Lábam előtt mécses a te igéd,
ösvényem világossága.
Esküszöm és fogadom,
hogy megtartom igazságos döntéseidet.
Nagy nyomorúságba jutottam,
tartsd meg életemet ígéreted szerint, Uram!
Önként vállalt fogadalmaimat
fogadd kegyesen, Uram,
és taníts engem döntéseidre!
Életem folyton veszélyben van,
törvényedről mégsem feledkezem meg.
Csapdát készítettek nekem a bűnösök,
utasításaidtól mégsem tértem el.
Intelmeidet kaptam örökségül örökre,
azok örvendeztetik szívemet.
Szívből törekszem
rendelkezéseid teljesítésére,
ennek örök jutalma van.

Gondolatok az igéről

Az Úr gyermeke miközben örvend a Krisztus által nyert új életnek, és kész a szíve másokat is őhozzá vezetni, folyamatos kihívásokban találja magát. Jönnek előre nem látott nyomorúságok (107. v.), különböző veszélyek (109. v.), az ellenség által készített csapdák (110. v.). Ezek együttesen olyan akadályokként állnak a hívő ember előtt, amelyek megpróbálják őt elejteni, elkeseríteni és meghátrálásra serkenteni. Ahhoz, hogy ilyen helyzetekben is Krisztus világosságában éljünk, világosságot árasszunk magunk körül, szükségünk van segítségre. Ez a segítség Isten világosságot teremtő szava. A teremtés történetében ez olvasható: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3) Isten igéjében megtartó erő van, és nem utolsósorban az a ragyogás, amely világossá teszi az útjainkat, hogy el ne essünk a csapdák és akadályok fergetegében. Miként válhat valóban segítséggé Isten igéje az életünkben? Úgy, ha a zsoltáríróval együtt mi is készek vagyunk megtartani az igét (106. v.), készek vagyunk a benne található ígéretekre támaszkodni (107. v.), nem leszünk feledékeny olvasók (109. v.), abban találjuk örömünket (111. v.), és igyekszünk azt alkalmazni az életünkben (112. v.). Az Úr segítsen erre!