Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Gondolatok az igéről

A név kötelez! – tartja a közmondás, ami szerint egy nagy múltú név viselője nem hozhat szégyent arra a névre, amit visel. Minket, Krisztus-hívőket keresztényeknek hívnak, azaz krisztusiaknak. Mi sem hozhatunk szégyent Mesterünkre, azaz életünknek a Messiásra kell mutatnia és őt bemutatnia. Ennek a hozzáállásnak a törvénytől függetlenül igaznak kell lennie. Azaz a keresztény nem azért él Krisztushoz méltó életet, mert a törvényt betartja, hanem mert a szívében benne van az akarás, hogy az életével az Istent dicsőítse! Ennek minden Krisztus-követőre igaznak kell lennie, mert megszentelt életre hívott el Isten.
Ez a minimum azért a megmentő szeretetért, amit a Krisztusban kaptunk. Ugye, így van? Vagy az egész igeszakaszból az ragadott meg, hogy már nem vagyunk a törvény alá vetve? Most már minden szabad? Úgyis hitből üdvözülünk! Ha ezek a gondolatok vannak bennünk, és a szívünk nem jelezne: De hálával tartozunk Istennek!, akkor baj van! Talán át sem éltük azt, hogy a bűn milyen áthidalhatatlanul elszakított Istentől, és mennyire menthetetlen állapotban vagyunk Isten kegyelme nélkül! Ha átéltük, akkor a mérhetetlen hála indít arra, hogy méltók legyünk elhívásunkhoz! Keresztények vagyunk!

Imaáhítat

Magasztaljuk Istent azért a csodáért, ahogyan gyermekeivé lehettünk! (Jn 1,12–13)