjászülettem és Isten elvette bűneimet Fia vére által. Abban is biztos vagyok, hogy az Úr készítette el azt is, hogy legkisebb lányomat a Baptista Óvodába írathattam be. Itt olyan közösségre leltem, amilyenről mindig is álmodtam, a testvérek irántam megnyilvánuló szeretete már-már zavarba ejtő… Bemerítkezésemmel tíz év hitben járásának legjelesebb pillanatához érkeztem el, hiszen a hullámsírban hagyhatom régi életemet és ráléphetek a keskeny útra” – szólt a hallgatósághoz Rita, mielőtt a medencébe lépett.

Krizsán Erzsébet (60) istenfélő családban nőtt fel, de az évtizedekkel ezelőtti magvetés csak mostanra hozta meg termését. A hosszú ideje tartó létbizonytalanság, a munkanélküliséggel járó stressz Erzsébet életében már testi panaszokban is megmutatkozott, amikor – úgy néhány hónapja – Jézus kinyújtotta kezét testvérnőnk felé. Élő hitben járó ismerősei hívták meg őt a gyülekezet egyik hétköznapi kiscsoportjába. Az ott hallott igék, elmélkedések és imádkozások annyira megérintették őt, hogy elkezdte látogatni gyülekezeti alkalmainkat is, mellyel egyidőben fizikai és mentális jellegű panaszai is fokozatosan megszűntek. Erzsikét az elmúlt évi Reménység Fesztiválon szólította meg az evangélium. Testvérnőnk aztán az idei nagypénteki istentiszteleten döbbent rá arra, hogy mi is történt valójában a Golgotán és, hogy Jézus Krisztus mindannyiunk Megváltója, aki az ő életéért is ontotta vérét a kereszten. „Hiszem és vallom, hogy Isten nélkül zsákutca az életünk, a tövisek olyan mértékben tűnnek el életünkből, amilyen mértékben meglátjuk benne Istent” – összegezte megtérésének lényegét testvérnőnk.

Az idén sikeres érettségi vizsgát tett Majoros Márkó (18) keresztény családban nőtt fel, gyermekkorában a hit megélésének legfontosabb színterei elsősorban a szülőkkel történő közös bibliaolvasások, imádkozások és a nyári táborok önfeledt programjai voltak.  Márkó 12 éves korában érezte először azt, hogy az Úr személyesen szól hozzá. Ezt a megszólítást elhatározás követte, ami akkor még – szilárd alapok hiányában – nem bizonyult tartósnak. Márkó letért a keskeny útról, életében a világ kísértései akkor még erősebbnek bizonyultak. Az Úr azonban különleges módon terelte vissza testvérünket az üdvösség felé vezető ösvényre – lehetőséget adott neki arra, hogy dr. Tapolyai Emőke pasztorál-pszichológussal több alkalommal is személyesen találkozhasson. Az ekkor elhangzott beszélgetések győzték meg Márkót a megváltás, valamint az ezzel összefüggő megtérés igazi lényegéről. Márkó másfél éve jár a kecskeméti gyülekezetbe, ahol számos új barátra tett szert, és élete is sok-sok pozitív változásoson ment keresztül. Gyülekezetünkben hatalmas lelkesedéssel és hozzáértéssel végzett szolgálataival már most nélkülözhetetlen tagjává vált közösségünknek. Ifjú testvérünk a bemerítkezéssel mindenki előtt nyilvánvalóvá kívánja tenni azt, hogy „Jézus az enyém én pedig az Övé vagyok…”

Feketéné Gressai Ágnes (50) már gyermekkora óta érezte, hogy nincs egyedül, Isten jelenlétét mindig is ott sejtette életében, de ez az érzés eddig nem volt képes élő hitté kiteljesedni. A mindennapokban elért sikerek és a földi javakban való bővelkedés rendre elfeledtették vele, hogy mindez kitől is származik. Isten a közelmúltban egy súlyos egészségügyi problémával tette próbára Ágnest és vonta Magához még közelebb. Testvérnőnk hitélete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor legkisebb gyermekét beíratta a Kecskeméti Baptista Gyülekezet óvodájába és – eleget téve az intézmény hívő munkatársainak meghívásának – elkezdett járni az óvodai szülők részére szervezett kiscsoportba. Ágnes érdeklődését olyannyira felkeltették az ott hallott és megvitatott bibliai igazságok, hogy hamarosan élő hitre tett szert, a Bibliát tudatosan és módszeresen kezdte el tanulmányozni. Felvállalt hite munkatársai és családja körében is elismerést váltott ki. „Szembesültem bűneimmel, ezért mostantól Jézus Krisztust szeretném követni, mely elhatározásomat a mai bemerítkezéssel kívánom megpecsételni” – jelentette ki a gyülekezet nyilvánossága előtt Ágnes.

Varjú Barnabás (15) hívő baptista családban tagjaként, szó szerint a szemünk előtt cseperedett fel. Hűségesen kijárta a vasárnapi iskola minden „évfolyamát”, a nyári gyülekezeti táborok alkalmából is számos dolgot megtapasztalt Isten nagyszerűségéből. Az ilyen alkalmakon szinte minden alkalommal behívta Jézust a szívébe – Barnabás szavaival élve – „csak hogy bebiztosítsa magát”, de a személyes megváltás igazi lényegét ekkor még nem ismerte fel. Megtérése akkor következett be, amikor néhány hónappal ezelőtt a Szentlélek egy igen fontos kérdés megválaszolására szólította fel: „Mi lenne velem, ha Jézus éppen most jönne el értem…?” Nos, ekkor bűneinek teljes súlya térdre kényszerítette ifjú testvérünket, aki bűnvalló könyörgésében arra kérte Jézus Krisztust, hogy vegye át az uralmat élete fölött. „Új életet kezdtem, bűneim nagy részét már sikerült letennem, harcolok azért, hogy az összes többi is eltűnjön az életemből. Hiszem, hogy Jézus erejével változtatni tudok, és hiszem, hogy Általa örök életem lehet” – fejezte be bizonyságtételét Barnabás.

Az ünnepi istentisztelet végén újonnan bemerített testvéreink lelki gyarapodásáért és hitük megtartásáért a kézrátételes imát a Kecskeméti Baptista Gyülekezet elöljárói a mondták el.