A hálaadás különböző színei

0
2366
Papp Dániel lelkipásztor igét hirdet

2016. október 9-én gyülekezetünkben hálaadó ünnepi istentiszteletet tartottunk. Vendégünk Papp Dániel berettyóújfalui lelkipásztor volt, akit gyülekezetéből el is kísértek néhányan. Szolgálata az Ézsaiás 38,9–20 bibliai igerészből hangzott el, s ehhez kapcsolódóan a bizonyságokban is hallhattunk személyes gyógyulást átélt megtapasztalásokról.

Hálaadásra sok okunk lehet.

„Hálás vagyok, hiszen megfogalmazhatom, kifejezhetem és megoszthatom hálaérzetemet azért a nagyszerű isteni ajándékért, amelyet így nevezünk: Élet. Örök élet.” (Tisza Attila)

De hálásak lehetünk Isten jelenlétéért is, ahogyan Tiszáné Gabriella is megfogalmazta a
Nem feledkezik meg rólam című írásában:

„Néhány nappal a hálaadónapunk előtt a péntek délutáni forgatagban hazafelé tartottam. A fejem még le nem zárt ügyekkel volt tele, azt számolgattam, melyik ügy várhat és melyikre kell még időt szánnom, amikor hazaérek. Gyorsan átgondoltam a hétvégi teendőket, hogyan osszam a napok kevéske óráit. Ahogyan bandukoltam, még az eső is eleredt. Álldogáltam a megállóban, de a villamos sehogyan sem akart megérkezni, időközben a várakozó tömeg egyre csak növekedett. Tényleg minden talpalatnyi hely feltöltődött várakozókkal. Percről percre nyomasztóbbá vált a légkör.

Egyszer csak arra gondoltam, hogy nem kell nekem itt ácsorognom, sétálhatok is néhány megállónyit, és elindultam a Körúton hazafelé. Ahogyan megálltam a zebránál várva a zöld jelzést, a felhők mögül hirtelen kibukkant a nap, és csodálatos szivárványt láttam kirajzolódni az égen. Csak 5-10 méterre voltam a megállóban várakozóktól, de láthattam azt, amit ők nem, mert elindultam a célom felé.

Nagyon kicsi változás volt, azonban csak innen vált számomra láthatóvá Isten szövetségének jele, amely mindig melegséggel és biztatással tölti meg a lelkem. Ha ott maradok, ahol korábban voltam, és nem teszek semmit, nem láthattam volna. Így azonban megértettem ezt a kedves, ismételt üzenetet: nem hagy magamra, és megerősíti szövetségét velem, lehet bár borongós, fáradt, szomorkás a hangulatom, nem vagyok egyedül.”

Nem mindig élünk át nagy katarzisokat, olykor elég, ha csak továbblépünk, haladunk a célunk felé, és emlékezünk arra, amit Isten ígért nekünk (5Mózes 31,6).
Mindig hálás vagyok Isten jelenlétéért.

Isten jelenlétét a hétköznapokban is megtapasztalhatjuk, akár egy házicsoport vagy más kisebb összejövetel kapcsán is. Ezért is adhatunk hálát, ahogyan ezt tette Jobbágy Márta is bizonyságában. „Ahogy közeledett a hálaadó istentisztelet napja, egyre többet gondolkodtam azon, hogy miért is vagyok hálás. Elkezdtem visszapörgetni magamban az utóbbi néhány hónap eseményeit. Rádöbbentem, hogy rengeteg hálaokot felsorolhatok, sok mindent megköszönhetek az Úr Jézus Krisztusnak. Mindezek között egyvalami lett igazán hangsúlyossá bennem: a hívő közösség. Hálás vagyok Istennek, hogy hívő családban nőhettem fel, hogy már kisgyermekként megismerhettem őt, és megtapasztalhattam a hívő családi légkört, lelki közösséget. Aztán köszönöm az Úrnak, hogy megajándékozott hívő barátnőkkel, akikkel együtt imádkozhatok, és megélhetjük a közös imádság erejét, hatalmát. Olyan jó egy-egy ilyen imádság alkalmával megélni, hogy az Úr felszabadít a vállaimat éppen nyomó tehertől.

Hála van a szívemben az ifjúság közösségéért, hogy tanulhatunk egymás életéből, épülhetünk egymás hite által. Hálás vagyok a házicsoport közösségéért, hogy a hétköznapok forgatagában van egy este, amikor hívő testvérekkel közösségben csendesedhetek el és figyelhetek az Úr Jézus Krisztusra. Nem utolsósorban, hálás a szívem a gyülekezetünk közösségéért, hogy van gyülekezet, van ez az imaház, ahova vasárnaponként eljöhetek. Köszönöm az Úrnak, hogy nincs olyan betegségem, nincs olyan külső tényező, ami megakadályozna abban, hogy az istentiszteleteken részt vegyek és betöltekezhessem az Úr Jézus Krisztussal.”

