Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.

Gondolatok az igéről

Tegnap azon elmélkedtünk, hogy Isten nélkül a szeretetünk csupán árnyéka az Istenben felismert szeretetnek. Krisztusban kap olyan forrást a szeretetünk, amellyel képesek leszünk önzetlen, „csak azért is” szeretetre. Mai igeszakaszunk továbbvezet bennünket ebben a szeretetben. Jézus két helyről idézve válaszol az írástudónak. A legfőbb az Isten és a felebarát szeretete. Van, amikor ezzel a paranccsal nincsen gondunk, kérés nélkül is megy. Viszont van, amikor nagyon haragszunk Istenre vagy a felebarátunkra. Ekkor ez a parancs teljesíthetetlennek látszik. Hogyan szeressünk, ha haragszunk vagy még súlyosabb, ha gyűlölünk? Meg kell értenünk: az a szeretet, amivel itt találkozunk (a „csak azért is” szeretet), elsősorban nem érzelem, hanem döntés! Eldöntöm, hogy a negatív érzéseim ellenére a másik javára cselekszem. Jót teszek vele! Parazsat gyűjtök a fejére! Az érdekét szolgálom! Nem állok bosszút rajta, Istenre bízom ezt is. Ha pedig éppen Istenre haragszom, akkor is őmellette döntök. Cselekszem azt, amire kér. Nem fordítok hátat neki, és hittel kimondom, tudom, hogy javamra van minden nyomorúságom! Hozzá rohanok, tőle várok válaszokat, miközben egyet tudok: sohasem tagadom meg őt!