Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit
Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

Gondolatok az igéről

E hét elején kaptunk egy célt, és elfogott bennünket a vágy, hogy eljussunk „a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Ef 4,13b). Rácsodálkoztunk és évről évre rá is kell csodálkoznunk Krisztus teljességére. Igazából nem követni tudjuk őt ebben, hiszen ő nem eljutott oda. Ő már eleve ott volt. A mennyei dicsőségéről mégis lemondott, Isten formájából szolgai formába jött (Fil 2,6–7). Ezt a magas mércét állította elénk.
Ennek pontos ismeretében és biztos tudatában élhetjük hívő életünket. Ebben lehetünk egyre erősebbek. És amikor ez a Krisztus-ismeret és krisztusi élet erős bennünk, akkor ez megelégít minket. Pál itt három ragozási formában írja ezt a kifejezést: „ne a magunk tetszésére éljünk; mindegyikünk a felebarátjának okozzon örömöt; Krisztus sem magának kedvezett” („kedveskedett”; Károli-ford.). Róla ráadásul ennek ellenkezője van megírva (Zsolt 69,8–10), miszerint áldozatos szeretetéért csak gyalázatot és gúnyt kapott.
Mégis kövessük őt! Hordozzuk a gyengéket, kedvezzünk a másik javára, épülésére, reménykedjünk az Írásokban, mindezt kölcsönös egyetértésben éljük meg! Ehhez a krisztusi akarathoz és léthez felnőni magas cél. Legyen meg benned a vágy is őhozzá!