Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.” Ezért tehát, testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Gondolatok az igéről

A hetet úgy kezdtük, hogy a név kötelez! Megállapítottuk, hogy Krisztuséi vagyunk, és így aszerint is éljünk! Most másik oldalról vizsgáljuk meg a Krisztus melletti elköteleződésünket. Azáltal, hogy Jézus Krisztus a Megváltónk, és így Isten üdvtervének részeseivé lettünk, feljogosítást kaptunk arra, hogy Isten örökségébe fogadott gyermekeinek neveztessünk. Ezzel jogokat is kapunk. Jogunk van mennyei Apukának szólítani az Atyát. Jogunk van odamenni hozzá minden kérésünkkel, hálaadásunkkal. Jogunk van bizonyságot tenni róla, és a mi bizonyságunk igaz (amennyiben valóban az Atyáról szól). Jogunk van ígéreteire hivatkozni.
De nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink is. Kötelességünk az Atyához méltó életet élni, azaz törekedni a megszentelődésre. Kötelességünk bizonyságot tenni a hitünkről. Kötelességünk úgy szeretni egymást, ahogyan a Fiú szeretett bennünket. Kötelességünk gyümölcsöt teremni Isten dicsőségére.
Isten gyermekeként élni kiváltság és felelősség is. Szabadságunk van Istenben, mert kegyelméből élünk. De ezzel a szabadsággal nem élhetünk vissza, mert akkor szégyent hozunk arra a névre, amelyről neveznek bennünket: Krisztuséi. Legyünk alázatos névhordozói Istennek!