Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

Gondolatok az igéről

Hogyan befolyásolja a menny valósága a földi életünket?
Mert ha része a mindennapjainknak, ha mennytudatos életet élünk, akkor ez a választásainkban, döntéseinkben, időbeosztásunkon, szokásainkon is meglátszik. Akkor azon leszünk, hogy az Úr az ő munkájában találjon, amikor visszatér. Pontosan abban a feladatban, amit ránk szabott, nekünk készített el. Legyen ez a vetés, a plántálás, öntözés vagy épp az aratás. A jutalom nem a feladat, sokkal inkább az engedelmesség, az odaszánt, hűséges munka függvénye. Ráadásul ez az, ami megelégít, ahogy Jézus is azt mondta, az ő „eledele” az, hogy teljesítse az Atya akaratát, bevégezze a munkáját. Ez a tudat, hogy Isten akaratában vagyunk, betöltjük a küldetésünket, nem mindennapi örömöt hoz az életünkbe – már ezen a földön is. De mekkora öröm lesz majd odaát, amikor „begyűjti a termést az örök életre”! Ott együtt örül az Atya, a Fiú velünk, gyermekeivel, az angyalokkal, a vénekkel. Együtt örül a vető és az arató, hogy részese lehetett ennek az örökkévaló, mennyei projektnek. S ha nehézségekkel is járna ez a munka, tudhatjuk, hogy jutalmunk bőséges lesz a mennyben (Mt 5,12). Erősítsen ma is ez a bizonyosság, és éljük meg ezt az örömöt!