Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.
Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még levetett kendőit vagy kötényeit is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet! Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban így válaszolt nekik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Amikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Makedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látnom. Elküldött Makedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erasztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.

Gondolatok az igéről

Ismerve a város erkölcstelen életét, sok keresztény lemondott volna az ottani misszióról. Pál apostol nem így tett, és meglett a gyümölcse, megalakult a gyülekezet. Néhány pontban nézzük meg Pál missziójának a „titkát”:
1. Nem egyedül missziózott, hanem munkatársakkal, szolgatársakkal végezte az evangélium hirdetését. Egyedül soha ne menjünk misszióba, főleg, amikor szellemileg ennyire leterhelt helyre küld a Lélek!
2. Szellemi felhatalmazás. Pál apostol által sok megszállott ember megszabadult. Sokan látták ezt a csodát, és megpróbálták utánozni, szellemi tekintély nélkül. Szkéva fiainak az esetében kis híján tragédiába torkollott az ördögűzéssel való próbálkozás. Vannak látványos szolgálatok, amiket sokan próbálnak utánozni. Azt gondolják, „hát ez nekem is menni fog”. A különféle szellemi szolgálatokra nem mi választjuk magunkat, hanem az Úr Jézus és a Szentlélek Isten.
3. A csodák célja. Sokan a gyógyulásokra figyelnek és azt gondolják, hogy ez volt az Isten célja. Pedig nem. Isten nem azt akarja, hogy a sánta meggyógyuljon, és páros lábbal szökdécseljen a pokolba. A látványos csodáknak mindig Jézus Krisztus a céljuk, hogy higgyünk benne, és örök életünk legyen!