Volt, akit Isten bátorított is, így tette ezt többek között Tóth Boglárkával, aki elmondta:

„Hálás vagyok azért, hogy az utóbbi időben Isten bátorít és tanít olyan dolgokat, amelyek eddig nehezen mentek és féltem tőlük. Mostanában viszont olyan üzeneteket kaptam az Úrtól, amelyek pozitívan hatnak rám és megváltoztatják a hozzáállásomat. Egy ilyen ige ez is: »Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítlek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.« (Ézs 41,10)”

Mindannyian megtapasztalhattuk már, hogy milyen érzés az, ha Isten megáld minket valamivel, és még nagyobb öröm az, ha ebből az áldásból mást is részesíthetünk. Ezt és az ezzel kapcsolatos tapasztalatát osztotta meg velünk Molnár István gyülekezetvezető is: „Hálaadás ismét? Az őszi hálaadó ünnepélyünkön megoszthattuk egymással, mit köszönünk Istenünknek ebben az évben. Én is elmondtam az egyik hálaokom, a gazdag termést, és hogy sokaknak szerezhettem örömet szétosztva a gyümölcs egy részét. Este beszélgettünk arról, hogy a múlt évben is említettem ezt az áldást, és ez több gondolatot ébresztett bennem a témával kapcsolatban.

miskolci-ifjusag-szolgalataMilyen furcsa, hogy hálaadó ünnepélyeink többsége (főleg városon) csaknem teljesen elszakadt az eredetétől, hogy az aratás után hálát adjunk az Úrtól kapott szép termésért, gondviseléséért. Miért is? Mert bemegyünk a boltba, és megvesszük, amit akarunk. Vagy ha valami lefagyott (pl. a barack), majd veszünk importot. Az Istenünktől való függőséget iktatta ki a modern világ, és vele együtt sajnos az ez irányú szívbeli hálaadást is.

Szabad-e hasonló dolgokért hálát mondani, mint tavaly? Ha valaki átesett tavaly is és most is egy-egy műtéten, és sikerült, visszafoghatjuk-e, hogy ne akarjon hálát adni újra? Ha valaki kapott tavaly is és most is fizetésemelést vagy előléptetést, hasznos, ha ismét hálás érte? Ha jó termést kaptam az Úrtól tavaly is és most is, gond, ha ezt megosztom és így fejezem ki hálámat? Persze hogy nem, mert mindhárom friss, élő és őszinte. Szerintem az az igazi gond, ha nincs bennem semmi hálaérzet, be vagyok savanyodva, mert nem látom meg Isten jóságát az életemben. Aztán illemből valamit előkotrok, hogy mégse maradjak ki. Ez gond.

Az adás öröme. Ha valaki úgy ad valamit a másiknak, legyen az akár testvér, hogy vár cserébe valamit, vagy el akar érni egy bizonyos célt az adott személyen keresztül, nem lesz öröme. Az egy ajándék, ha valaki tiszta, felszabadult szívvel tud elfogadni és tud adni is. Örülök, hogy ez az ajándék kegyelemből az enyém is lehet. A »kegyelmi számlánkat« se tudjuk soha kiegyenlíteni, bár sajnos vannak, akik még Istent is ki akarják fizetni. De lehetünk hálásak, és ezt kifejezhetjük úgy embertársaink felé, mint Istenünk felé, és ez kedves neki. Gyakoroljuk magunkat benne!”

A hálaadó istentiszteleten nemcsak felnőttek, hanem gyerekek is szót kaphattak. Nagy Odett testvérével, Ivett-tel versben fejezte ki mindazt, amiért már egy gyermeki szív is hálás lehet. A verssorokban felcsendültek a növények, állatok, emberek és nem utolsósorban Isten és az ő ajándékai mint hálaokok.

„A hálaadó istentiszteleten elhangzott szó, bizonyságtétel, ének, igehirdetés mind-mind a szívemhez beszélt, és közben dicsértem az Urat szeretetéért, kegyelméért – mondta özv. Szűk Zoltánné Adrienn. – Hálás vagyok az igéért, amely nekem szólt – folytatta a testvérnő –, és hiszem, hogy Isten készítette nekem ajándékul. Hála tölti be a szívem, hogy Isten ismeri szívemet, és én is őt, és reménységemet ő teljesíti be. Továbbá hálás vagyok azért, hogy nincsenek hiábavaló pillanatok, mert mindenben, ami történik velem, megérinthet Isten” – zárta gondolatait Adrienn.

A fenti sorok is azt mutatják, hogy mennyi okunk lehet a hálára.

Egyetértek, és bennem is az fogalmazódik meg évről évre, amit Molnár István testvér is említett, hogy nem az a gond, ha valaki évről évre ugyanazért a dologért hálás, sőt! Az a probléma, ha valaki úgy látja az életét, hogy egy év leforgása alatt nem történt semmi olyan esemény vele, amiért hálát adhatna.

Talán azért, mert nem történt semmi komolyabb probléma sem! Hiszen ha történt volna, valószínűleg jobban feltűnne, hogy már önmagában az is nagy dolog, amikor minden rendben megy, egészségesek vagyunk, élünk, mozgunk és még folytathatnám a sort, ami mind Istent dicséri! Jó, ha észrevesszük, hogy az élet „apró” és valójában nem is apró dolgai is Isten ajándékai, például az élet, egészség, esetenként gyógyulás stb. Jobb, ha nem várjuk meg azokat a problémákat, amelyek elmúlása után hálát tudunk adni, hanem előre meglátjuk az Istentől kapott élet mindennapos ajándékait!

Megosztás